2007 január

Boldog Új Évet

Délelőtt nagyon ügyes volt. Már nagyon álmos volt, így próbaképp leraktuk az ágyába. Fél perc múlva magától elaludt. Ez eddig napközben nem sűrűn fordult elő, általában csak hosszú küzdelem után sikerül elaltatni.

Rájöttem, hogy nem is annyira a gyógyszert utálja, hanem a kiskanalat, illetve az evés módját, azt, hogy ölbe vesszük és lefogjuk a kezét, hogy ne ötse ki a gyógyszert. Tegnap este megpróbáltam fekve, pipettával adni neki, és a végén már tátotta a száját, meg a kezével is tömte befele az egész pipettát.

Hazajöttünk Szegedről.

Úgy tűnik azért a málnás szirup nem olyan finom, mint az epres. Ez pipettával sem kell neki, bár nem is üvölt tőle, mint amikor kiskanállal kapta, egyszerűen csak mindent megtesz, hogy ne sikerüljön beletölteni...

Kibújt a második fogam!!!

a bal alsó 1-es.

Szegényt a foga nagyon megkínozta. (Egy nap alatt áttörte az ínyét, ami az előző fognál 3 nap volt.) Egész nap nem volt hajlandó szopizni (hajnali 3-tól este 10-ig), cserébe viszont végigordította a délutánt.

Aztán délután rájöttem, hogy a tejet is lehet pipettával enni, így valamennyit sikerült beletölteni, ha nem is voltunk túl hatékonyak.

Próbáltuk a pohárból ivást is. Áron meglepően lelkes volt ezügyben, csak a tej fele mellément, így inkább elnapoltuk a próbálkozást.

Ma már szerencsére jobb a helyzet. Eszik és jódevű.

Délután a járókában megkaparintotta a játszószőnyeg rúdjait és azzal játszott legalább fél órát. Közben meg gurgulázott, nagyon tetszett neki a saját hangja. A végén már eljutott a sárga bögre görbe bögréig. :) Aztán amint meghallotta, hogy bekapcsolom a kamerát, abbahagyta az egészet és csak bámult meredten a gépre...

Rájöttünk, hogy hogyan lehet rávenni, hogy többet aludjon fél óránál séta közben. Amint felébred, "melegíteni" kell a gumikat, mint ahogy a F1-es versenyzők szokták, úgy visszaalszik. Ha lekési az ember az ébredezés pillanatát, akkor már reménytelen a dolog...

Apu délután megengedte, hogy én is gépezzek egy kicsit. Ezt írtam:

. mmmmm

, m/’ ;’v n ‘;[/ nrcd sa BBBBBBBBBBBBBBBBB XXXXXXX/’S

0oIk u hhhhhhhhhh9 .,

‘’’’’’’’’’’/;dwczax/njh H77777777777MMMM,, MNBBBBBBJKMNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNBVG NMMMMMMMMMMMM mm2q3qwdxsccccccccccccccccccccccccdw rdextv bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbb.;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;>x3v vvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvcD_bn bvnbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbw3secvfffffff h4uk 99l qwaAS-0=,/

Sikerült oldaltörést is beraknom, de aztán meggondoltam magam, végülis kifért az egész egy oldalra.

Írás közben sikerült egyszer lelockolnom a gépet, meg behívni a my computert, de nem árultam el apunak hogy kell.

Ma vagyok öt hónapos!

A súlyom még mindig, illetve már megint 6 kg, és 65 cm vagyok.

Tudok már forogni a hátamról az oldalamra és a hasamról a hátamra, tolatni és irányba fordulni, emelgetni a mellkasomat és a popsimat. Már majdnem sikerült a négykézlábra állás is, csak a fejem még túl nehéz és így mindig lennmarad.

Ezen kívül szeretek fürdeni, sokat beszélni és gurgulázni, és természetesen mindent elkapok amit elérek.

Ma megint sétáltunk az Óbudai szigeten. Aludtam egy keveset, de aztán apuék nem vették időben észre, hogy felébredtem, így nem tudtak visszaaltatni. Így viszont lett rólam néhány újabb kép...

Íme a gyönyörű fogacskáim:

Végre kivették anyuék a mózeskosarat. Ideje volt, már elég rövid volt:

Sikerült egy pillanatra négykézlábra állnom, aztán kicsúszott alólam a lábam.

Délután kipróbáltam, mi lesz, ha nem altatom el, csak lerakom a kiságyába és magára hagyom. Ez lett az eredmény:

Ha működött volna a terv, az ágy másik végében, a takaró alatt, hason és persze csukott szemmel találtam volna... :)

Na végre! Apu hozott nekem olyan cumit, amiből enni is lehet. Végre nem csak nézhetem az üvegben a vizet, de inni is tudok belőle...

A szopiról ismét...

Mostanában egy pillanatra sem bír nyugodtan feküdni szopizás közben: simogat, a pólómat vagy a hajamat húzogatja, az arcomat tapizza, vagy csak simán csapkod. Sokszor még a lába is jár.

Megint voltunk a doki néninél méredzkedni.

6060g vagyok és 65,5cm.

Azt mondták, hogy ez nagyon kevés hízás, úgyhogy a biztonság kedvéért elküldtek kivizsgálásra.

Igazi kisoroszlánunk van. megfogja a csörgőt, ráharap és tépi, marcangolja!

Voltunk reggel vérvételen.

3 kémcső vért vettek le! A nővér nagyon kedves volt, játszott egy kicsit Áronnal, majd elmondta, hogy csak az elején fog fájni neki amikor megszúrja, aztán már csak azért szoktak sírni, mert lefogjuk őket. Így is lett. Áron nagyon ügyes volt, tényleg csak akkor sírt, mikor szúrta, utána meg csak panaszkodott, hogy miért nem engedjük már el. Persze a panaszkodás is csak addig tartott, míg valaki el nem kezdett matatni a szobában, utána már őt figyelte inkább.

Délután leraktam a játszószőnyegre és pár percre kimentem. Mikor visszajöttem a hasán feküdt, átölelte a sünijét és rágta a kezét. Olyan édes volt, hogy le akartam fényképezni, de persze a gép hangjára egyből felfigyelt:

Hogyan fogjunk babát?

Végy egy horgászbotot (mondjuk a pörgő-forgó megfelel), végy egy csalit (arra legjobb a lepke, mert a katica nem olyan érdekes), és várd a kapást...

Délután játszottuk a szokásos felülős játékot, hogy én megfogom a kezét, ő meg felhúzza magát. Olyan erővel húzta magát, hogy kipróbáltam, hogy mi van, ha teljesen felemelem. Tetszett neki a dolog, és hajlított karral simán meg bírta tartani magát!

Egy pelussal is nagyon jól el tudok játszani!

A pelusozást meg anyu jobb ha feladja:

Este a fürdésnél meglepi várt: Anyu festett nekem halacskákat a csempére.

Ez volt a kedvencem:

Most már vigyázni kell popsi mosás közben is, mert Áron felfedezte, hogy a polcról lehet pakolni!

Délelőtt gyanútlanul elindultunk sétálni, de akkora szél volt, hogy alig bírtam tolni a babakocsit. Áront pedig láthatóan nagyon zavarta. Nem tudott elaludni, és minden nagyobb széllökésnél felsírt. Aztán a Flórián mögött találtam egy szélcsendesebb szakaszt, ahol végre sikerült elaludnia, de pár perc múlva ismét felébredt és már sehogy sem volt jó neki. Kivettem a kocsiból, de még a karomban is végig ordított hazafele.

Már rég nem volt ilyen szörnyű éjszakánk. Áron fél kettőig 10-20 percenként felsírt, azután "csak" másfél-két óránként. Nem tudjuk, hogy mi baja volt, valószínűleg túl fáradt volt, és nagyon éberen aludt, mert egy percig sem maradt nyugton álmában sem, mászott, próbált forogni (volt, hogy sikerült is), ágaskodott és tapizta a falvédőjét.

A nappalt persze ezek után végigaludta.

Délelőtt megpróbáltunk sétálni a Szigeten, de (valószínűleg a szél miatt) Áron addig üvöltött, míg vissza nem raktuk az autóba és el nem indultunk.

Így séta helyett vásárolni voltunk. Etetőszéket kerestünk neki, ki is próbáltunk egyet. Nagyon tetszett neki, hogy beleültettük.

Ebéd után kicsit álmos volt, így leraktam az ágyába. Persze ettől egyből felébredt és elkezdett nézelődni. Egy idő után viszont szépen magától elaludt!

Átfordult a hátáról a hasára!!!

Persze előbb megvárta míg kimegyek a szobából, így az első átfordulást csak apa meg Balázs látta. Ott volt a kamera is a kezükben, de persze nem vették fel, mert azt mondták, hogy az volt a "csali", azt akarta épp elérni. Szerencsére nem sokkal később azért nekem is bemutatta az új tudományát.

Az esti mérésnél már 6,17kg volt. Többet hízott 5 nap alatt mint előtte egy hónap alatt!

"Anyu ma te alszol a kiságyban"

- gondolhatta Áron, mikor a hajlani szopi után egy gyors mozdulattal elfoglalta a helyem és kiterült az ágyamon. Ám mivel nekem ez az ötlet nem annyira tetszett, könyörtelenül felnyaláboltam és átvittem a kiságyába.

Megint orvosnál voltunk. Az elején még tetszett a dolog, de mikor a doki bácsi a hasamat tapogatta, az már nem, úgyhogy anya felvett egy kicsit és megnyugtatott. Utána egy néni jött. Elvette a csipeszt, amivel játszottam és rátette a lábamra. Gondoltam nem baj, van itt még, de azokat is mind elvette és rámaggatta. Csak egyet hagyott, de az nem volt olyan szép mint a többi. Végül a doki bácsi diagnózisa az volt, hogy aranyos vagyok és egészséges!

Délutáni alvás alatt sikerült teljesen belgabalyodnom a takarómba. Mivel még a fejem búbja sem látszott ki és sehogy sem sikerült kievickélnem, kértem egy kis segítséget anyutól. Ő leszedte a fejemről a takarót, aztán meg véletlenül jól levakuzott. De így legalább látszik milyen szép kék szemem van...

Megpróbáltam kimászni a járókából. de a pelus nem fért ki, aztán meg apu is lefülelt:

Utána megpróbáltam legalább a kutyust kiszöktetni, de ő sem fért ki, úgyhogy inkább visszamásztunk...

Tegnap annyira élveztem, hogy anyu olvasott nekem a könyvéből, hogy ma vettünk nekem két saját könyvet. A könyvesboltban anyuék úgy gondolták, hogy én majd játszom a kocsiban míg ők válogatnak, de engem is érdekeltek a könyvek, úgyhogy kiharcoltam, hogy a nagymami felvegyen. Végül megengedték, hogy én válasszam ki a könyveimet, azt vették meg, amire rámozdultam. Még szerencse, hogy nekik is az tetszett legjobban.

Délután pedig anyuval és apuval is elolvastuk mindkét könyvet. Sajnos valamiért megenni nem hagyták őket, pedig nagyon finomnak néztek ki.

Azért utána kaptam "ehető" könyvet is, csak hogy ne maradjak éhen:

Jelentkezett az első menyasszonyjelölt!

Öt nappal fiatalabb mint én, és egy kicsit nagyobb nálam, de majd behozom mire felnövünk. Amúgy nagyon ügyes kislány, már tud négykézlábra állni.

Anyu megmutatta a képeit a monitoron, nagyon tetszettek. Megpróbáltam elkapni őket, de sajna nem sikerült...

Íme Petrus:

Ha véletlenül a látómezejébe kerül a tv, egyből bámulni kezdi. Képes teljesen kicsavarodni, csak hogy láthassa.

Ma még a szája is tátva maradt, de a fényképezőgép hangjára felfigyelt és becsukta.

Íme a kis zugtévéző:

Egyre jobban kúszik. Már 10-20cm-t is képes előre haladni, ha jó passzban van.

Az ágyában pedig rekordsebességgel, fél perc alatt, képes felkúszni és beszorulni a jobb felső sarokba alvás helyett.

A legújabb játékom egy tál szaloncukor. Anyu úgy gondolta, hogy majd szépen kipakolom őket a tálból, de nekem voltak jobb ötleteim is...

Először csak egyet vettem ki és azzal játszottam negyed órát.

Másnap pedig inkább kiborítottam az egészet és megkóstoltam a tálat. Nagyon finom volt, úgyhogy ezt azóta is mindig megteszem, ha a közelembe kerül. Volt olyan is, hogy gyorsabban borítottam ki, mint ahogy anyu visszapakolta őket.

Hmmm, vajon hogy kell ezt a hálózsákot felvenni?

Kicsit átrendeztem anyu könyveit...

Ma nagyon mozgalmas nap volt és Áron nagyon jól bírta.

Egész nap vásároltunk. Délelőtt a Kika-ban voltunk és vettünk etetőszéket. Áron egész idő alatt a kendőben volt és nézelődött, láthatóan élvezte a bevásárlást.

Délután pedig végigjártuk az IKEA-t. Itt az idő egy részét a hordozóban töltötte (a bevásárló kocsi tetején). Ez tetszett neki az elején, főleg a tv állványoknál, ahol egyszer csak azt vettük észre, hogy szokás szerint zugtévézik. Aztán megunta a hordozót és megint kendőztünk. Így nagyon sokáig bírta, aztán elálmosodott, de sajna elaludni nem tudott, csak a szokásos altató morgását hallottam hosszú időn keresztül. Szegénynek pont a pénztáraknál sikerült elaludni, így nem igazán díjazta, hogy belegyömöszöljük a ruhájába és az autósülésbe, ráadásul utána már nem is tudott visszaaludni.

Annyira kifáradt, hogy itthon a fürdés alatt már meg sem próbált fröcskölni, inkább a szemét dörzsölgette.

Első almaevés!

Beültettük a székébe. Ez már önmagában tetszett neki. Aztán mikor meglátta a poharat és a kanalat, akkor nagyon lelkes lett. A kanálra is egyből ráharapott. Az arcán nem látszott az egyértelmű lelkesedés, hogy ízlik neki az almalé, de tátotta a száját a következő kanálnak, úgyhogy nagyon rossz nem lehetett...

Rájöttem, hogy a szemüveg nem a nagymami része!

Odahajolt hozzám, hogy puszit adjon a pocimra, én meg megfogtam a szemüvegét, ami a kezembe maradt! Nagyon elcsodálkoztam, megpróbáltam megismételni a műveletet, de nem hagyta.

A mai "felülésgyakorlaton" már nem az volt az egyetlen célja, hogy megrágja a kezünket, hanem egyértelműen ülni akart!

Délelőtt sikerült végre kibontanom az egyik szaloncukrot, míg anyu az almámat reszelte. A felét el is tüntettem mire észrevettek. Jutott belőle az arcomra, a ruhámra és a játszószőnyegre is!

Így jár minden szaloncukor amit a kezembe adnak:

Már nem fröcsköl (annyira) a fürdőkádban, úgy látszik az már lejárt lemez. :)

Ma inkább a pohárral játszottunk, rágta, forgatta, dobálta. Aztán mutattam neki, hogy milyen jól lehet vele öntögetni a vizet, majd odaadtam neki egy kis vízzel. Hát ő nem öntögetni próbálta, hanem meginni, úgyhogy kénytelen voltam elvenni és kiönteni. Üresen viszont már nem próbálkozott többet az ivással...

Ma alig tudtam egy kis lét kifacsarni az almából, így kapott egy kis pürét is. Na az már nem volt annyira finom. :)

Apa szerint repülni tanulok...

Felpróbáltam az új nacimat, amit Zoliéktól kaptam a hétvégén. Azt hiszem jól áll. :)

Az almapüré ma sem ízlett Áronnak. Megkóstoltam és tényleg elég darabos volt. Holnap megpróbáljuk inkább a gyümölcscentrifugával.

Anyu a szaloncukros eset után elkobozta a szaloncukraimat és ezeket a játékokat rakta helyettük a tálkámba...

Áron kifejlesztett egy új mászási technikát: Ahogy nyúl arrafele amerre el akar érni valamit, az oldalára fordul majd vissza hasra, majd ezt ismételgeti, míg el nem éri a célt!

Reggel anyu nem volt formában és rámejtette az Espumisanos üveget. Kicsit meglepődtem, majd mikor láttam, hogy anyu megijedt, a biztonság kedvéért ordítani kezdtem. Aztán mire egy kicsit megnyugodtam volna, elkezdtek midenféle hideg izével macerálni. Azt mondták, hogy azért, hogy ne legyen púp a fejemen, de nekem akkor sem tetszett.

Púp ugyan tényleg nem lett, de egy helyes kis lila foltocska igen. A nagymami azt mondta rá, hogy most már igazi fiú vagyok!

Ma sem aratott nagy sikert az almapüré, pedig most tényleg finom lett. Nem tudom mi lehetett a baj, mert Áron jókedvű volt, és mint utólag kiderült éhes is, (mert utána nagy lendülettel szopizott), mégsem ette meg.

A székben viszont imád lenni. Mikor kivettem és a járókába raktam, addig üvöltött, míg vissza nem tettem a székbe. Persze enni akkor sem volt hajlandó, inkább "felülésgyakorlatokat" végzett.

Ma már nagyobb sikere volt az almának. Evett egy kis pürét, bár csak pár kanállal.

Azután viszont kinézte a kezemből a maradék almát, így odatartottam neki. Kicsit szívogatta és "lereszelt" magának pár falatnyit a fogacskáival. Így jobban tetszett neki az almaevés. :)

Az alma megint nem igazán jött be. Nem tudom mitől függ, hogy megeszi-e. Úgy tűnik, mintha csak akkor enné meg, amikor nem éhes...

Azért az egész almát megint elszopogatta egy kicsit:

Délután leraktam hasra a járókába. Azaz én csak úgy gondoltam, hogy hasra rakom, mert valahogy négykézlábra érkezett, ráadásul úgy is maradt kb. fél percig. Nézelődött, majd mire apa beért a szobába kiterült. Azóta nem sikerült megismételni a mutatványt.

Estére sütöttem egy kis tököt Áronnak, hogy lefagyasszam. Nem bírtam kiállni, így rögtön kapott is belőle.

Először csak áttört sütőtökkel próbálkoztam, de mivel úgy tűnt nem igazán tudja magában megenni, kevertem hozzá egy kis tejet. Na így már tetszett neki. Jobban mint eddig az alma.

Ma reggel megint sütőtök "leves" volt. Már 40 ml lecsúszott belőle, igaz az egésznek kb. a negyede lehetett csak tök.

Nézzétek milyen szép bajszom lett:

Sikerült innom a csőrös pohárból!

Ma ismét nagyon ügyes volt. Voltunk doki néninél, ahol másfél órát várakoztunk, szépen csöndben játszadozva, mint a nagyok.

Utána meg elmentünk szokásos IKEA kirándulásunkra, amit szintén nagyon jól viselt.
Rögtön a baba-mama szobában kezdtünk, mondván biztos éhes már az a szegény gyerek (miután már 5 óra elmúlt és aznap még csak egyszer evett 2-kor). Na annyira azért nem volt éhes. Evett pár kortyot, aztán viszont csak nézelődött. Mentségére legyen mondva, tényleg szép kis szoba volt, szépséges cicás képekkel a falon.
Gondoltam, sebaj, elindulunk vásárolni, majd ha megéhezik, beugrunk a másik ilyen szobába. Vissza is tettük a hordozóba, hordozót a kocsira és elindultunk. Egy darabig szépen nézelődött, majd felkéredzkedett a kendőbe, utána ott nézelődött. Mire a másik szobáig elértünk, el is kezdett mozgolódni meg morogni, gondoltam megetetem. Vettünk egy kis innivalót, ám addigra szépen elaludt a kendőben, úgyhogy inkább továbbmentünk. Már majdnem végeztünk a vásárlással mire felébredt, akkor evett is végre, majd a maradék időben üldögélt még egy kicsit a hordozóban. A cérna csak akkor szakadt el, mikor visszaöltöztettük az overallba, és elindultunk haza. Végigordította az utat és csak itthon, szopival lehetett megnyugtatni…