2007 május

Az éjszaka nagyon rosszul aludt. Többszőr felébredt és sírt. Reggel kettőnk között aludt egy kicsit.

Hurka, kolbász!

Ebédre hurkát, kolbászt és krumplit evett. Előtte még evett a gyümölcslevesből egy kis almát, meg meggyet.

Délelőtt nagypapi vitte el sétálni. A séta alatt elég sokat aludt.

Megcsodálta a nagymami virágait is.

Azután pakolt egy kicsit, meg játszadozott egy zacskóval.

Délután nem találjátok ki hol voltunk.:) Megint kimentünk a Tisza partra, no meg a Ligetbe. A Ligeten csak gyorsan átszaladtunk, mert nagyon sokan voltak, inkább visszamentünk a Tisza partra. Áron most is sokat aludt. Reméljük éjszaka is fog. Ismét megcsodáltuk a szökőkútat.

Este megint labdázott anyával. Most a labdát a szájával vette fel először, majd onnan vette át a kezébe és gurította vissza.

Egyik kedvenc játéka a kisszék húzogatása a kövön. Remek hangja van. Na meg persze az ásványvizes palackok feldöntése.

Visszajöttünk Szegedről. Most Kecskemétig sikerült aludnia. Közben én is megpróbáltam szúnyókálni, de azért észre vettem, amikor elkezdte nyitogatni a szemét. Ő persze az enyémet nem látta a napszemüvegtől, úgyhogy csendben figyeltem, hogy most mit tesz. Egy darabig csendben nézelődött és engem vizsgálgatott, hogy most vajon mi a helyzet, majd kb. 20 km után (az órát nem láttam :)) elkezdett szólongatni. Ekkor megmozdultam és levettem a napszemüveget, amit hatalmas mosolygással nyugtázott.

Hazafele még bementünk a Matávba és az Ericcsonba is bemutatkozni és persze enni.

Áron mindenkinek nagyon tetszett. Minden és mindenki érdekelte és nem félt senkitől. Az elején még néha bemutatta legújabb tudományát a "pápá"-t, de a végére kifogyott belőle.

Azt is megmutatta, hogy milyen szépen tud enni. Peckesen ült végig Edit ölében, és pillanatok alatt eltüntette az ételt, sőt még utána küldött egy kekszet is, aminél csak az utolsó két falathoz kellett neki segítség, amikor már túl pici volt a darab a kezében.

Ott is mindenkinek mondogatta, hogy "egy". Mondták is, hogy akkor már csak a 0-t kell megtanulnia és jöhet is dolgozni...

Egyre jobban hajtja magát a rugós izén a játszótéren.

Délelőtt vásárolgattunk, és kapott két ping-pong labdát, és néhány új könyvet. A labdákat kicsit kergette az előszobában, de többet vértam tőluk. A könyvet viszont nagyon ügyesen lapozgatta. Már csak egy bánatom maradt, hogy kihagyták belőle az elefántot és az oroszlánt!!!

Legújabb tudománya, hogy szájába veszi a kábeldarab közepét a két végét meg fogja a kezében és így közlekedik.

Délután elmentünk először Áronnal az Intersparba vásárolni. Beültettük a bevásárlókocsiba. Mikor beraktunk valamit a kocsiba Áron rögtön fordult hátra, hogy mik kerültek be és próbálta elérni a dolgokat. Valakinek mindig figyelni kellett, nehogy kimásszon, ill. inkább le a kocsiba.

Este odaültettük az asztalhoz és együtt vacsiztunk. Sajna így sem fogyott valami jól a zöldbab meg a sajt.

Délután megnéztük Dia ballagását. Jó kis ballagás volt, rövid beszédekkel, így Áron (meg mi is :) ) egész jól bírta. A vége pedig különösen tetszett mindenkinek, amikor az osztályfőnökök jelképesen elengedték tanítványaikat. Mindenkit egy-egy lufi jelképezett, Dia lufija szép nagy ívben távolodott a sulitól, amilyen gyorsan csak bírt. Áron is imádta a lufikat, követte őket és mutogatott.

Utána még kimentünk Gödöllőre ünnepelni. Áron megkóstolta a sütiket és jót játszottak Blankával és Mátéval. Persze kipakolta a játékaikat, legjobban az egymásba rakható hatszögek tetszettek neki. Sokáig pakolgatta őket, és végre nem csak szét, hanem egymásba is.

Felvette a tálcáról a kenyeret és a szájába tette.

Egy kis lepke- és napocskavadászat... nem jósolok túl nagy jövőt szegény pörgő-forgónak...

Délután beszélgettem apával, közben pedig szórakozottan összeütögettem két kinder tojás belsőt. Egyszer csak arra figyeltem fel, hogy Manócska figyel és utánoz. Ő is ütögette a tojásokat. Nagyon tetszett neki a hangja, és persze büszke volt magára, hogy milyen ügyes.

Este az etetés végén bealudt az etetőszékében. Azért küzdött az elalvás ellen: már azt hittük alszik, mikor egyszer csak felriadt és harapott gyorsan még egy falat kekszet, amit megrágnia már nemigen sikerült, győzött az álmosság.

Mostanában így üldögél:

Anyák napja

Ma anyák napját ünnepeltük. Áron adott anyának és a nagymaminak virágot.

Elmentünk a Harapó Mókus étterembe. Mivel Áron az étterem előtt aludt, így ott etettük meg, amíg nekünk kihozták az ételeket. Hagymalevest ettem rozscipóban. A levesbe mártott cipódarabok nagyon ízlettek Áronnak. Valamiért ezt az elragadtatást nem láttam az arcán amíg a spenótot ette, pedig azt is szereti. Úgy jóllakott, hogy a többi kajára már ügyet sem vetett. Így amíg mi ettünk Ő a játékaival játszott az etetőszékében. Nagyon ügyes volt, hagyott minket enni.

Ma vagyok 9 hónapos

A súlyom kb. 7,3 kg és 69,5 cm vagyok.

Szépen egyenesen ülök, sokat mászom, álldogálok, és oldalazva lépegetek ha van mibe kapaszkodnom. Előre viszont nem megy, hiába fogják a kezemet.

Mostanában elég jól eszem. Nagyon szeretem a fűszeresebb kajákat, pl. a pörköltet, gulyáslevest, "piros" krumplit, hagymalevest, bablevest...

Mostanában megeszi a magamnak reggelire vett péksütiket. Szereti a mákos búrkiflit, meg a gesztenyés croissant. Persze csak a tésztáját adom neki.

Ma nagyon élvezte a játszóteret.

Sokat hintázott, egyikből átkéredzkedet a másikba. Játszott a rugós izével. Próbáltuk a csúszdát, ami elsőre nem nagyon tetszett neki. Ekkor odajött egy kislány, lecsúszott, Áron pedig nézte, hogy mennyire tetszik neki. Ezután már neki is tetszett és egy csomót csúszkált. Abba sem akarta hagyni.

Megtette első lépéseit

Ma a téren hajlandó volt pár lépést tenni úgy, hogy fogtam a kezét.

Áron este nézte a farmos meséjét, én meg épp fel akartam valamit írni és elálltam a monitort. Hallgatom, hogy valamiért nagyon sikít. Nem tetszett neki, hogy elálltam a meséjét.

Mostanában már számunkra is egyre érthetőbb módon jelzi, hogy mit szeretne: elég volt a hintázásból, ki szeretne szállni a kádból...

Jó játék a csokipapír:

És ez most hogy illik össze?

Sünizek... (remélem látjátok, hogy a csokipapír még mindig megvan...)

Egy pár papucs kedvéért azért bármikor feladom a papírt:

Nem is értem, hogy anyu miért nem szereti, ha a papucsával játszom...

Tegnap járt nálunk egy pár egy kislánnyal. Anya megmutatta a kislánynak a halacskákat a fürdőben, amit Áron kihasznált és a nyitott fürdőszoba ajtón bemászott a fürdőbe és elégedetten üldögélt ott. Na ide is bejutottam, gondolta. :)

Tapsizik!

Ma reggel magunk mellé vettük az ágyba egy kicsit. Egyszer csak azt vettük észre, hogy tapsizik. Kérés nélkül, játékok nélkül, csak a kezével! Annyira tetszett neki, hogy abba se akarta hagyni.

A pöttyös az igazi

Mostanában, ha túró rudit eszünk, Ő is jelentkezik, hogy kér belőle. Le szoktam szedni a csokit és a túróból adok neki. Nagyon szereti és rögtön kéri, ha meglátja a kezünkben a pöttyös papírkát.

Így ha megeszünk közösen egy rudit, van amikor eszem még egyet, hogy nekem is jusson túró.

Délelőtt Zsófival voltunk a játszótéren.

Mivel kicsit korábban érkeztek, és még nem voltunk kész, egy kicsit játszottak Áron játékaival. Zsófinak nem kellett sok idő, hogy megtalálja a legos dobozt. Egyből ki is nyitotta és kipakolta a legot. Áron kicsit meglepődött, és nagyon tetszett neki a sok színes kocka, ami a "kapaszkodós" dobozából került elő. Azóta is nagyon szereti.

A téren persze inkább külön játszottak. Most még sokat számít az az egy év korkülönbség.

Meg tudnám zabálni! Az esti fogmosásnál elvette tőlem a fogkefét és megpróbálta megmosni az én fogaimat is a fogkeféjével. Közben persze nagyokat vigyorgott.

Délutan a szülinapom ünneplése után autóztunk egy kicsit. Kimentünk Pomázra, majd elindultunk Dobogókő fele, ahol találtunk egy jó kis helyet, egy szurdokot. El is határoztuk, hogy holnap megmásszuk.

Áron megismerkedett egy fenyőtobozzal is,

és jóideig cipelte magával... 

Megnéztünk egy mini-vízesést is.

Délelőtt elmentünk kirándulni a tegnap felfedezett szurdokba, hogy kipróbáljuk az új hátizsákunkat.

Áronnak nagyon tetszett az elején, hogy kirándultunk. Lóbálta a lábait a hátizsákban. A szurdok nagyon szép volt. Egy patak folyt az alján, amin többször átkeltünk, hol hídon, hol köveken át. Áronnak nagyon tetszett a csordágáló patak hangja. Találkoztunk pár kutyussal, akiket mind meg kellett csodálnunk.

Beértünk Pilisszentekeresztre, ahol találtunk egy jó kis éttermet, a Lugas Vendéglőt. Kaptunk egy nagyon jó etetőszéket Áronnak. Megmelegítették neki a sütőtökös kajáját, amit gyorsan be is vágott. Aztán még evett anya hagymaleveséből is, meg utánna a padlizsákrémből és az ajvárból is. Ezek az utóbbiak talán még jobban is ízlettek neki, mint a sütőtök.

Ebéd után visszagyalogoltunk a szurdokban az autóhoz. Ezt Áron átaludta. Még felmentünk Dobogókőre, de egy gyors séta után elindultunk haza, mert már eléggé fáradt volt a Manó.

Itthon evett egy kis gyümit, aztán legoztunk egy csomót. Ügyesen építgette, illetve rombolt a várat, amit építgettünk neki. Legozás után még ping pong labdáztunk egy kicsit. A labdát is nagyon ügyesen dobálja már, igaz minden dobás előtt megharapja a labdát. Azután össze-vissza mászkált a lakásban fáradhatatlanul. Biztos most élte ki a napi mozgásigényét.

Este nézegette, hogy szétszedem, meg összerakom a kindertojás belsejét. Ezt nagyon tetszett neki és a kezében lévő tojással próbált engem utánozni.

Tejpépet evett vacsira őszbarackkal. Ízlett neki.

Este fürdésnél integetett az összes halacskának.

Ma ismét a doki néninél jártunk. Áron nem volt formában, de megmérni így is elég nehéz volt, mert folyamatosan nyúlkált le a mérlegről. Végül azért sikerült: 7330g lett, azaz 300g-ot sikerült híznia, amiért megis dícséték. A magassága viszont ismét csak 69,5 cm... mindent nem lehet egyszerre.

Délelőtt volt egy kis dolgunk, így áthívtuk a nagymamit Áronhoz. Először az volt a terv, hogy itthon maradnak és játsznak. Úgy látszik ezt Áron megérezte és kiharcolta magának, hogy elmehessen sétálni. Mikor már elkezdtük öltöztetni, hirtelen elmúlt minden probléma.

Tök jól kommunikál evésnél. Rázza a fejét, ha valmit nem kér, mutogat, hogy most épp vizet inna vagy enne.

Este levágtuk a haját. Délután megmutogattam neki a hajnyíró gépet, odapróbáltam a fejéhez, be is kapcsoltam. Mivel jól fogadta, gondoltuk nem lesz probléma, gyorsan megnyírjuk. Szépen leültettük néhány játékkal, ami tetszett is neki, de amint hozzáértem a fejéhez a zúgó géppel elkezdett sírni. Az elején még csak egy kicsit, de mire félig megnyírtam, már nagyon tiltakozott. Ekkor tartottunk egy kis szünetet, Apa bekapcsolta neki a mesét, hogy lefoglaljuk, de az is csak addig volt jó, míg ismét meg nem hallotta a gépet. Teljesen úgy viselkedett, mint aki fél tőle. Sajnos nem hagyhattuk félbe a hajvágást, így a hátralevő időt végigüvöltötte miközben folyamatosan rángatta a fejét. Ez persze meglátszik a frizuráján is... de azért így is szép lett... legalábbis ha bal oldlaról nézzük. :)

Kicsit megfázott. Egész nap folyt az orra.

Este lementünk Szegedre. Kivételesen egész sokat aludt, így épp kipakoltuk a táskából az összes játékot mire leértünk.

Zolival...

Délelőtt sétáltunk, majd elmentünk Olgához. Ott ettem egy kis sós perecet.

Délután kimentünk a Hídi vásárba. Nagyon sokan voltak kint, így a tömegben csak a híd középéig mentünk el. Ott találtunk egy jó kis bábost. Itt válszthattam (volna) magamnak egy figurát. Mivel azonban nekem minden tetszett, így a nagymamitól egy oroszlánt kaptam. Mivel egy kissé szemerkélt az eső, inkább hazamentünk vacsizni.

Nagypapi játék közben megpróbált vele piszézni. Áron vevő volt rá, Ő is mozgatta a buksiját és vigyorgott.

Ma már ebéd után kimentünk a Hídi vásárba, meg a borfesztiválra. Talán ma nem voltak olyan sokan, viszont igen meleg volt. Ma végig mentün a hídon, megnéztük a összes árust. Áron egy kicsit aludt is a séta során, majd felébredt és nézelődött. A híd után megnéztük a borokat és elkeztem kóstolgatni azokat. Láttunk mustot, így anya azt kapott. Ebből adtunk egy kicsit Áronnak is. Ez nagyon ízlett neki. Ennek másnap meg is lett az eredménye. :)

Az első kör borocska után megjöttek a nagymamiék is.

Míg mi megkóstoltuk a következő bort, addig Áron játszadozott. Anya adott neki egy fűszálat, amivel teljesen jól eljátszott. A kis ujjaival fogdosta, vette fel a kocsi tálcájáról, lerakta, majd előröl kezdte az egészet. Persze volt, hogy nem sikerült felvennie, ilyenkor nézte az üres kezét, majd újra próbálkozott.

Estefele Anya nagymamival és Áronnal hazament vacsizni és fürdeni. Mi nagypapival még maradtunk egy kicsikét és megkóstoltuk a vörös borokat is... hej rigó, rigó...

Hazafeleúton kicsit játszott, majd elég sokat aludt, csak szegényt nagyon zavarta hogy nem kap levegőt...

A hétvége legjobb játékai: egy kis darab fűszál, egy reklám füzetecske, egy csomag papírzsepi és persze a porszívó kábele.

Ma reggel evett egy kis joghurtot. Kinézte a számból a reggelimet és gondoltam kipróbálom ismét, adok neki egy kicsit. Na most megette, alig hagyott nekem.

Egyre bővül a szókincse. Most már egyre gyakrabban mondja, hogy "ba-ba-ba", "ma-ma-ma", "pa-pa-pa". Persze azért az "egy" is megy még neki.

Mostanában már egyértelműen jelzi, hogy valamit nem akar, nem kér, rázza szépen a fejét.

A tapsi-tapsi már nagyon megy, ha meghallja ezeket a szavakat, rögtön összecsapkodja a kezeit, még akkor is ha van benne valami.

A pápzás is már tudatos, igaz néha már azután mozgatja a kis ujjait, mikor már nem látja azt, akitől elköszön.

Ismét iszik cumisüvegből!

Az ivás eddig elég nagy probléma volt. Szinte semmiből sem volt hajlandó inni, illetve amit kiszívott a csőrös üvegből, azt ki is csurgatta a száján.

Mostanában ismét kipróbáltuk a DM-es cumisüveget. Úgy látszik ez bejön neki, most már így egy kicsit tudjuk itatni.

Áron beteg

Estére egy kissé melegnek éreztük a buksiját, így megmértük a lázát. A lázmérő sajnos visszaigazolta a gyanúnkat, Áron lázas volt. Adtunk neki egy lázcsillapítót.

Annyira édes. Sírva menekül, ha kezemben az orrszívó és meghallja a porszívó hangját. Csak nem tőlem el, hanem hozzám menekül, és jó szorosan odabújik, hátha így megússza.

Reggel odavettük magunkhoz, hátha alszik(unk) még egy kicsit. Máskor ez úgy nézett volna ki, hogy ő jön-megy, felfedez, ugrál rajtunk, mi meg próbálunk még aludni. Ma viszont odabújt apához és már aludt is.

Ma voltunk doki néninél. Kiderült, hogy sikerült valami vírust összeszednünk, és Áron torka is elég csúnya, de láz- és fájdalomcsillapítón kívül mást nem tudnak adni ilyen pici babának.

Áron végigüvöltötte az egészet. Kivéve azt a pár másodpercet, amikor megpróbálta megszerezni a bélyegzőt a doki néni asztaláról. A végére meg annyira kifáradt, hogy elaludt amint kitettük a lábunkat.

Gyakorlatilag az egész napot átaludta. Csak enni kelt fel néha, akkor is leginkább csak a tejcsi érdekelte, meg 5-10 percet játszott és már aludt is tovább.

A pöttyös az igazi (második felvonás)

Az ebédjét nem igazán akarta megenni, de túrórudi bezzeg lecsúszott. Egy pici túrót sem hagyott nekem, csokinak magában meg kritikán aluli az íze...

Viszont az sem volt mindegy, hogyan adom neki a túrót: Amikor a végén már csak egy picike volt, gondoltam leteszem a papírt, úgyis csak zavar. Na, úgy nem kellett a túró sem, Áron csak a fejét rázta és mutogatott a papírra. Úgyhogy felvettem a papírt, visszatettem szegény kis maradék túrót és onnan próbáltam újra. Boldog mosollyal megette!

A ma délelőtt is alvással telt, de délutánra feléledt. Olyannyira, hogy egész délután pörgött, mindent újra felfedezett a lakásban, megpróbálta behozni a másfél napos lemaradást.

Végre nem lázas! Pörög is rendesen, hallani sem akar pihizésről, pedig még ráférne.

Ki is mentünk sétálni a Szigetre, hogy majd ott alszik egy jót. Persze, ahogy azt mi elképzeltük...

Meglátta a játszóteret, ahol mindent végig kellett próbálni.

Aztán ismét megpróbáltunk sétálni, hogy majd elalszik. Hát nem. Egy kör után elege lett a fákból és bokrokból, úgyhogy ismét irány a játszótér. Végül nagy ordítások közepette megint elindultunk sétálni, de csak a karomban volt hajlandó elaludni.

Kezd rájönni, hogy ha hozzám bújik, akkor nem menekül meg az orrszívástól. Ma már kétszer is megpróbált az ellenkező irányba elmászni...

Mindenre fölmászik...

Gyereknap Gödöllőn

Délután Gödöllőre voltunk hivatalosak egy jó kis bográcsozásra. Áronnak is nagyon bejött a pörkölt, fél tányérral megevett.

Azért maradt még egy kis hely a pocakban...

Leterítettünk egy pokrócot a fűbe, és kivittünk neki egy csomó játékot. Tetszett is neki, jól eljátszott, megvizsgálta a füvet a bokrokat és a földet is, de mindent szigorúan csak a takaróról, a fűben egyetlen lépést sem volt hajlandó tenni. Jókat játszott Évával és a gyerekekkel. Megmutogattak neki mindent, meg hintáztak is.

Ma a Kis rigóban ebédeltünk. Eleinte nem igazán tetszett Áronnak, mert nem hoztak etetőszéket, mire meg végre sikerült hozatni egyet, Áron egy kicsit nyűgös lett, úgyhogy esélytelen volt beletenni. Végül a babakocsiban megnyugodott és sikerült is egy jót ebédelnünk. Utána sétáltunk egy kicsit az erdőben.

Délután meglátogattuk a nagymamit. Áron most először volt nála, de egyből otthonérezte magát. Lelkesen körülnézett, mindent megvizsgált amit tudott, majd szokás szerint szerzett két zoknit és körbetrappolta a lakást.

Eddig nem volt baj, ha vándorútjai során szerzett egy kis papírt. Széttépte, de nem evett belőle. Mostanáig. Ma többször is sikerült megkóstolnia egy-egy papírfecnit, és persze zokon vette amikor kiszedtem a szájából.

Mostanában mindig kinyújtja a nyelvét amikor koncentrál...

Áron eddig nem igazán mutatott érdeklődést az egymásba pakolható kockái iránt, de ma végre rájöttem mivel lehet érdekesebbé tenni őket: tojásokat raktam a belsejükbe. Így már tetszett neki a dolog. ha egymásba nem is igazán rakta őket, de a tojásokat szívesen pakolászta egyikből a másikba...

Áron kiesett a hintából a játszótéren. Valószínűleg megunta a hintázást és megpróbált felállni, hogy majd kiszáll. Ott álltam mellette, de mire észrevettem, hogy mit csinál, már nem bírtam elkapni. Kicsit megijedt és sírt de szerencsére nem lett semmi baja.

Azóta viszont óvatosabb. Pl. az ágyról már nem indul el fejjel lefele...

A kockáit már nagyon ügyesen rakosgatja egymásba. Ha esetleg nem megy, akkor nyújtja nekem, hogy én rakjam bele egyiket a másikba.