2007 július

Áron a kis Mikulás, minden reggel tesz valamit a cipőmbe. Ma egy szép piros szigetelőszalagot kaptam ajándékba.

Délután elindultunk, hogy átmegyünk a nagymamihoz a vacsiért. Ez az elhatározásunk persze csak addig tartott, míg a játszótérhez nem értünk, ahova Áron mindenképp be akart menni. Úgyhogy apa elment a vacsiért, mi meg mentünk játszani. Először hintáztunk egy kicsit, majd szokás szerint körbe-körbe mentünk a téren, mert Áron mindig valami mást szeretett volna, mint amit éppen csináltunk. Végül a homokozóban kötöttünk ki, ahol szerzett magának két kisvödröt és pakolgatta bele a homokot és a kavicsokat. Utána a vödröt hazavitte jogos tulajdonosa, úgyhogy maradtak nekünk a kavicsok, míg egy újabb család nem érkezett: anya, apa és egy három év körüli kisfiú. Na Áronnak sem kellett sok, szabályosan megtámadta őket, odaült közéjük és velük játszott. Szerencsére nem vették zokon, szívesen adtak neki formákat, beszélgettek vele. Áron pedig pakolgatta a homokot a formákba és időnként megpróbált szerezni egy-egy újabbat.

Anya végre megengedte, hogy egyedül egyem a répát és a krumplit.

Persze azért besegített, hogy jusson valami a pocakomba is, de nézzétek milyen szépen kiürítettem a tányéromat:

Egyre bátrabb a játszótéren, és egyre messzebb csatangol el egyedül a homokozóban. Megvizsgálja a játékokat és pakolgatja őket.

A csúszdát viszont már nem annyira szereti. általában csak egyszer hajlandó lecsúszni. Másodszor már fel sem lehet ültetni rá, hiába tűnik úgy, hogy az első csúszás tetszett neki.

Nagyon élvezi a játékot homokozóban. Odamegy mindenkihez, minden játékot kipróbál, szórja a homokot. Emiatt mikor hazajövünk le is kell fürdetni, mielőtt elengedem a lakásban. Eddig mindig végigsírta ezeket a délutáni fürdéseket, de a ma délutáni fürdésnél már nem sírt.

Ma egy új játékot is kipróbáltunk a játszótéern: a csúszda lépcsőjét. Sikerült is pár lépcsőfokot felmásznia, és felvinnie pár kavicsot, de aztán úgy tűnt nem érzi magát biztonságban és inkább lemászott.

Baba

Tudja hogy hívják a babát. Mikor mutatjuk neki egyértelműen babát mond.

A gokartverseny győztese és legfiatalabb rajongója...

Anya megint rugit adott rám. Nem értem miért én már nagyfiú vagyok. Az nem kifogás, hogy 20 fokban nem kéne zokni nélkül rohangálmon a kövön...

Reggel együtt indultunk Apával. El is értünk a kocsiig, ahol Apa próbált elköszönni tőlünk. Áron figyelmét viszont semmivel nem lehetett felkelteni. kizárólag az irodaház bejáratánál cigarettázó csinos lányt bámulta. Apa halkan meg is jegyezte: "Ne piszkáld! Csajozik!"

Bármit mondnunk neki olyan figyelemmel hallgatja, hogy csak no...

Ma a szél miatt nem engedtem a homokozóba. Így homokozás helyett inkább "kavicsoztunk" a mászókák körüli kavicsos terepen. Ez is volt olyan érdekes mint a homokozó. Áron lelkesen mászkált mindenfele, pakolgatta a kavicsokat és adogatta a nagymaminak.

Ma vagyok 11 hónapos!

A súlyom kb. 7,6 kg és kb. 70 cm magas vagyok.

Továbbra is 7 db fogam van, amivel természetesen mindent összerágok, de leginkább anyut és az étkezőasztal lábát.

Csak úgy lehet megetetni, ha valamivel elfoglaljuk evés közben. Adni kell neki valamilyen konyhai eszközt, kis kenyérdarabokat, amit pakolhat, ill. amivel engem etethet közben.

Tegnap este csak úgy evett, hogy az ölébe tettem egy lábost, beleszórtam kis zsemledarabokat és onnan ette őket.

Ma pedig az volt a játék, hogy a bébiételes üveg tetejét vette le ill. rakosgatta vissza az üvegre. Nagyon jól ment, volt, amikor fordítva próbálkozott, olyankor mondtam neki, hogy így nem jó, fordíts meg a kupakot és megfordította! Nekem pedig elég gyorsnak kellett lennem, ha valamit ki szerettem volna kanalazni amíg épp nem volt kupak az üvegen...

Ma kimentünk az állatkertbe. Reggel sitty-sutty összepakoltunk és már délre ki is értünk. :)

Áront leginkább azok az állatok érdekelték, akik mozogtak. Nagyon tetszettek neki a zsiráfok. Itt elvoltunk egy ideig. Egyrészt tetszett neki, hogy felállhatott a kerítés tetejére és kapaszkodhatott a dróthálóban. Mésrészt a zsiráfok jöttek-mentek, eszegették a fejük feletti faágakat. Áron végig nézegette őket.

Nagyon tetszettek neki még a halacskák az akváriumokban, szinte rátapadt ezekre és követte az úszkálókat.

Megnéztük a víz alatt a fókákat is. Azok néha elúsztak előttünk az oldalukra fordulva. Itt ismét kinézett magának egy nénit és huncutul vigyorgott rá.

Még megnéztük a többi állatot is, láttunk tevéket, kis tigrist, farkast, elefántot, madarakat, sivatagi rókát, bárányokat... ez utóbbiak közül az egyik kicsit meg is ijesztette Áront a bégetésével.

Bementünk a kecske simogatóba is. Megnéztük a kicsi kecskéket, ahogy simogatják őket.

Minden kifutó tavába, pocsolyájába bele szeretett volna menni pancsizni egy kicsit, így nagyon megörültünk, mikor találtunk egy mini vízesést, mert abba legalább beleengedhettük kicsit.

Ez egy elég hosszú nap volt Áronnak (meg nekünk is:), így miután kijöttünk az Állatkertből Áron el is aludt és csak itthon ébredt fel, miután kiszáltunk a liftből.

Reggel indulás előtt adtunk neki egy kis vajas sonkás kenyeret. Hát ez nagy kedvenc volt, egy csomót evett belőle. Mivel egy kissé sós is volt, így ivott is rendesen egész nap. :)

Estére pedig megevett 2 töltöttpaprikát.

Fürdéskor ismét elkérte a fésűt a polcról. Hetek óta nem mutattuk neki, hogy mit kell vele csinálni, mégis egyből tudta. Sőt már nem csak engem akart megfésülni, hanem magát is megfésülte.

Hosszú idő után végre ismét sikerült egyedül elaludnia. Na jó, majdnem egyedül. Ugyanis azt nem hagyta, hogy kimenjek a szobából, de elég volt, ha a sarokban leültem úgy, hogy láthasson ha akar, nem kellett felvennem.

Reggel megint evett rendesen, ma vajas, sajtos kenyeret kapott. Reggeli után megmosta a fogát, majd csöndben volt. Ez gyanús, így megnéztük mit csinál. A kutyusán feküdt.

Ma délelőtt elmentünk Évához. Áron azt a lakást is felfedezte, mászkált, nézelődött, játszadozott az ottani játékokkal. Egy idő után elaltatta anya, mert már nagyon fáradt volt.

Ezután hazamantünk egy gyors kaja és már indultunk is vásárolni. Az áruházban Áron egy ideig elvolt a babakocsijában, igaz a nagymaminak nem volt szabad megállni, mert akkor reklamált. Egy idő után megunta a kocsit és lekerült a földre. Ezt nagyon élvezte, mászkált mindenfele. Ki-bemászkált a próbafülke ajtaja alatt, amíg mi bent próbáltunk. Ez nagy tetszést aratott az emberek körében.

Játszóterezés...

Mostanában már nem csak, hogy figyel, amikor mondókákat mondok/mutogatok neki, hanem mutogatással ő is kéri őket. Ha pedig felismerem, hogy mit szeretne, akkor nagyon boldog és tovább mutogat.

Már tudja a "tapsi-tapsi mamának, puszit ad a babának" mondókát, amire tapsol és cuppog, valamit az "Eresz alatt fecske fia ide néz, oda néz. Van-e hernyó van-e kukac édesebb mint a méz. Csőrét nyitja ám. Buzgón, szaporán. Kis bendőbe mindenféle belefér, igazán." dalocskát is, amire nyitogatja a kezét (fecske csőre) és simogatja a pocakját. Persze azt nem várja ki, míg a megfelelő részhez érünk a mondokában, rögtön az elején megmutatja, hogy tudja ám, hogy mi következik. :)

Ma nagyon ügyesen, teljesen egyedül aludt el!!!

Reggel már egész ügyesen próbákozott lemászni az ágyról. Odamászott az ágy széléhez és elkezdett tolatni miközben nevetett. Az irányzékon még van mit javítani, mert nem lefele tolatott, hanem az ágy közepe fele. Mikor anya irányba állította, gyorsan lefarolt. Teszett neki, hogy örülünk a produkciójának.

Mikor anyával elmentek sétálni, adtam neki egy puszit, erre ő is folyamatosan cuppogott. Aztán ezt a produkciót megismételte este a nagymaminál is.

Ma reggel esett az eső, így úgy gondoltam, hogy ma nem sétálunk, illetve csak kesőbb megyünk át a nagymamihoz az ebédért. Áron nem így gondolta. Nem tetszett neki, hogy kimarad a séta, főleg azután, hogy apa elment dolgozni és mi pedig itthon maradtunk. Addig dolgozott az ügyön, míg el nem indultunk sétálni az esőbe, illetve, azonnal megnyugodott, amikor elkezdtem öltöztetni. Amint kiértünk a levegőre, rögtön el is aludt.

Este a kezemben volt és folyamatosan az asztal fele mutogatott. Az asztal persze tele volt telefonokkal, tavirányítóval és kulcsokkal. Csupa érdekes dologgal. Megpróbáltam helyettük adni neki valamit, de semmi nem tetszett. Végül kíváncsiságból odatartottam az asztalhoz, hogy végülis mit szeretne ennyire. Ő pedig átsiklott eme érdekességek felett és felvette a dobverőit. Gyorsan megkerestem neki a dobot is hozzá, aminek szintén nagyon örült. Majd (valószínűleg véletlenül) sikerült felvennie valahogy a nyakába is a dobot, és azzal mászkált fel-alá.

Felfedezte, hogy a rosszalkodással könnyen felhívhatja magára a figyelmet. Ha bármi olyat próbálok meg csinálni, ami számára nem érdekes (pl. mosogatás, számítógépezés), akkor gyorsan keres magának valami tiltott dolgot. Ma pl. minden alkalommal az íróasztal alatt tüntetett. Nem csinált igazából semmit, csak várta, hogy odamenjek és rászóljak. Akkor persze vigyorgott.

Nagyon szereti az új kutyusát. Valahányszor elmegy mellette játék közben, ráfekszik, megölelgeti és ráhajtja a fejét.

Ma tanulgattuk a kutyus testrészeit is. Legjobban a nyelve tetszett neki, mindig megfogja és mutogatja nekem.

Reggelire a vajas sonkás zsömle mellé kis köles golyócskákat eszegetett. Ízlett neki.

Este pedig a jó adag vacsija után még lecsúszott egy kis körözöttes zsemle is.

Ma megtanultuk, hogy a gyerekszoba lámpáján egy napocska van.

Délelőtt valamiért büntiben voltam. Manó nem akart velem foglalkozni, nem mosolygott rám. Először csak azt hittem álmos, de azután találkoztunk a nagymamival, akire egyből nevetett, nyúlt felé. Még a játszótéren is a nagymami felé nyúlt, hogy ő vegye ki a kocsiból és játsszon vele. Aztán egy idő után feloldódott és már én is jó voltam neki.

Hazafele pedig addig mutogatott a kocsi aljában levő homokozó cuccokra, míg meg nem kapta őket, majd rövid játék után el is aludt.

Jár a Manó!

Már többször próbáltam, hogy megfogom a kezét és szaladjunk. Eddig csupán egy két lépést tett, aztán letottyant a földre.

Gondoltam ma is kipróbálom, hogy tudunk-e már járni. Az első próbálkozásnál most is hamar leült, aztán viszont vagy háromszor körbejártuk a lakást, egyik szobából a másikba gyalogoltunk. Tette szépen egyik lábát a másik elé. Persze azért még tartani kellett, de látszott rajta, hogy élvezi.

Lassan tényleg igaz lesz, amit szoktam mondani, hogy fut, szalad, beszél...

Második hajvágás

Ma megint levágtuk a haját. Anya délután már elővette hajvágót, barátkoztak, játszottak vele, hogy ne féljen tőle. Annyit sikerült is elérni, hogy nem kezdett el sírni, amikor hozzáért, sőt kicsit később már hajlandó volt magától hozzányúlni és berakni a zsákjába, de azért a tisztes távolságot így is megtartotta, morgott ha a fejéhez ért vele.

Estére fürdés előtt leültettük a földre, elindítottam neki a kistehenet a laptopon és nekiláttunk. A két fülénél kezdtük, mert ez elmaradt a múltkor, majd szépen levágtuk körben a többi részt is. Most nem volt balhé, biztos lekötötte a meséje. Jó rövidre vágtuk a haját, az egészet a 9mm-es fejjel túrtuk végig.

Apa ma reggel korábban ment dolgozni, így a kis Mikulás már csak az én cipőmet találta meg. Kaptam is egy pár koszos zoknit ajándékba...

Na milyen lett az új frizurám?

Itt a napocska!

Meg ott is!

Legújabb fürdős játék:

Este ismét megkíséreltük magára hagyni a Manót. Sajna most is pont ugyanúgy sikerült mint legutóbb.

Szinte mindent egy órával korábban csinált ma, kezdve a reggeli felkeléssel, így joggal reménykedhettem (csak én, mert apa már nem hisz a mesékben), hogy majd este is hamarabb elalszik, így nyugodtan elmehetünk a Szabadtérire. Minden jól is ment egészen estig, de elaludni már esze ágában nem volt. Nekünk meg már mennünk kellett, ha nem akartunk elkésni, így otthagytuk a nagymamival. Még másfél órát játszottak, majd mivel már nagyon fáradt volt, nagy nehezen elaludt. Persze mivel nélkülünk aludt el, újabb másfél óra múlva már ismét fenn volt és persze nem is volt hajlandó elaludni míg haza nem értünk.

Ma reggel sajna nem volt hajlandó visszaaludni 7-kor a szokásos ébredés és szopi után, így mivel anya nagyon álmos volt, Áront elvittem egy kicsit sétálni és játszóterezni.

Először hintáztunk egy kicsit, aztán megnéztük egy fa lelógó ágait. Ez nagyon tetszett Áronnak. Utána csúszdáztunk, de Áron meglátott két gyereket a homokozóban egy csomó játékkal, és már nem lehettett visszatartani. Jót játszottunk velük.

Hétvégén már nagyon ügyesen járt fel-alá. Már tartja magát, csak az egyensúlyozásban kellett segíteni. Ellentétben a kezdeti próbálkozásokkal, most már a sétánál nem nyomja annyira előre a bal lábát, mintha katona lenne, hanem szépen egyformán lépeget a lábaival.

A nagy melegre való tekintettel, a mai napot ismét a strandon töltöttük. Már vártam, hogy Áron mit fog szólni a vízhez, reménykedtem, hogy megint igazi kis Vizimanó lesz.

Amikor odaértünk és letettem a pokrócra, majd kiszórtam a könyveit és a karúszóját, első dolga volt, hogy felvegye őket, a kezembe adja és már nyomta bele a karját. Ehhez képest a (gyerek)medencében nem tetszett neki, folyamatosan ki akart jönni. No nem baj, gondoltam, biztos fáradt, majd délután.

Délután ugyanez megismétlődött, ráadásul úgy, hogy nem elég, hogy maga vette fel a karúszót, még mutogatott is a medence felé, hogy menjünk már. Na, itt elgondolkodtunk, hogy hogyis van ez, majd kipróbáltuk a nagymedencét. Ez már tetszett Áronnak, boldogan rugdalózott a vízben, úszkáltunk, sétáltunk a part menti ülőkén, ha pedig kiültettem a partra, rövid idő múlva újra bevetette magát. Egyszer-egyszer megpróbáltam elengedni a mellkasát és a kezét fogni, de csak egyszer sikerült tényleg elengedni úgy, hogy rendesen megtartsa a fejét és ne akarjon vizet inni vagy ne kezdjen el tiltakozni.

Kifele menet megfogtam a kezét és mondtam neki, hogy most sétáljunk ki a vízből. Ki is sétált az utolsó két lépcsőfokon, sétált még kinn pár lépést, majd visszakanyarodott újra a medencébe. Egy lépcsőfokot vissza is ment, de a másodikat már túl mélynek találhatta, mert ismét visszafordult és elindult kifele, majd ezt a kört ismételgette míg el nem fáradt.

A nap másik újdonsága, hogy már nem zavarja a fű. Gondolkodás nélkül lemászott a takaróról. Először a kocsihoz, ahonnan kihalászott egy-két játéknak tűnő tárgyat, majd később meglátogatta a szomszédokat is.

Reggel felállt kapaszkodás nélkül, majd egy pillanatig így is maradt, azután gyorsan megkapaszkodott bennem.

Ma a hőség elől bemenekültünk az Ericssonba.

Nagyon tetszett neki, végig mosolygott mindenkire, élvezte, hogy szórakoztatják. Az egyik lány különösen tetszett neki, jót játszottak, megmutatta neki az összes tudományát, még a kisautójának is berregett pedig épp a kocsoban ült és nem is tologatta.

Elcsente a belépőmet és eldugta a kocsijában. Majd találkoztunk valakivel, akinek a nyakában szintén ott volt egy belépő. Azt is megpróbálta elcsenni, de nem hagyták. Ekkor elkezdett keresgélni a kocsijáben, majd előhalászta az én belépőm és vidáman mutogatta, hogy neki is van olyan.

Sanyitól kapott egy tollat és egy telefont, (először akkumulátor nélkül, merthogy az nehéz, de Áronnak természetesen az aksi is kellett). Jól eljátszott velük, megpróbálta visszarakni a telefonra az akkumulátort.

Ma is kint voltunk a strandon. A kocsival játszott szinte egész nap. Felállt a hűtőtáskára, hogy elérje a kocsi belsejét, meg a karfáját, amiből így kiette a kajáját.

Ma megint állt egy pár pillanatig kapaszkodás nélkül miközben azon méltatlankodott, hogy ő éhes és mi meg semmit nem teszünk. Majd kivett egy kanalat a táskából és mutatta nekünk.

A nagymami odaadta a szemüvegét, hogy kicsit töröljem meg. Áron odanézett a szemüvegre, aztán a nagymamira, majd nagy csodálkozva rámutatott és mondta, hogy "ö-ö".

Nagyon élvezte a hidegvizes szökőkutat. Persze csak a kezemből, le nem tehettem. Azt játszottuk, hogy elszámoltam háromig, majd legugoltam-hajoltam, hogy őt is érje a víz, amit mindig mosollyal, nevetéssel nyugtázott.

Meguntam, hogy szemezgetem a kukoricát Áronnak és próbaképp odatartottam elé a csövet. Nagy lelkesedéssel harapott rá és elég jó a hatásfokal is, úgyhogy mostantól így esszük.

A játszótéren is csak a kocsijával hajlandó játszani. Áll mellette és ki-be pakolgatja a homokozójátékokat.

Sajna sikerült rászoktatni a tv-zésre vacsi közben, már csak akkor eszik, ha megy a kedvenc kistehenes meséje. Persze csak akkor, ha nincs érdekes rész, különben "lefagy":

Már kézzel is tudja működtetni a sípoló labdáját, nemcsak a fogaival.

Délután átpelusoztam, de a nagy melegre való tekintettel nem adtam rá semmi mást. Hiba volt...

...egy pillanat alatt megszabadult a pelustól, és odapisilt a parkettára.

A nagy melegben nyitvahagytam a bejárati ajtót és beállítottam Áron babakocsiját, hogy ne tudjon kimenni, inkább azzal játsszon. Eddig működött is a dolog, de ma átbújt a babakocsi alatt és kiszökött a folyosóra. Haverkodott a szomszédokkal, majd kapaszkodott a rácsba, hogy ne tudjam visszahozni.

Ugyanúgy fújja a combomat, ahogyan a hasát szoktuk csikizni.

Folyamatosan mutogatja a fülét, majd nyúl az enyém felé és addig nem nyugszik, míg azt is meg nem fogdoshatja, meg ha már ott vagyok bevizsgálja az orromat és a számat is. A kedvence a nyelvem és a fogaim. Meg persze a kutyusának a nyelve, azt is mindig meg kell fogni, ha arra jár.

Délután együtt néztük a Forma1-et apával. Megmutattam neki, hogy nekem is van ilyen autóm.

A szünetben meg együtt tanultunk routemap-et konfigurálni.

Sikerült pár kockát építenie a toronyra! Azután persze boldog mosollyal le is rombolta...

"Hiába húztál papucsot, akkor sem mehetsz ki..."

Miután megebédelt, elaludni pedig nem volt hajandó, úgy döntöttünk nem várunk tovább és mi is eszünk. Vettünk is egy szép nagy halacskát meg némi kovászos uborkát. Persze Áronnak ezeket is meg kellett kóstolni, és úgy tűnik ízlett neki, mert így ebéd után is szép mennyiséget sikerült megennie. A legnagyobb kedvenc azért az uborka volt, folyton azt kérte, majd ki is vette a kezemből és vissza sem akarta adni. Harapdálta, és ha sikerült leharapni egy darabot akkor azon egész jól elrágózott, majd le is nyelte. Nem adta fel pár rágás után, mint más kajákkal szokta.

Este a tálcájára tettem a csőrös poharát, és időnként megkínáltam vízzel. Persze nem kért belőle, majd egyszer csak magától odanyúlt, felvette a poharat, a szájához emelte, majd teljesen egyedül ivott egy jót.

Ma ismét strandoltunk. Áronnak leginkább a hidegvizes szökőkút tetszett. Folyton odavezetett minket és ácsorgott benne, meg paskolgatta a vizet.

A parton pedig szokás szerint a babakocsi volt a legjobb játék. Még fel is mászott az elejére, miközben a tálcába kapaszkodott. Az uzsiját is így ette meg.

A pelust is sikerült megint levennie, majd szokás szerint odaállt a babakocsi elé és már pisilt is. Szerencsére a célzással még vannak gondok, így pár centire elvétette a kereket...

Este a fürdésnél kinyitottam a csapot, hogy valamit lemossak. Áron pedig odanyújtotta a kezét, bevizezte, majd elkezdett mosakodni! Pont úgy, ahogy tőlünk látta a strandon a zuhany alatt.

Fürdés után pedig megkaparintotta a hajkeféjét és fésülködött. Bár ez már nem újdonság...

Egyre önállóbb szeretne lenni, mindent utánoz és megpróbál egyedül megcsinálni:

Már régóta akar magának is kanalat evésnél, és miután napok óta mindent kanálnak használ és úgy csinál, mintha enne vele, ma délben kapott egyet. Persze ez nem volt neki elég, rögtön használni is akarta és dugta bele az üvegbe, próbált kivenni pár falatot. Persze nem sok ragadt a kanálra, de mikor mondtam neki, hogy már van rajta, egye meg, akkor vitte a szájához és megpróbálta leeni róla. Még egyik mozdulat sem volt tökéletes, mert a szájában is keresztbe akarta berakni a kanalat, de majd még gyakoroljuk. Persze ha segíteni akartam, akkor nagyon dühös lett, úgyhogy inkább hagytam...

Délután játszottunk, majd egyszer csak magamra hagyott és elvonult a szobájába. Pár perc késésssel követtem, hogy megnézzem miben mesterkedik. Hát a fotelban ült és olvasta azt a könyvet, amit reggel tettem fel a fotel háttámlájának tetejére. Hogy hogy jutott fel oda?

maratoni vasarlas

csendben maradsz

Délután a nagymami vigyázott rá. Sokat játszottak, mindent megmutogatott, elmagyarázott neki.

Beus és Zsolt esküvője

Nagyon ügyes volt végig, mindenki megdícsérte, hogy milyen jól bírja.

Végigette a menüt, játszott az etetőszékben és sétálgatott a vendégek között, sőt táncoltunk is hármasban apával.

Az étteremeben találtunk néhány lépcsőt is, így kedvenc szórakozása lett, hogy lépcsőzött. Természetesen egyetlen felesleges lépést sem tett, nem lépett mindkét lábával ugyanarra a lépcsőfokra, mindig már a következőt vette célba.

Kapott egy mobilt, hogy játszhasson vele. Nagyon komolyan vizsgálgatta, főként amikor valaki meg is csörgette a mobilt. Később odatartotta a füléhez, mondták is a fiúk, hogy fölveszik supportosnak...

Reggel segített anyának teregetni. Már a mosógépnél megkaparintott két zoknit és azokkal a kezében követte anyát az állványig. Ott egyessével kipakolta a kosárból a cuccokat, amíg meg nem találta a többi zokni is. A végén, mikor anya elvette tőle az utolsó darabot, hogy kiteregesse azokat is, hát akkor nagy balhé lett.

A játszótéren új játékot talált. Tologatta a babakocsit. Ez nagyon tetszett neki, de ha valamiben elakadt a kocsi, visított.

Délután Áron kicsit fáradt volt, és Emma kicsit rámenős volt, így Áron kimenekült a homokozóból.

Sikerült lemásznia az ágyról!

Még azért vigyázni kell rá közben, mert nagyon a szélén fordul.

Bárhova megyünk, ha meglát egy autót, brümmög és mutatja merre van.

Már most tudja mi tetszik neki:

Reggel ráadtam egy zoknit. Pár percen belül lecibálta a lábáról, és hozott egy másikat, hogy azt adjam rá. Ezt már nem vette le...

Délelőtt szandált vettünk neki, ott is válogatott. Az egyik boltban ráadtam egy szandált, majd fel akartam rá adni egy másikat is, megnézni, hogy az milyen. Azt már nem engedte. Eltolta a kezemet és mutogatott az előzőre, hogy neki az kell... Szerencsére a következő boltban már ugyanaz a szandál tetszett mindkettőnknek, így azt meg is vettük.

Felmászott a sámlira, majd rájött, hogy így az ágyra is felmehet. Utána pedig le is mászott az ágyról minden gond nélkül...

Egyre többet hisztizik ha nem tetszik neki valami.

Irány a Balaton!

Az úton sokat aludt, amikor pedig felébredt, akkor aranyosan nézelődött, mindenre mutogatott és mondta hogy "ö-ö". Egy idő után pedig belealudt a mutogatásba. Már csukódott le a szeme, azt hittem elaludt, amikor hirtelen ismét kinyitotta a szemét, kimutatott az ablakon és mondott egy újabb "ö"-t, majd tényleg elaludt.

Mikor odaértünk, felfedeztük a szállást, saját lában körbejárta, és hintáztunk a nagy hintában.