2007 szeptember

Mérlegelés Manó módra:

Az eredmény 8,2 kg.

Ma ebédre nagyon ette a lecsót magában és tojással is.

Délután sétálgattunk a lakásban és megálltunk a naptárja előtt. Kérdezgettem, hogy hol van Áron baba, hol van anya, hol van apa és mindannyiunkat megmutogatott szépen sorjában.

Mindig elkövetem azt a hibát, hogy azt mondom altatáskor, hogy "csukd be a szemed és aludj". Erre Áron szépen feláll, odajön hozzám és megmutatja, hogy hol a szemem...

Ma tartottuk anya szülinapját. Áron egy szép csokor virágot adott neki.

Nagyon élvezte a vendégséget, tetszett neki, hogy hiretelen sok játszótársa lett, akivel autózni, legozni lehet.

Ebéd után szépen lefeküdt, ahogy szokott, de mire felkelt eltűntek a vendégek. Erre nagyon dühös lett, onnantól már semmi nem tetszett neki....

Manó hintázni szeretne...

...nagyon...

...és aki nagyon akar valamit...

Kupakokat dobált a nagymamival a sámli résébe és élvezte, hogy kiesik a másik oldalon.

Ma ráadtunk egy melegítőt, amitől teljesen nagyfiús lett.

Megmutattam neki, hogy van zsebe is és mindenfélét dugdosott bele. Sokáig játszottunk egy elemmel, amit hol a zsebébe rakosgatott, hol az éjjeli szekrény rácsai közé.

Délután a nagymaminál voltunk és Áron kicsit elfáradt, így mikor jöttünk hazafele elaludt a kocsiban. Nem ébredt fel amikor megérkeztünk, sőt arra sem, hogy kivettem, felvittem a lakásba, levetkőztettem, átpelenkáztam és felöltöztettem. Ilyet utoljára párnapos korában lehetett vele megcsinálni. Végig olyan laza volt, hogy mikor felemeltem a lábát, hogy kicseréljem alatta a pelust, hiába volt már a feje mellett a lábfeje, a popsija még az asztalon maradt.

Anna

Ma itt volt Annácska, Anikó 8 hónapos kislánya.

A két picur jól elvolt egymással, Annácska hamar feltalálta magát, körbe-körbe mászott a szobában Áron körül, aki egy idő után ezt megunva ki is menekült a szobából.

Egymáson mászkáltak de úgy tűnt ez egyiküket sem zavarja különösebben. Sokszor utánozták is egymást, együtt álldogáltak a járóka rácsánál (Annácska benn, Áron kinn), pakolták a könyvespolcot, legoztak és autóztak. Áronnak persze nem igazán tetszett, hogy más is játszik az autóival, és megpróbálta visszaszerezni őket, de szerencsére Annácskát sem kellett félteni, nem hagyta csak úgy elvenni a kiszemelt játékokat.

Egy idő után Áron elálmosodott, de tanulva a vasárnapi vendégségen elkövetett hibájából (amikor is a vendégek eltűntek mire ő felébredt), nem hagyta magát lefektetni. Annácska bezzeg aludt egy kicsit Áron kiságyában míg Áron fel nem ébresztette egy kis visítással.

Este fürdés után megkaparintotta a fésűjét a polcról. Először nézegette a hátulján lévő tigrist és megejtett néhány "vááá..." hangot, majd megfésülte magát. Mikor evvel végzett engem is megfésült.

Már úgy is járkál, ha csak az egyik kezét fogjuk. Persze ehhez az kell, hogy a másik kezében legyen valami. Elegendő akár egy kis bot, vagy egy autó is.

Az egyik nap a járókában meg is feledkezett magáról és az egyik végéből elindult a másikba. Mikor a közepére ért, akkor észrevette, hogy nem kapaszkodik, így gyorsan visszafordult. Persze mivel tudta, hogy nincs kapaszkodó, hamar el is vesztette az egyensúlyát és nekiesett a rácsnak.

Ma vagyok 13 hónapos!

Esténként már teljesen magamtól alszom el.

Ma ismét Szegedre jöttünk. Az út elején volt egy kis balhé. Anya elmagyarázta Áronnak, hogy most sajnos nem tudunk megállni és nem tudjuk kiszedni az üléséből. Ekkor nagyon dühös lett, ordított, nem fogadott el semmit, eltolta anya kezét, nem volt hajlandó játszani sem. Egy idő után megbékélt és akkor már lehetett vele játszani és szívesen hallgatta anya meséit is. Az egész úton fent volt, nem aludt el.

Dóri, Helga, Lizi

Leértünk Szegedre és átjöttek Edóék. A három kislány rögtön letámadta Áront. Szeretgették, puszilgatták, emelgették, sétáltatták. Áron nem ijedt meg a leány hadtól, eljátszadozott velük, élvezte a nagy forgatagot, amiről a lányok gondoskodtak is. Szaladgálatak mindenfele, ágyat másztak, ugrándoztak.

Este megint ügyesen, egymaga aludt el. Mutogatta az ágyát, hogy Ő oda bemenne. A legójával egy ideig karcolászta az ágy oldalát, majd csönd lett és a két kockával a kezében elaludt.

Labda

Már nagyon szeret labdázni. Reggel egy csomót gurigatta, rugdosta, hurcolászta a labdáját.

Már mondogatja is neki, hogy "báb".

A könyvekben a kismajomra is következetesen azt mondja, hogy "baba"...

Délután mi mentünk át Edóékhoz. Lányok már nagyon várták Áront. Ma is jól eljátszottak egymással, csak Lizi és Áron küzdött néha egymással valamelyik játékért.

Estére kimentünk Csabi szülinapját ünnepelni Domaszékre. Mivel Áron egész nap szinte semmit sem aludt, így kifele egy kicsit pihizett az autóban, de sajnos felébredt amikor odaértünk. Ez persze nem volt neki elég, így egy ideig eltartott, míg magához tért. Volt ott egy kislány, akivel fociztak és hintáztak.

Egy kissé megéhezett, így megetettük a frissen sült husival. Nagyon tetszett neki, ahogy sütötték a húst, először állva nézte és próbált minél közelebb jutni a tűzhöz, aztán szépen beült Helga kis székébe Lizi és anya mellé és onnan nézte a sütögetést. Az eresz alatt volt még egy "br-br" targonca is azt is többször meg kellett nézni az est folyamán.

Lépcsőt is találtak anyával, többször fel is kellett vele mászni a másodikra meg viszza. Ezután visszatértek a buliba, ahol Dórika felemelte és úgy táncoltak.

Este későn értünk haza, gyors fürdés, majd alvás következett.

Délelőtt otthagytuk Kissnénénivel Áront. Jókat játszottak, nézegették a fényképeket. Kissnénénitől szülinapjára kapott egy szép könyvet, amit többször gyorsan át is lapozott.

Ebéd után Ica néni jött.

Tőle egy szép piros kisautót, meg egy bögrét és egy kistányért kapott. Addig ügyeskedett, míg a kisautót ki nem szedte a dobozából, majd újra és újra visszadugdosta. Nagyon tetszett neki a pont a kezébe illő "br-br".

Zoli is itt volt, akitől kapott egy szép bodyt, meg egy kordbársony nadrágot. Ez inkább anyának tetszett...

Ebéd után alig bírtuk lefektetni. Hiába volt fáradt, dühös lett, hogy megint ott kell hagynia a vendégeket, amikor olyan jól eljátszanak vele. Sokáig sírdogált, majd végül fél óra után elaludt. Szerencsére a vendégek most megvárták, így talán legközelebb már könyebb lesz meggyőzni hogy aludnia is kell.

Délután meglátogattuk Józsi bácsit. Az udvarban Manó kutyus fogadott minket, aki nagyon tetszett Áronnak. Egy ideig elnéztük, ahogy szaladgál az udvarban. A lakásban találtam egy elemet, amit odaadtam Áronnak, hogy játszon vele. Az első reakciója az volt, hogy beteszi a zsebébe, csak most nem a melegítője volt rajta, így nem tudta annak az oldalsó zsebébe betenni az elemet. Megmutattam neki, hogy a nadrágján középpen van egy zseb, amibe rakosgathaja a cuccokat. Na ezzel egy jó ideig elvolt, volt amikor nem is a zsebébe, hanem a nadrágon belülre rakta be az elemet. Miután ezt megunta elkezdte gurigatni, meg dobálni az elemet a földön.

Estére Olgák jöttek át. Tőlük egy jó kis hajót kapott, amire fel lehet tenni két bábut is. Manó még így este is nagyon élt, fel-alá járkált a szobában, míg mi a képeit nézegettük a TV-n.

Vacsi után odaadtam neki a régi kisautóimat. Nagy örömmel vetette rá magát a dobozra, szépen kipakolta őket és sokáig játszott velük. Alig lehetett elválasztani tőlük mikor eljött a fürdés ideje.

Este a fürdésnél odaadtam neki az új szerzeményét a hajóját, de inkább a jól megszokott kockákkal játszadozott. Na majd később biztos ez is tetszeni fog neki a vízben is.

Vacsi majd a fürdés után gyorsan el is aludt Áron. Evvel egy jó hosszú, tartalmas nap ért véget.

Már egész ügyesen sétál, szaladgál, úgy hogy csak az egyik kezét fogjuk. Ráadásul már azt sem igényli, hogy legyen valami a másik kezében.

Reggel alig várta, hogy újra autózhasson. Még pizsiben sietett a dobozhoz...

Délután Szegedről hazafele végigaludta az utat az autóban.

Délelőtt épp kézen fogva sétáltunk Áronnal, amikor észrevett egy konditermet. Azt nem tudhatom (csak sejthetem), hogy a nyitott ajtó, a gépek látványa vagy az ajtóban ülő hölgy ragadta meg, de gondolkodás nélkül megindult arrafele. Az ajtóban megálltunk, és persze bevetette szokásos mosolyát elbűvölve ezzel a hölgyet, aki azért megjegyezte, hogy pár évet még várnia kellene mielőtt idejárna. Aztán tett pár lépést befelé, hiába igyekeztem kifele terelni, majd letáborozott egy nem éppen túlöltözött hölgy fényképe előtt és arra mutogatott. Ez már a bent edző férfiaknak is nagyon tetszett, dicsérték az ízlését is. Végül többszöri elköszönés után sikerült csak kiterelnem a teremből...

Délután doki néninél voltunk. Nem indult túl jól a dolog, mert Áron negyed órával azelőtt aludt el, hogy indultunk, így már eleve nem volt túl jókedvű. Megmérni még hagyta magát (8,1 kg), bár a magasságmérést (74,5cm) szíve szerint kihagyta volna. Azután viszont amint lefektettük, hogy majd a dokinéni beadhassa az oltást, már ordított ahogy a torkán kifért és abba sem hagyta míg el nem hagytuk a rendelőt. Amint kiértünk elhallgatott, de igazán csak itthon nyugodott meg egy hosszú szopi után.

Este vacsi után szokás szerint Manó megint "jó kis illatokat" terjesztett a szobában. Mászkált össze-vissza és ahogy az már szintén szokásává vált megtalálta a számítógép villágító kapcsolóit és megnyomta őket.

Erre apa megszólalt: "A büdös kölök megint kikapcsolta a gépet!" :)

Nagyon szereti a hálózsákját, addig nem hajlandó este szopizni, amíg fel nem adjuk rá. Ma este is nevetve "vette fel".

Elsétáltunk a játszótérre. Ott üldözőbe vettünk egy galambot, követtük a kapun kívülre, majd ismét be a játszótérre, ameddig meg nem unta és el nem repült. Ekkor Áron a homokozó felé vette az irányt, ott játszott egy kicsit, kipihente magát, majd hazasétáltunk, sőt lift helyett is a lépcsőt választotta és felgyalogolt.

Délután tüsszentettem párat, amire először is megtapsolt, majd ő is a szája elé tette a kezét és köhintett...

Imádok anyuval játszani.

Kedvenc játékom a távirányító:

ki is tudom nyitni:

vagy mégsem?

Mégis sikerült!

Reggel apa ásított, mire Manócska betömte a szájába a kezében levő csokipapírt...

Este a nagymami vigyázott Áronra. Szépen megvacsoráztak, majd míg a nagymami kezet mosott Áron elaludt az etetőszékben. Arra sem ébredt fel, hogy átkerült az ágyába...

Most az lenne a szép folytatás, hogy "...és aludt reggelig", de sajnos mostanában megint sokszor ébred éjszaka és olyankor nagyon panaszsan sír.

Az első ébredéskor még nem voltunk otthon. Manócska átvezényeltette magát a mi hálószobánkba, nagymami lerakta az ágyra, a helyemre. Persze még ott is sírt és nem engedte, hogy a nagymami is odafeküdjön, de kis idő múltán felmászott a párnámra és visszaaludt.

Manó általánosított: most már minden madár "gá-gá".

Este autóztunk a folyosón Áronnal. Játszottunk a kis távirányítós autóval is, amit most kivételesen odaadott Balázsnak miután sikerült neki megkaparintani, hogy újból fel tudjuk tölteni.

Új szava van: a bárányra azt mondja, hogy "meee".

Ma délután mondtuk Manónak, hogy megyünk játszóterezni a Óbudai szigetre. Fel is öltöztünk, kezébe adtuk a homokozóvödrét és elindultunk. Amint kiértünk az utcára elkezdett mutogatni a játszótér irányába és nem igazán tetszett neki, hogy nem arra megyünk. Mikor Anya mondta, hogy akkor most beszállunk a kocsiba, vadul rázta a fejét és továbbra is a játszótérre mutogatott. Aztán nagy nehezen beletörődött a dologba és elindulhattunk.

A szigeten tettünk egy kör, majd meglátogattuk a játszóteret, amit Áron már messziről észrevett és jelzett. Biztosra akart menni, hogy emellett már nem megyünk el. Először csúszdáztunk a kicsiknek való csúszdán, homokoztunk, gyűjtögettük a kavicsokat, hintáztunk. Majd átmentünk a nagy csúszdákhoz. Itt Áron felmászott a dombtetőre, majd csúszdáztak anyával a nagyobbaknak való csúszdán. Anya az ölébe vette és úgy csúsztak le együtt. Ez nagyon tetszett Áronnak. Csúszás után újra felmászott a dombra, majd újra lecsúsztak. Ezt egy jó párszor megismételték.

Ma végre evett pár szem szőlőt. Persze ezt is csak úgy volt hajlandó, ha nem szedtük le a héját, hanem (majdnem) egészben adtuk oda. Így is reklamált, hogy miért veszem ki a magokat...

Délelőtt a változatosság kedvéért ismét fürdőszobabútort néztünk. Ma kivételesen Áronnak is tetszett a dolog, beültettük a kisautó formájú bevásárlókocsiba, ő pedig nyugodtan nézelődött. Annyira jól érezte magát, hogy el is aludt benne.

Ekkor Apa kivette, hogy kényelmesebben aludjon, amire persze felébredt és elkezdett balhézni. Átvettem, de az én kezemben sem volt jó, gondoltam lesz ami lesz, megpróbálom visszatenni a kocsiba. Egyből csönd lett, nézelődött tovább. Még akkor sem akart kiszállni, amikor végeztünk és mentünk volna haza.

Azaz nem egészen haza, mert egy másik boltba. Na, itt nem volt olyan bevásárlókocsi, Áronnak nem is igazán tetszett a dolog. Egy ideig eltologatta a babakocsiját, majd már csak kézben lehetett vinni. Végül a parkettáknál leállítottam a földre, hagy nézegesse a kupacokat. Egy darabig így is volt, majd azt vettük észre, hogy már nem csak nézegeti, hanem mászókának használja őket...

Délután ismét kimentünk a szigetre. Megint jókat csúszdázott,

és többször felvitte Apát a dombtetőre.

Utána még homokozott egy kicsit, ismerkedett egy kutyussal, és többször megállt egyedül kapaszkodás nélkül.

Aztán elfáradhatott, mert bekéredzkedett a kocsiba, és ezzel elintézettnek tekintette a játszóterezést. Azért amikor hazaértünk az itthoni játszótérre még be kellett mennünk. Itt is homokozott, az álldogálást is gyakorolta, és a játékokon való osztozást is, bár ez utóbbin azt hiszem még van mit gyakorolni...

Már egyedül csúszik a játszótéri csúszdán, elég lenn elkapni.

Végre evett egy kis almát! Természetesen ezt is egészben kapta. Boldogan rágcsálta, még úgy is, hogy néha túl nagyra sikerült a falat.

Délután jöttem haza a munkából, amikor a kapuban találkoztam Manóval, aki épp peckesen ment a játszótérre a kis homokozóvödrével a kezében.

Délelőtt a játszótéren sikerült rávenni, hogy megengedje egy kislánynak, hogy játszon egy kicsit a kisautóval.

Délután ugyanez már nem ment, igaz nem is kislány volt a próbálkozó....

Áll a Manó áll...

Ma már percekig álldogált egyedül, sőt pár lépést is megtett kapaszkodás nélkül!

Most már lapátol a is a vödörbe, szépen telepakolja egy perc alatt.

Voltunk a Kikában, ahol a fürdőszobába kerestünk mosdót és bútort. Áron nagyon élvezte, pedig elég késő volt. Tologatta a babakocsit és minden bútornak sorban kinyitogatta az ajtaját és kihúzogatta a fiókokat. Még az sem szegte kedvét, hogy némelyik orrbavágta amikor túl nagy lendülettel nyitotta ki.

Amikor leültünk beszélgetni az eladóval, Áront is beültettük egy székbe. Ez is nagyon tetszett neki, főként amikor kapott egy centit amivel játszhatott.

Evés közben mutogatta a fecskés dalt ("Csőrét nyitja ám, buzgón szaporán, kis bendőbe mindenféle belefér, igazán"), jelezvén, hogy ízlik neki az ebéd.

Új szót tanultunk: a makkra azt mondja, hogy "Ma!".

Délután a Manónak már elege volt a csempeboltokból. Mondjuk nem csoda, nekünk is, de azért az az üvöltés, amit ma rendezett már egy kicsit túlzás...

A nagymaminál ebédnél a sámlin ült, mint egy nagyfiú és úgy evett.

Ebéd után pedig átpelusoztatta magát miután telerakta a pelust. Odament a pelusozó táskához és addig mutogatott rá, míg a nagymami át nem pelusozta.

Már nagyon okos, szinte mindent megért. Anya mondta neki, hogy menj oda apához, majd Ő segít és odajött hozzám.

Mostanában mindenfélét a nyakába akaszt. Kihúzza a kábeleket a fiókból, az egeret a gépből és a nyakába akasztja őket.

Találtam egy jó kis táskát...

Miért pont ezt ne akasztanám a nyakamba?

Na hogy tetszik?

Dömper sétáltatás:

Tavasz, nyar, ősz, tél

A széken lévő laptopot egy pillanat alatt felnyitja. Látta, hogy mit kell megnyomni, hogy hozzá lehessen férni a billentyűkhöz.

Kihúzza az USB-s egeret a gépből és megpróbálja mindenhova bedugdosni.

Délután a nagymamitól hazafele egészen a Jégcsillagig sétált a babakocsi mellett, ott megelőzte a kocsit és bekéredzkedett.

Itthon találkoztunk Emmával. Amint meglátták egymást mindkettő ki akart szállni a kocsiból és megvizsgálni a másikat. Áron egy kicsit megkapta Emma kicsi (és nem túl stabil) játék babakocsiját, két kézzel fogta és tologatta egy csomót.

Hiába próbálkozunk, tejet sem igazán akar inni, mint ahogy a tápszert sem issza meg.

Reggel megjöttek nagymamiék Szegedről. Mi kihasználtuk az alkalmat és elmentünk nézelődni. Manó nagymamiékkal maradt, elmentek sétálni, huzogatta az autóját, sőt még aludt is egy kicsit.

Délután kimentünk a Szigetre, kihasználtuk a jó időt. Ma végre átmászott a csövön miután látta, hogy a többi picur és így jut el a csúszdához. Korábban az volt a gond, hogy megpróbált felállni a csőben, de nem sikerült neki. Most viszont elleste a többiektől, hogy kúszni kell, nem felállni.

Jár a Manó!!!

Szokás szerint hívtam pár lépés távolásból, majd én lepdődtem meg a legjobban, amikor vigyorogva odasétált hozzám. Aztán úgy tűnt neki is tetszett a dolog, mert még többször megismételte a mutatványt.

Ma reggel a nagymami finom kalácsokat sütött. Manó be is nyomott egy fonott kalácsot, "csak úgy tömte befele"...