2006 október

Ma megint sétáltunk a szigeten...

Békésen aludtam és egyszer csak kilopták alólam apu vállát:

Csináltunk hintát Áronnak. Nem tűnik túl boldognak tőle, de mindig megnyugszik ha belerakjuk...

Legújabb kedvenc képem:

Meg kell zabálni! Szopi előtt letettem az ágyra, mellé tettem a párnát, mire nagy lendülettel ráugrott a párnacsücsökre és elkezdte szopizni, míg rá nem jött a tévedésre. Sajnos nem volt nálam a fényképezőgép. :(

Ma kétszer voltunk sétálni. Áron úgy tűnt nem tudta mire vélni a dolgot. Leginkább egy riadt kismókushoz hasonlított...

Ma vagyok két hónapos!

Hali

Ez egy tök jó nap volt. Egész nap játék és evés...

Ez meg az előző nap ellentéte csak sírás és alvás egész nap.

Ráadásul ma délutan volt az első oltás amire mi vittük el. Hát nem mondom, hogy szerette, de nagyon ügyes volt. Amint felkaptam, abbahagyta a sírást és elkezdte nézegetni a képeket a falon. Utána persze mikor megigazítottuk a vattát a lábán eszébe jutott a nagy sérelem és újra rázendített. Este viszont már teljesen jól tűrte a borogatást, látszólag nem is emlékezett az egészre, csak akkor borult ki, mikor a mérlegre tettem. Akkor viszont olyat sikított, hogy egyből felkaptam.

Az első átfordulás

Ma először próbáltuk meg Áront hasra tenni a pelenkázon. Először csak nyüszögött, de aztán kicsit megelemtem a mellkasát és odahajoltam elé, hogy lásson. Így már tetszett neki a dolog. Ezután elengedtem. Tök jól megtartotta magát, majd felemelte az egyik kezét és a hátára borult!

Átjött a nagymami segíteni, hátha Áron nyűgös lesz az oltástól. Hát nem volt az, egyszerűen átaludta a napot

A reggeli borogatásnál viszont nagyon édes volt. Próbáltam elszórakoztatni, hogy minél tovább a lábán maradhasson a vizes ruha. Egy darabig tűrte is, de aztán elkezdett panaszkodni, hogy most már elég volt. Aztán mikor a nagymami megérkezett, odafordult hozzá és neki is előadta, hogy ez most már így nem mehet tovább és csináljon már valamit, ha már nekem hiába beszélt.

Irány Szeged

Ez volt az első hosszabb utunk.

Megvártuk a soron következő szopit, hogy biztos leérjünk, ne éhezzen meg az úton. Hát mondanom sem kell, alig evett valamit, úgyhogy Kecskemét határában már nagy ordítás volt, majd etetés az autópálya parkolóban.

Amúgy látszólag nem zökkentette ki a kiruccanás, egyből otthon érezte magát, és az utazóágyban simán durmolt másnap fél 10-ig. Igaz volt közben egy kis reggeli hatkor, de az csak természetes.

Délután sétáltunk egyet a belvárosban. Sikerült is egy újabb kedvenc képet csinálni Áronról:

Az esti fürdés előtti masszírozás alatt sikerült teljesen egyedül a hasamról a hátamra fordulnom!

Na mit szóltok a rucimhoz? A nagymami kötötte illetve horgolta nekem. A bojt egy kicsit nagy lett...

... de így egész jól elfér:

... meg így is:

Úgy tűnik kicsit sok még minden nap elmenni valahova látogatóba, így esténként hatalmas sírások vannak: enni nem tud a fáradtságtól, aludni pedig az éhségtől...

Ma sétáltunk egy nagyot a füvészkertben

Megnéztük a szép öszi színeket:

Anyu kicsit fázott az elején és persze sapit nem hozott:

Íme a büszke apa:

Aztán megpihentünk egy kicsit az új fenyőparkban. Igen, azok a picikék ott hátul valamikor (mire én is megnövök) majd szép nagy fák lesznek...

Csináltunk végre néhany családi képet is:

A séta végére egy kicsit elfáradtam:

Ma a ligetben sétáltunk és egyszerűen nem tudtam ellenállni, le kellett fényképeznem ezt a fát...

Összehoztunk egy bébitalálkozót Marcival, Mirtill kisfiával. Azért az a másfél hónap különbség nagyon sok. El is határoztuk apával, hogy ráadjuk Áronra a legnagyobb rugit, meg még a kabátot is és kap húsz méter előnyt. :)

Sajnos Marci szemmel lathatóan hidegen hagyja Áront, pedig ő érdeklődne.

Szegedről hazafele már meg sem lepődünk amikor meg kell állni az autópályán szopizni...

Tök jól löki magát a hintában! Odaállok elé és megrúgja a hasamat valahányszor odaér.

Hason feküdni a járókában viszont továbbra sem akar. Azt hiszi, hogy aludni rakjuk le, így ahelyett, hogy szépen felemelné a fejét és nézelődne, mint a pelenkázón, leteszi a fejét és nyüszög, hogy még nem álmos.

Kapott egy csörgőláncot. Nagyon tetszik neki. Ez az első dolog, amit fogdos és rángat a játszószőnyegen...

Anyuék reggel már megint etetni próbáltak. Nem képesek megérteni, hogy nem vagyok még éhes. Én értem, hogy anyu fodrászhoz akar menni, de akkor sem...

Meg is mondtam nekik a magamét!

Ma reggel megint nem evett, ráadásul még a járókában is méltatlankodott amiért megpróbáltuk megetetni...

Ezután úgy döntöttünk, hogy visszaállunk a négyórás napirendre, s a nap végére úgy tűnik mindenkinek jobb így. Sőt a szopirekordot is megdöntötte, 9 perc alatt 150g. (Hol vannak már azok a másfél órás szopik...)

Íme még egy kedvenc képem...

Korai volt az öröm. Megint egyre kevesebbet eszik...

Kaptam egy ülőszivacsot a fürdőkádba. Így még jobb fürdeni. Csak elfekszem a szivacson és lazítok a kádban míg apu mosdat és szórakoztat.

Ma utoljára volt rajta a 62-es plüssrugi. Úgy döntöttem kinőtte!

Itt volt a védőnő. Megpróbált meggyőzni, hogy Áronnak többet kéne ennie. Csak az a kár, hogy engem és nem őt...

Amúgy nagyon édes és ügyes: rángatja a játszószőnyegen keresztben kifeszített csörgőket és nézi ahogy a többi játék is mozog. Persze nem biztos, hogy tudatos a rángatás, mert ha véletlenül elengedi, akkor egyből elkezd kiabálni, hogy miért nem mozognak a játékok és csak akkor nyugszik meg, ha újra megtalálja a csörgőt.

Dóra és Zsófi látogatása

Micsoda különbség Zsófi már érdekli Áront, pedig csak tíz nap telt el az előző babatalálkozó óta. (Vagy csak egyszerűen a lányok érdekesebbek? :) )

Zsófi egy évvel idősebb nála és kicsit hangos volt még neki, így Áron hamar megijedt és elkezdett sírni.