2010 december

Gergő új kifejezése: "Micsoda ez?" Így kérdezgeti az általa még nem ismert vonatok nevét a könyvében.

"Bocsánat anyuci", közölte Gergő, mikor nekiment az autójával anyának.

Vettünk a boltba Adventi naptárat, amely kis különböző karácsnyi figurákból állt, amit a Manó rögtön fel is szerelt a kisházára. Mától minden reggelre lett valami az adott napnak megfelelő figurában, amit megkereshettek.

Gergő új szavai: "krokili", "manili" (krokodil, mandarin)

Gergő mostanában néha nekikezd rendesen hisztizni. Ekkor földre fekszik, sír és harapdálja, ami a kezébe kerül pl. az etetőszéket, vagy akár padlót is.

Már eléggé meghajoltak a hóemberek:

Ma reggel is keresgélték a meglepetéseket.

Mivel hétvége van, így "csokibubi" - ahogy Gergő elnevezte a csoki télapót - volt a mai figurában.

Áron közölte, hogy Gergő cipője kicsi és abba nem fér sok ajándék, így odaadja az ő másik fél cipőjét neki, sőt ki is pucolja, mivel Gergő még nem tudja.

Később nekiálltak és kipucolták a cipőiket. Ebből Gergő sem akart kimaradni.

Amióta Gergő megtanult beszélni, be nem áll a szája. Mindent ismétel, kommentál.

Várják a gyerekek a Mikulást

Szegeden Gergő meglátta a nagyszakállút az erkélyen: "Itt kinn mászik a Mikulás. Létrán."

Gergő újabb szavai:

szamini - szalámi

sikürelt - sikerült

Délelőtt Szegeden bementünk a városba a Dóm térre. Idén is volt szalmából készült labirintus, ami megint nagyon tetszett Áronnak. Szaladgált benne, megkeresve minden utat. Mikor zsákutcába került, akkor nevetve közölte, hogy zsákutca. Volt, amikor valaki miatt nem tudott egy irányba menni, ekkor elment a másikba, kívülről körbejárta azt a részt, majd közölte a másik útra, hogy az biztosan zsákutca volt.

Megnéztük a vásárt, meg az adventi koszorút, majd megláttunk pár pónit, Mananó fel is ült egyre.

Délután átmentünk Edóékhoz. Már tegnap is nagyon rajta lett volna ezen Áron, hogy menjünk már az Edóékhoz. Most is mesélte Gergőnek, hogy menjünk, mert ott sok Lego és játék van, lehet építeni.

Egészen nyolcig ott voltunk, ettek gofrit és egy csomó mandarint ("manilit"). Sem Gergő sem Dóri nem nagyon ette eddig a mandarint, de most egymást etették Dórival.

Este miután lesakkozták, hogy ki hova ül az asztalnál, Áron etette Gergőt.

Illedelmes Gergő vacsora után: "Köszönöm a vacsorát!"

Áron és az ingek

Korábban Áront semmi áron nem lehetett rávenni, hogy inget vegyen fel.

A múlt heti óvodai fényképezéshez sikerült ráadni egy új inget, amiben az anyukák szerint cuki volt.

Ma este megemlítette, hogy pénteken ünnepség lesz az oviban és inget szeretne venni!

Délelőtt véletlen Mártiék házánál jártunk egy boltban és épp összefutottunk Sándorral a bejáratnál, aki meginvitált minket hozzájuk.

Gergő épp aludt a vállamon, de sajnos fent a lakásban nem sikerült leraknunk az ágyra, mert felébredt, mikor levettük a kabátját. Egy ideig elvolt, enni nem volt hajlandó, majd elkezdte a szokásos mondókáját: "Menjünk haza!"

Egy ideig sikerült lekötnünk a kakukos órával, de miután tettünk egy teljes kört az óra számlapján és elküldtük pihenni a kakukot, már nem nagyon akart maradni.

Délután elmentünk az ovi karácsonyi ünnepségére. Gergő egy perc után már menni is akart, így én kihoztam a teremből, hogy ne zavarjuk az ünnepséget. Kint nézegettük a karácsonyfát.

Az előadás során Áron is verselt, igaz elég halkan, de szépen végigmondta a verset.

Áron az ünnepség után nagyon jól érezte magát, szaladgált, nevetgélt és játszott a többiekkel.

Sajnos a nagy játék közben az egyik kislány kiütötte a kezemből a fenyőfát, amit Áron készített, festett nekünk. Mikor ezt Áron meglátta nagyon szomorú lett, sírt. Az ovónéniknek szerencsére még volt egy kerámia fenyőjük, amit odaadtak Áronnak, hogy majd azt ismét ki tudja festeni.

Azért még nagyon szomorú volt, mert olyan sokat dolgozott a fenyőfán.

Este mikor lefektettem Áront, kérdeztem, hogy odafekhetek-e mellé. Erre közölte, hogy ha majd lefürödtél...

Áron este rákérdezett anyánál, hogy van-e barátnője és mennyi. Erre anya visszakérdezett, hogy neki van-e? Közölte, hogy igen, a Réka az. Anya megkérdezete, hogy a Réka tud-e erről. Nem majd ha nagy leszek elmondom neki - vágta rá Áron.

Délelőtt Áron és anya nekiálltak az oviból hozott karácsonyfa kifestésének. Áron szépen és gyorsan kifestette a fát. Elkeztde az egyik oldalról az egyik kezével, majd a fa közepén átvette a másik kezébe az ecsetet és folytatta a fa másik oldalán. Igazi kétkezű gyerek.

Ebéd után kimentünk a kertbe Áronnal. Gergőnek nem volt kedve kimenni.

Áronnal jókat hógolyóztunk, szánkóztunk a hóban. Áron csupa hó volt, állandóan a hóban fetreget, angyalkát csinált a hóban. Később Gergő is megjelent az ajtóban. Az ajtóra hógolyókat dobáltunk Áronnal, aminek Gergő nagyon örült, minden hógolyónál nagyokat nevetett.

Mikor beadtam Áront a lakásba, anya azt hitte, hogy egy hóember érkezett. Mint kiderült a sok hó és a ruhák alatt egy Manó lapul.

Délután a Chuggington-t nézegették a gyerekek. Apa kérdezgette, hogy melyik mozdonyt hogy hívják. Áron egy kivételével elmondta, mire a végén apa rákérdezett hogy és a zöldnek mi a neve. Erre Gergő közölte, hogy "Koko". :)

Gergő már minden étkezésnél megköszöni a "vacsorát", ha tele a pocakja.

Gergő nagyon szereti a TV macit, amit mostanában "dvbmaci"-nak nevez.

Mivel egy kicsit rossz a régi felvételek hangja, mi néha bántja a fülünket, így ezt Ő is szóvá teszi egyfolytában, mikor nem akarjuk elindítani a macit: "Rossza, hangja van, macinak" Ezt is a szokásos tagolással mondogatja.

Segítettek nekem kütyüt szerelni.

Gergő a csavarhúzóra "csavaró-húzó"-t mondogatott egyfolytában és folyton azzal akart segíteni. :)

Amikor a Gergő kórházban volt, akkor hallotta az egyik anyukától, hogy a Thomas mellett van egy másik vonatos mese a Chuggington, amit nagyon szeretnek a gyerekek.

Mi is felvettünk nekik pár részt a tv-ből és mostanában egyfolytában ezt néznék. Gergő egyszerűen csak "csainton"-nak hívja a mesét.

Gergő kedvence a kis szeleburdi Wilson, míg Áronné az okos Bruno.

Gergő minden reggel "csokibubit" csokoládé mikulást keres az adventi naptárban. :)

Áron ismét segített anyának az ajándék készítésében. A hóemberek száját és gombjait Áron varta fel.

Áron tegnap az adventi naptárában a "Mit hozol december" című verset kérte.

Reggel elsőre csak a csokibubit találta meg és rögtön hiányolta, hogy hol a verse, de nagyon boldog lett mikor a vers is előkerült.

Reggel a gyerekek és anya mézeskalácsot csináltak. Áron szépen csinálta a kalácsokat, míg Gergő folymatosan pakolta a darabokat a tepsibe, független attól, hogy készen voltak-e.

A mézeskalács után Áron kitalálta, hogy minden hóember mellé írjanak anyával egy verset. Anya írt, majd Áron vágta ki a verset a nagy papírból.

Ebéd után Áront elvittem a nagymamihoz, hogy "segítsen" neki. Először nem akart átmenni, mert hogy majd jön a Jézuska és hozza a fenyőfát. Avval sikerült rábeszélni, hogy átmenjen, hogy megnézzük, hátha oda már meghozta a Jézuska a fenyőfát.

Gergőt lerakta anya aludni, mi meg nekiálltunk fát beállítani, díszíteni.

Majdnem készen voltunk, mikor másodszor is felébredt Gergő. Ekkor már nem tudta anya visszalatatni. Elvittük a fürdőbe, ott játszadozott a malackákkal, amíg készen nem lettünk a hajmosással és fürdéssel, majd szépen "kiloptuk" a gyereket a lakásból, úgy hogy ne lássa meg a fát.

Elmentünk Áronért és együtt jöttünk haza a gyerekekkel, a nagymamival és Balázsékkal.

MIkor megjöttünk, Áron alig várta meg, hogy levegyem a cipőjét, máris rohant a nappaliba, ahol újongott a fa láttán, össze-vissza szaladgált. Ezzel szemben Gergő nyavajgós volt, pedig Ő még aludt is délután. Gergő egészen addig nyűgösködött, amíg az ajéndékok közül meg nem kapta a zenélő, pörgő-forgó kisautót. No ez teljesen felvillanyozta, szaladgált utánna. Tetszett neki a hangja, no meg hogy megfordul, ha nekimegy valaminek.

Vacsi után nagy legozásba kezdtek a gyerekek, Áron egy lakást épített, míg Gergő kiválogatta a narancssárga kockákat és abból csinált tornyot a nagymamival.

Majdnem 11-ig fent voltak. A végén már Áron közölte, hogy most már Ő fáradt, megy lefeküdni.

Ma lementünk Szegedre. Gyerekek végig aludtak az autóban. Mikor odaértünk Icukáékhoz egy kissé nyügösek voltak, majd beraktam nekik egy mesét és így elvoltak egy ideig, amíg mi ettünk. Az ebéd végére megjelentek a lurkók is és nekiestek a maradék rántott husiknak.

Itt is öröm volt, mikor előkerültek a zenéllő, villogó, pörgő-forgó kisautók.

A gyerekek itt is örültek az ajándékoknak.

Később a nagymamiéknál ajándékoztunk, majd átjöttek Mirtillék is. Áron már várta a barátját Marcit. Rohangáltak össze-vissza a gyerekek a lakásban. Sajnos Vince épp aludt, így a kicsiket nem tudtuk összeereszteni.

Reggelre végre leesett a hó, így a végére fehér Karácsonyunk lett.

Áron reggel 11-ig aludt, ilyet még nem csinált soha.

Ebéd után elindultunk Gödöllőre. Gödöllőn is kelleltt egy kis idő, amíg feloldódtak. Azután Áron együtt játszott Mátéval. El is tűntek, alig láttuk Áront az este folyamán. Gergő is elvolt, igaz neki voltak mély pontjai, amikor mindenáron haza akart menni, de Ő is elvolt a nagyfiúkkal fent az emeleten, anya ott is hagyta egy párszor.

Az ajándékozásnál Áron elszavalta a "Mit hoztál december" verset. Nagyon ügyes volt és nagy sikere volt neki.

Egészen 11-ig voltunk, akkor indultunk haza. Áron hazafele éber volt, végig nézelődött és magyarázott.

Délelőtt nagy legozással telt. Anyával összerakták a gyerekek a Karácsonyi ajándékokat. Építettek egy kis házikót Gergő vonatjának is, meg folytatták Áron házikóját is. Lett benne minden, fürőkád, zuhanyzó, ajtók, ablakok...

Gergő mostanában már nem hajlandó beülni az etetőszékébe. Már Ő is nagyfiú lett és velünk akar enni a sarokülőn.

Néha Áron ül csak bele már a székbe, így lassan ezt is le lehet vinni a tárolóba..

Ma végre eljutottunk a Tropicáriumba. Reggel mikor mondtuk, hogy mennénk, Áron persze ellenállt, hogy Ő nem akar. Ahhoz képest nagyon jó érezte magát.

Láttunk sok halacsák, kigyót, békát, krokodilt, sőt még tengeri malacokat is.

Találtak fülhallgatókat, amiket mindig a fülükre kellett venni, hátha mondanak benne valamit.

Az "esőerdő" szélén láttunk "krokilit": 

Az "esőerdőben" időnként valóban eleredt az eső. Ilyenkor behúzták a rolókat, besötétítettek, esett az eső, villámlott, sőt még az ég is dörgött. Mikor ezt meghallottuk Áronnal rögtön oda kellett rohannunk.

Gergőnek a legjobban a tengerimalacok tetszettek. Oda többször is visszaszaladgált.

Egész sokáig voltunk, de jól bírták a lurkók. Szaladgáltak, húztak maguk után mindenfele.

Kiengedem őket:

"12 sorban vannak a fogai", meséli a tudományt Áron nekünk, miközben hallgatja a fülest:

A megfáradt csapat leült enni és nézelődni:

Volt egy olyan rész, ahol egy alagútban a víz alatt mehettünk át, ahol a fejünk fülött úszkáltak át a halak, cápák, ráják.

Áron és anya az akváriumban:

A séta után megebédeltünk egy gyros-osnál, aminek a végére Áron úgy elfáradt, hogy nem bírta kivárni, amíg Gergő is befejezi az ebédet, elaludt:

Hazafele úton persze Gergő is csatlakozott Áronhoz, Ő is végig durmolta az utat.

Anya: Szólj majd 2 perc múlva, mert addig elfelejtem.

Áron: Igen, te nyúlfülű vagy! (tyúkeszű helyett)

Ha mostában kérünk valamit Árontól, akkor arra általában azt válaszolja, hogy "Persze, természetesen!".

Szeretjük a tésztát:

Gergő 2 éves

Ma lett két éves Gergő.

Már szépen beszél, teljesen mondatokban, ragozással. Kész nagyfiú már. Mindenre kiváncsi ("Micsoda ez?"), szépen legozik, ha véletlen valaki a földön van rögtön ráül.

Már a motoros csavarhúzót is profin kezeli. Minap szétszedte Áron régi kis vonatát a motoros csavarhúzóval és össze is rakta egy kis segítséggel. Először még meg kellett mutatni, hogy hogyan kell irány váltani a csavarhúzón, aztán már azt is magától csinálta.

Tudja az összes vonatot a Thomasból és a Chuggingtonból. A kedvence ez a két mesesorozat. Mikor nézi a meséket, akkor folyamatosan kommentálja a történteket.

Pár színt is felismer már.

Továbbra is csak a kutyája a mindene, illetve Karácsony óta a vonatai is bekerültek ebbe e körbe ezeket eteti, fekteti le.

Néha nagyon hisztis, akaratos. Ő a kis diktátor. Mikor hisztizik, akkor jön, hogy "Orrom, orrom", töröljük meg, meg a "szememet is", hogy az orra mellett a szemét is töröljük meg.

Rajzolni még inkább csak firkálgat.

Még mindig tisztaságmániás, állandóan törölgeti a száját kezét evés közben.

Egyre jöbban szeret olvasni, de a történet még annyira nem érdekli, max egy mondat egy képről és még mindig csak a vonatos mesék érdeklik.

Végre kijelenhetjük, hogy végérvényesen leszokott a cicizésről. Karácsony előtt pár nap óta nem kér már este se.

Az altatáshoz még igényli anyát. Úgy alszik el ha anya is mellé fekszik sé folyamatosan fogja a kezét. Néha már sikerült, hogy velem aludt el, de jellemzően anyát akarja esténként.

Egyre jobban eljátszanak Áronnal egyedül.

Ha esetleg véletlen megüti anyát, akkor rögtön közli "Bocsánat anyuci!".

Gergő jobban szeret szerelni, mint kábelezni. Utánnozza Áront.

Még mindig "Haza, haza!" mániás. Ha elmegyünk valahova, akkor vagy rögtön az elején, vagy egy idő után közli, hogy "Haza, haza!". Nem nagyon van el máshol. Mindig be kell vetni valami cselt, hogy maradásra bírjuk.

Eléri a kilincset és az íróasztalt, amit nem ér el, ahhoz odaviszsi a sámlit é megszerzi.

Két évesen a súlya 13,4kg, a hossza 89cm. (bár december elején 91cm-t mértek, igaz akkor fekve...)

Mivel mostanában a Chuggington mese a nagy kedvenc, abból is Wilson mozdony Gergő kedvence, így egy erről mintázott tortát kapott szülinapjára.

A torta és a tüzijáték nagyon tetszett neki.

Kapott egy zuzu kismókust is, ami fel a lá szaladgált a lakásban. Szaladgáltak is utánna. Gergő kiabálta neki: "Hova mész?"

Kapott még egy dömpert, amibe rögtön bele is ült, Manó tologatta körbe a lakásban.

Kapott még egy újabb mozdonyt, Kokót, könyvet és egy kis legot is.

Az ajándékok után jól felvágte Gergő a tortán és már rögtön meg is akarta enni.

Már délelőtt feldíszítettük a lakást a gyerekekekkel. Kellett mindenhova rakni, a szobájukba is, sőt még Manó házikójába is.

Délután aludtak egy kicsit, rákészülve az esti bulira. Alvás után zenéltünk és elkeztük a bulit. Mind a két gyerek rohangált, táncoltak. Gergőnél ez úgy nyilvánult meg, hogy néhány ugrálás után lefeküdt a földre és hívott, hogy állítsam fel.

Estére hivatalosak voltunk Nóráékhoz vacsira. Gergő persze, ahogy számítani lehetett rá, ahogy leértünk, rögtön elkezdte szajkózni, hogy "Haza, haza". Egy mese DVD-vel sikerült lenyugtatni, de azért egy párszor előjött ez a lemez...

Manónak nagyon tetszett Alesszia, simogatta és játszott neki, fogdosta a kicsi kezeit.

A vacsi után nálunk folytattuk a bulit. Itt már jobban elvoltak a gyerekek, a hazai pálya jobban tetszett Gergőnek is. Mikor feljöttünk, Manó rögtön elment valami játékot keresni a kislánynak.

A gyerekek egész jól bírták az estét. Gergő éjfél előtt 2 perccel aludt el:

Manó pedig ügyesen fennmaradt, várta az esti tüzijátékot, meg a neki vett gyerekpezsgőt. Éjfel után idén is csillagszórós tüzijátékot csináltam nekik az erkélyen, vagy 50db csillagszórót elégettem nekik. Manó ezt még megnézte, majd közölte, hogy ez nagyon szép volt, de most már fáradt és menne lefeküdni. Tejecske után ment is az ágyába.