2007 október

Már ügyesen feláll kapaszkodás nélkül. Persze csak, ha van valami a kezében, mert akkor nem tűnik fel neki a kapaszkodó hiánya...

Délelőtt a séta során ismerkedtünk az avarral. Áronnak nagyon tetszett ahogy gázolt benne, de az még jobban amikor találkoztunk egy nénivel aki épp a ház előtt söpörte össze. Áron is segített neki, megfogott egy pár levelet és odavitte a kupacba...

A játszótéren többször egymás után leguggolt és felállt kapaszkodás nélkül, miközben kavicsot lapátolt a vödrébe, majd kb. az ötödik alkalom után rájött, hogy guggolva is bele tudja tenni a kavicsokat a vödörbe, úgyhogy úgy maradt.

A kis hódító

Ma többször is megölelte és megpuszilta Izát, a szomszéd kislányt a nagymaminál...

Vacsira benyomott két szelet bundáskenyeret, majd ivott rá egy pohár narancslevet.

Reggelente az ágyunkban még alszik egy kicsit szopi után. Van amikor lemászik az ágy végébe és ott szundizik még. Miután felébred, rögtön megkaparintja a távirányítókat, vagy amit talál a polcon. Közben persze jó néhányszor átmászik rajtunk, odabújik hozzánk.

Egyedül sétált be a liftbe. Első alkalom, hogy nem valaki felé indult meg kapaszkodás nélkül, hanem "csak úgy".

Este megint levágtuk a haját. Még mindig utálja a dolgot, de csak kicsit tiltakozik, azután hagyja.

14 hónapos

Ma van a 14. hónapos szülinapja.

Mostanában szopi közben ahogy az oldalán fekszik a felső kezével hátrafele matat. Lehúzza apa takaróját, illetve megfog mindent, amit elér. Szopi végeztével pedig visszacsomagolja anyát.

Kérésre, illetve néha magától is puszikat osztogat, egyre többet beszél, sétál, kapaszkodás nélkül leguggol, feláll.

Ma mondta először igazán, hogy mama

Nem a szokásos "mamamama" panaszkodás volt, hanem hazafele az autóban többször is mosolyogva mamának nevezett és várta a hatást. Párszor papát is mondott és mutatott előre apához.

10 foga van

Jobb alsó 4-es.

Ma ünnepeltük Apa névnapját.

Áronnak jókat játszott a csomagolással...

... meg Balázsékkal is...

11 foga van

Megvan az első szemfogunk. Beelőzve a két hiányzó felső őrlőt, kibújt a bal felső 3-as foga is.

Fürdés után...

Este nem nagyon akar egyedül elaludni, lesben áll az ágya sarkában és akkor kezd el panaszkodni, ha meglát minket a folyosón.

Ma megint voltunk az MTA-n csecsemőkutatáson. Áron nagyon ügyes volt, hogy rögtön megcsinálta a kísérleteket, így most hamar végeztünk.

Az első kísérletben most egy labdát lehetett kétféleképp megszerezni. Közvetlenül kivéve egy cserép alól és egy bonyolut módon, amikor egy másik cserép elmozdításával "szabadul ki" a labda. Arra voltak kíváncsiak, hogy a babák melyiket választják, ha tanító jellegű helyzetben háromszor bemutatják nekik a bonyolultabb módszert. Áronnak nagyon tetszett a bemutató, már elsőre megértette, hogy mi történik, másodszor már követte a szemével a madzagot, ami a két cserepet összekötötte és szemlátomást előre várta, hogy kiszabaduljon a labda. Utána egyből indult volna, hogy ki is próbálja, neki is megy-e, alig bírtam visszatartani, és rávenni, hogy harmadszorra is végignézze a bemutatót. Végül nagy nehezen sikerült fogva tartani, így harmadszor is megnézte. Utána viszont egyből nekiindult, megtámadta az egyik cserepet és ő is szépen végigjátszotta a labda kiszabadítását a bonyolult módon.

A második kísérletben arra voltak kíváncsiak, hogy ha egy baba tudja valakiről, hogy két tárgy közül az egyiket szereti a másikat nem, akkor melyiket adja oda, ha az illető megkéri, hogy adja oda valamelyiket. Kisebb babák még azt adják oda, amelyik nekik tetszik, nem képesek megérteni, hogy másnak esetleg nem az tetszik. Áron viszont már azt adta oda, amelyikről tudta, hogy a kísérletvezetőnek tetszik, pedig neki magának a másik tetszett jobban.

Csempét nézegettünk és Áron is rakosgatta a kezében lévő ajtómintát a csempékhez.

Ma a nagymaminál hagytuk a Manót délelőtt. Egy ideig roppant nyugtalan volt, többször kiment a konyhába, és körülnézett. Csak akkor nyugodott meg, mikor a nagymami elkezdett főzni. A káposztát közben többször is megkóstolta, és a végeredmény (székelykáposzta) is nagyon ízlett neki. Most kivételesen nem csak a husit akarta kienni, mint más kajáknál szokta, sőt, inkább mindig káposztát kért .

Ebéd után már nagyon fáradt volt, de aludni persze nem akart. Kiságy nem volt, a rendes ágyról meg persze mindig lemászott, és rázta a fejét, hogy ő nem alszik. Végül a nagymami megunta, lefeküdt a fotelba és úgy csinált mintha aludna. Manóka nem hagyta annyiban, mászkált a szobában, megpróbálta felhívni magára a nagymami figyelmét, szólongatta, odament hozzá, bökdöste, még a szemüvegét is megkocogtatta, de a nagymami "nem működött". Így egy idő után ő is letette a fejét a másik fotelba és elaludt.

Ma én próbáltam altatni a nagymaminál. Nekem nem volt olyan szerencsém mint neki a minap. Kiságy hiányában Balázs ágyára fektettem le, majd odafeküdtem mellé, hogy nem tudjon lejönni és megpróbáltam úgy csinálni, mint aki alszik. Elég nehéz volt, mert mindent megtett, hogy felhívja magára a figyelmemet. Először is csorgatott egy kis nyálat a fülembe, majd lefejelt, összenyalogatott, puszikat adott, harapott, ütögetett. Másfél órát szenvedtünk mire sikerült végre elaludnia.

Este mikor apa jött haza, a kapucsengő hangjára rögtön felkapta a fejét és mutatott kifele, meg mondta, hogy "papa'.

Milyen okos, milyen ügyes a legkisebb ugrifüles

Szinte mindent megért, és mindenről tudja, hogy micsoda. Fürdés közben megmutogatja, hogy melyik a csikóhal, melyik a rák, vagy a teknős. Megmutogatja a kezét, a lábát, pociját, fejét, fülét. Egymás után elmondja, hogy mit mond a halacska, a tigris, a sündisznó és a madarak.

A mesekönyvében megmutogat mindent, hol a vödör, a virágok, a napocska és még sorolhatnánk... Itt is vannak kedvencek, az egyik könyvében pl. a kisautó: azt mindig meg kell berregni.

Beszélget is, egy két dolgot már mond. Tudja a papát, mamát és babát is, de kedvenc szava a "teteje". Ezt sokat ismételgeti, mikor meghallja, vagy ha valami van a közelben, aminek van teteje... és ugyebár ilyen mindig van. :)

Anyu megengedte, hogy kiskanállal egyem a kölesgolyót.

Így azért még könnyebb:

12 foga van

Kibújt a 12. foga. Ez most a bal felső 4-es.

A kis ínyenc

Ma kunyizott egy kis csokit, mikor anya ette. Úgy látszik neki is az étcsoki jön be, elsőre csak egy kicsit harapott a vadász csokiból, aztán az egészet a szájába akarta tömni. Még le se nyelte, már kérte a következő falatot.

Estére hoztam egy kis Sacher tortát. Azt is ette rendesen, igaz csak azt a részét, amin nem volt lekvár.

Kezdjük elrontani az édességgel...

Már nagyon jó a probléma megoldó képessége. Nagymaminál a konyhában próbálta elérni a konhyaszekrény kulcsát, de anyától nem fért oda, így nem sikerült neki. Most a helyett, hogy morgott és nyüszített volna, fogta magát, megkerülte anyát és odamászott a szekrényhez, ahol már simán elérte a kulcsot.

Délelőtt a séta során ismét segített összegyűjteni a levelet valakinek, aki az utcán söprögetett.

De nem a levélgyűjtés az egyetlen dolog, amit imád: Állandóan fel akarja szedni a szemetet is az utcán. Így ha véletlenül találunk egy tisztábbnak tűnő szórólapot, amit megkaparint, alig várja, hogy bedobhassa egy kukába.

Ma a nagymaminál hagytuk a Manót, mert vidékre mentünk. Szokás szerint itt semmi gond nem volt vele. Evett rendesen, most kivételesen megette a májat is, és aludt vagy 3 órát.

Mindenhova követ és utánoz. Ez alól a wc sem kivétel. Mindent végigmutogat és nem nyugszik, amíg meg nem nevezem az adott tárgyat, majd kér egy kis wcpapírt, megtörölközik benne (bár számára ez a pocak törlésére való), majd bedobja a wc-be.

Tegnap este mondtam neki, hogy vegye fel a cipőjét. Oda is ment és felvette... a kezére.

A kis Jedi lovag

Este megkaparintotta a csomagolópapírokat és kardoztunk egy jót.

Már teljesen jól eszik mindent, a nagyobb falatokkal is megbírkozik. Biztos rájött, hogy használhatja az új örlő fogait.

A kis rendszerető

Egyik este pakoltunk és az aszatlon lévő Garfield újságot megfogta és mutatta a polcot, hogy oda kell tenni a többi közé.

Nagymamit is mindig vezényli mosogatni.

Egyre többet beszél, már tudja a tejet és a bye-bye-t is. Ez utóbbit a telefonjától tanulta, mondogatja is neki szorgosan.

Mutogatja, ha tele van a pelus és cserélni kellene. Persze leginkább csak a nagymaminál.

Délután meglátogattuk Zsófiékat. Áron persze nem volt hajlandó aludni előtte, így kicsit fáradt volt, de szerencsére nem volt nagyon nyűgös.

Jókat játszott Zsófi játékaival, utánozta Zsófit, leginkább az tetszett neki, ahogy Zsófi az apján "mászókázik". Ő is odaállt melléjük és mindent megfigyelt, majd egy idő után odajött hozzám és ő is felállt az ölembe, ahogy azt Zsófitól látta. Amikor pedig Zsófi egy kicsit félrevonult, egyből odament a Balázshoz, hogy akkor most vele is játsszon egy kicsit. Amikor pedig Zsófi bírkózott Balázzsal, szintén ott termett és ő is a kupacra vetette magát.Át is ölelte Zsófit és ráhajtotta a fejét, ahogy a kutyusára szokta itthon.

Megtalálta Zsófi legújabb játékát, egy tologatható kacsát is. Ezért egy kis harc is kialakult, aztán Dóráék meggyőzték Zsófit, hogy adja oda, mert Áron ordított hangosabban... Ezután egy csomót mászkált a kacsával, amíg végképp el nem fáradt. Ekkor persze már minden baja volt, mert már irányítani sem tudta, de szíve szerint ment volna tovább.

Este fürdéskor megtanítottam hogyan kell spriccelni az orrszívójával. Sikerrel, mert egy pillanatra nem figyeltem és teljesen lelocsolt. :)

A mai alvás is olyan lett, mint a tegnapi. Alvásnak nem nagyon nevezhetjük a dolgot, mert csak feküdt az ágyában, magyarázott, énekelt, néha felvett egy mesekönyvet és azt olvasgatta. Elaludni nem akart. Tegnap majd egy óráig bent voltam a szobájában, úgy tettem, mintha aludnék, hátha ő is elalszik. A végére feladtam és kijöttem, hogy ez a gyerek nem akar aludni. Még bent hagytuk a egy negyed órát, majd kihoztuk.

Persze utána kért egy kis tejecskét, amin el is aludt szépen... majd három órát szunyókált az ágyunkban.

Délelőtt egy csomót sétált egyedül amikor a játszótérre indultunk. Egyik kezében a lapátot tartotta, a másikkal a kocsiját húzta, így kapaszkodás nélkül sétált el egészen a liftig.

Nagyon tetszik neki az új hinta, amit Zsófitól örökölt. Ő is szívesen hintázik benne, meg a játékait is szereti hintáztatni.

Először csak a kutyusát tettük be a hintába. Aztán elmutogatta, hogy a süni és a maci sem maradhat ki a játékból, meg persze becsempészte melléjük az egyik autóját. Ma reggel pedig már azt vettük észre, hogy a plüssök kikerültek a hintából és csak az autókat teszi bele...

amikor az a bizonyos cérna elszakad...

Az utóbbi időben egyre gyakrabban kell hozzá felkelni éjszaka. Ő jókat cicizik, én meg rohangálhatok a szobája és az ágyam között alvás helyett.

Ma éjszaka pedig már óránként riasztott, majd hajnal felé szinte vissza sem értem a saját ágyamba, már újból fenn volt és üvöltött. Mikor úgy 6-7 óra fele már nem láttam az álmosságtól, úgy döntöttem, hogy elég volt. Nem érdekel mit írnak az okosok, én bizony otthagyom az üvöltő gyereket és alszom egyet. Úgyhogy roppant határozottan (és egy kicsit mérgesen) közöltem vele, hogy azt csinál amit akar, én alszom...

...és bevált! Kicsit még nyüszögött, majd rájött, hogy hiába és elaludt. És ami a legmeglepőbb volt számomra, 9-ig fel sem ébredt!

Azt hiszem eljött az a pillanat, amikor vége az éjszakai cicizéseknek, végre aludni akarok!

Egész nap a boltokat jártuk Apával, Manó pedig "a nagymamira vigyázott".

Délután telefonáltam nekik, és Áron dobott egy puszit a telefonba és még azt is mondta, hogy "mama". Én meg csak olvadoztam a kocsiban...

Késő délután pedig, amikor már úgy gondolta, hogy ideje lenne hazamenni, egyszer csak felkapta a telefont, odaadta a nagymaminak és közölte, hogy "Papa!"

Meg tudja mondani, hogy melyik kocka a kicsi és melyik a nagy.

Ma együtt locsoltuk a virágokat. A tele üvegeket én vittem, de az üresekhez ragaszkodott és mindet ő vitte ki a konyhába. Megbeszéltük azt, is, hogy szeretjük a virágokat, amire elkezdte őket simogatni és még puszit is dobott nekik. Miután pedig befejeztük a locsolást, Áron felkapott egy kicsi ásványvizes palackot, odament a virágokhoz és ő is "meglocsolta" őket.

Ma hajnalban egy kicsit morcos lettem, amikor fél 5-kor Manócska üvöltve követelte, hogy olvassak neki, úgyhogy kellő határozottsággal közöltem vele, hogy ezt nem gondolhatja komolyan, majd kapott egy puszit és otthagyam. Úgy meglepődött, hogy abba is hagyta az ordítást...

Pár napja elkezdtük leszoktatni az éjszakai cicizésről, mert az utóbbi időben már óránként kelt fel enni éjszaka.

Nem fogadta nagy lelkesedéssel az ötletemet, illetve úgy is mondhatnám, hogy tiltakozottt, ahogy tudott, de már az első ilyen éjszakánk is jobb volt mint az előzőek. Ma éjszaka pedig már csak egyszer kelt fel, ivott egy kis vizet és egy szó nélkül visszaaludt.

Ma családi összejövetel volt, ezúttal Pomázon. Áron azzal kezdte, hogy megevett három pogit, majd szaladgált, jókat játszott és egész sokáig bírta a vendégséget, bár az utolsó másfél órában már nem mozdulhattam el mellőle. Talált egy kis dömpert, amivel sokáig eljátszott. Kata szobája is nagyon tetszett neki, főként a plafonról lelógó sárkány.

A név- és születésnapi köszöntések kavalkádját még nem értette teljesen, de valószínűleg tetszett neki a dolog, mert az én egyik ajándékomat elkobozta tőlem, majd egy puszi kíséretében átadta Lillának, egy másikat pedig Trudinak.

Kedvenc szórakozása, hogy az íróasztal polcán levő floppy kupac aljáról kihúz egy darabot és magára dönti az egészet.

Voltunk vásárolni. Míg apa sorban állt, mi szokás szerint kinn sétáltunk. Ilyenkor a játékautót szoktuk célba venni, ahol Áron mindig nagy örömmel kormányoz, nyomkodja a gombokat és sebességet is vált. Most sok gyerek volt, és épp egy kislány ült benne, amikor odaértünk. Áron viszont nem tágított odament és nagy szemekkel nézte, amire a kislány szülei megkérdezték a kislányt, hogy odaengedi-e Áront is. Szerencsére a kislány nem bánta, így Áron beülhetett. Teljesen el volt ragadtatva, egyfolytában a kislányt nézte ahogy vezet, ő hozzá sem nyúlt a kormányhoz...

Este kipróbáltuk a bilit, amit tegnap vettünk. Nem volt túl nagy sikerünk, egy pillanatra sem tudtuk ráültetni, viszont végigordította a próbálkozásunkat.

Ebédnél minden kanál zöldbabnál mondta, hogy "bab".

Játék közben, amikor majdnem elesett és a nagymami mondta, hogy hoppá, felragyogott a szeme, majd ő is megismételte.

Délután pedig felemelte a napszemüvegemet, felém nyújtotta, majd közölte, hogy "teteje". Végülis igaza volt, mindig a fejemen van... :)

Ebéd után magától bement a Balázs szobájába és felmászott az ágyába. Lefeküdni viszont nem volt hajlandó, míg a nagymami oda nem tette a háttámlát az ágy elé, ahogy azután szokta, hogy Manóka elaludt.

Már egész hosszú távokat tesz meg egyedül a lakásban.

Délután pedig hazasétált a nagymamitól egészen a Flóriánig. Igaz másfél óránkba került, mert eleinte kétlépésenkémt megálltunk integetni a nagymaminak, majd leveleket gyűjtött, aztán pedig lecövekelt egy virágládánál és mindent (füldet, kavicsot, leveleket) megvizsgált benne.

Kicsit furcsa séta...

Nem, nem és nem.... nem tudom megvonni tőle a szopizást.

Hiába tudom, hogy nincs igazán szüksége rá, hiszen, ha nem vagyunk együtt, akkor akár egész nap is jól elvan tejecske nélkül, egyszerűen ellenállhatatlan, amikor odavonszol az ágyhoz, megitat, vigyorogva hátraveti magát és közli, hogy "cici".

Reggel ismét kiszedtem a rácsot a kiságyából. Oda is ment szépen a lyuhoz, és megpróbált kihalászni egy játékot, de nem érte el, bemenni meg nem mert. Mondtam neki, hogy menjen be nyugodtan, nem fogom bezárni, erre boldogan bement és ott játszott egy kicsit.

Ebéd után megbeszéltük, hogy ha álmos, akkor majd bemászik a kiságyba és alszik. Persze vadul rázta közben a fejét, amikor viszont eljött a lefekvés ideje, és mondtam neki, hogy megyünk lefeküdni, akkor kézenfogott, odavitt az ágyához, bemászott, majd visszarakatta velem a rácsokat.

Este voltunk bevásárolni a Sparban. Szépen gyalogolt velünk a polcok között és próbált pakolni. Egy idő után zsákmányolt egy tekercs szemeteszsákot és azt hurcolt a körbe. Azután azt visszaraktuk, és elmentünk pizsamát nézni neki. Persze a pizsmának való rugikat legfelülre rakták, így ahhoz, hogy elérjem őket, le kellett állítanom a Manót a földre és elengedni. Ezt már máskor is megcsináltuk és működött is a dolog. Eddig... Most az alatt az egy pillanat alatt, míg levettem a kiszemelt darabot a fogasról, Manócska kitette előre a kezét és már oda is szaladt a másik polchoz és nekiállt pakolni...

A mi kis "holdkóros pingvinünk" már csak kétlábon hajlandó közlekedni. Ajtófélfátó ajtófélfáig sétál előre tartott kezekkel.