2009 szeptember

Áron óvodás lett

Áron ma ment először óvodába. Mi az, hogy ment? Szaladt! Apa ugyanis korán ment dolgozni, így csak a strandig tudott minket vinni, ahonnan még jó 20 percet gyalogolni kellett. Áron pedig jó mozdony módjára szaladt és húzott maga után.

Délelőtt két órát vele voltam. Ült a játszószőnyegen és őrizte a játékait. Pisilni sem volt hajlandó kimenni, aminek meg is lett az eredménye... Utána kicsit jobb lett a helyzet, de továbbra is inkább csak nézelődött és nem igazán akart pár méternél messzebb engedni magától. Még akkor sem, mikor Mónika, az egyik óvónéni kezében volt. Véletlenül épp ekkor próbálta kideríteni a Ildikó, a dadus, hogy ki fog ott aludni délután. Áron ki is jelentette, hogy ő bizony ott akar aludni (pedig előtte megbeszéltük, hogy csak másnaptól próbálkozunk vele). Mondjuk ahogy elnéztem, az ellen sem tiltakozott volna, ha akkor rögtön lefektetik, de erre még várnia kellett, mert közben vége lett a szabad játéknak, és a csoprt kiment az udvarra. Kinn teljesen megváltozott Áron viselkedése. Bevette magát a homokozóba, szerzett magának egy szép nagy autót és "se lát se hall" üzemmódba kapcsolt. Így szépen elköszöntem tőle és elmentem a nagymamihoz és Gergőhöz.

Visszamentem ebéd után, hátha meggondolja az ottalvást, de nem. Hatalmas mosollyal, büszkén feküdt az ágyacskájában, persze ébren. Mónika sajnos (előzetes figyelmeztetés híjján) elkövette azt a hibát, hogy odaült mellé. Így persze Áronnak esze ágában nem volt aludni, pedig nagyon fáradt volt. Jó háromnegyed óra múlva Mónika szerencsére elment betakargatni a többieket. Mire pár perc után visszaért, Áron már aludt is... Így persze Áron csak egy órát alhatott, de még ez sem szegte kedvét. Mikor felébresztettem, ugyanaz a gyönyörű mosoly volt az arcán, mint szinte egész nap. Megkérdeztem tőle jön-e velem a nagymamihoz, hogy elhozzuk Gergőt, mire közölte, hogy inkább ittmarad uzsonnázni és játszani, menjek egyedül.

Mire visszaértem, azért már nagyon fáradt volt: Mónika ölében üldögélt a padon.

Az ovis beszoktatás igazából Gergőt viselte meg jobban. Délelőtt nagyon sokat sírt, folyamatosan keresett és aludni sem akart, pedig nagyon fáradt volt. Végül csak sikerült elaludnia, de sírva ébredt (pedig általában mosolyogni szokott ébredéskor) és csak akkor nyugodott meg, mikor meglátott.

Szopizás után sajnos mennem kellett vissza Áronhoz. Míg elindultam és integettünk, addig mosolygott, de pár perc után rájött, hogy ez most komoly és én megint eltűntem, amire megint elkezdett sírni. Így ismét nem akart elaludni. A matracáról folyton lemászott és sírva "gyalogolt" ki az előszobába az ajtó elé... Végül csak elaludt és kipihente magát. Délután így tudott játszani kicsit és csak néha sírdogált kicsit, mikor eszébe jutottunk.

Gergő ma hintázott először. Kint voltunk a játszótéren és amíg Áron homokozott gondoltam kipróbáljuk Gergővel a hintát. Szépen ült benne és élvezte, ahogy löktem.

Áronnak ma is tetszett az óvoda, viszont folyamatosan az óvónénik kezében lóg. Szerencsére szívesen foglalkoznak vele.

Ma míg benn voltam vele délelőtt, folyamatosan azt kérdezgette mikor lesz már az összepakolós zene, mert szertne már kimenni a kertbe. Mielőtt kimentek, még odabenn elköszöntem tőle, és mondtam menjen a többiekhez a sorba. El is indult, de persze húzott magával mindenkin keresztül. Már azt hittem én is sorba fogok állni, de akkor meglátta az egyik óvónénit. Gyorsan el is engedte a kezemet és megfogta az ő kezét...

Nincs itthon a macska...

Amióta Áron oviban van, Gergő hozzáfér a játékokhoz anélkül, hogy Áron elkezdene ordítani, hogy "Gergő! Nem szabad!"

Gergő már úgy ül, hogy nem támasztja meg magát, hanem a egyensúlyoz.

Áron továbbra is nagyon szeret oviba járni. Ma reggel apa csak leadta, elköszöntek és már mehetett is...

Mikor kimentek az udvarra, elsőként ment az ajtóhoz és húzta ki az óvonőt, hogy menjenek gyorsan és ő érjen elsőként a homokozóhoz.

Délután pedig kivételesen nem az óvónők karjában találtam, hanem épp "mozdonyként" szaladgált a körbe a kertben. Jól el is fáradt.

Most, hogy Gergő megtanult ülni, végre ismét előkerült a hinta.

Természetesen Áronnak kellett először beleülnie, de később Gergő is kipróbálhatta.

Ma nlc-s szülinapi bulin voltunk.

Mostanában Gergő sikítva, kiabálva ad hangot annak, hogy Ő már nagyon éhes és ne tartsunk akár egy másodperc szünetet sem a két kanál között a vacsinál. Még szinte le sem nyeli a falatot, már visít. Főként, ha látja, hogy esetleg mi is megpróbálunk enni közben.

Erre persze Áron is rákezdi a hangolást és így egész jó kis koncertet adnak, melynek a füleink nagyon örülnek.

Este mikor már pelus volt rajta, látom hogy valamin nagyon dolgozik. Kérdezem, hogy mit csinálsz, erre a válasz csak az volt, hogy most már mindegy. :)

Gergő ügyesen játszott a játszótéren. Csúzdázott, pörgött-forgott egy egyensúlyozó tölcsérben, libikókázott Áronnal, mászkált a földön. Mindez nagyon tetszett is neki. Fülig ért a szája.

Gergőt bevittem a fürdőszobába, míg Áronért kimentem a teraszra. Mikor visszaértem azt láttam, hogy a porszívóra támaszkodva "áll".

Gergőnek ízlik a zöldbabfőzelék. Úgy tűnik a házikosztot szereti, az üveges ételeket kevésbé.

Reggel Gergő is felsorakozott az ajtó elé és próbált nagyon közel lenni az ajtóhoz, nehogy véletlenül itthon felejtsék. Persze roppant csalódott volt, hogy mégsem mehetett a nagyokkal, méltatlankodott is elég hangosan.

Délután pedig, míg pakoltam indulás előtt, szintén az ajtó előtt állva hangosan követelte, hogy őt is vigyem. Csak akkor nyugodott meg, mikor karomba vettem, hogy akkor indulunk.

Áron elég jól halad a szobatisztasággal. Már egy hete nem volt baleset se itthon, sem az oviban. Ma ugyan kaptam az oviban egy vizes pólót, de az csak egy túl lelkes kézmosás eredménye volt...

Gergő virágozik, a lelógó ágakat kopasztja. Ilyenkor persze néha "büntibe" is kerül, aminek persze még örülni is szokott...

Megyünk Szegedre, úgyhogy segítek anyának pakolni.

Áron mozdony kalandjai

Áron az ovi kertjében mozdonyként szaladgál körbe-körbe. Játékába a szomszédos csoportok óvónőit is bevonja: egyiküktől az elemet kapja, egy másik pedig a fékjeit javítja egy általa kijelölt helyen. Legutóbb pedig odapöfögött egy ismeretlen apukához és csavarhúzót kért. Az apuka szerencsére gyorsan kapcsolt: kihúzott a zsebéből egy képzeletbeli csavarhúzót és átnyújtotta neki. Áron pedig gyorsan megjavította magát, majd visszaadta a csavarhúzót és elpöfögött...

Paprikaszedés

Délelőtt paprikaszedésen voltunk. Úgy gondoltuk, Apa majd szedi, Áronnak biztos tetszeni fog egy darabig aztán meg majd rohangál vagy játszunk valamit. Gergő meg legalább levegőn lesz.

Áron egyből bevette magát a nagymami mellé és végig nagyon ügyesen szedte a paprikát, esze ágában sem volt otthagyni míg volt mit szedni. Ráadásul mindenki őt irigyelte, mert neki nem kellett annyira lehajolnia, mint a felnőtteknek.

Gergő pedig így kezdte, de sajnos hamar felébredt.

Ezután próbálkoztunk a babakocsival, de az sem igazán vált be, úgyhogy végül ő is a paprikák között találta magát, ami már neki is bejött.

Boldogan játszott a göröngyökkel, meg szedte a paprikát, igaz inkább a zöldjét, vagy a paprikát a vödörből kifele... A lényeg, hogy ő is jól szórakozott, míg el nem fáradt. Aludni ugyanis nem volt hajlandó, csak mikor már elindultunk hazafele.

Gergő ma bevágott egy kistálkányi húsleves-főzeléket (azaz a husi-krumpli-fehérrépa-sárgarépa leturmixolva egy kis lével) majd miután elfogyott és megpróbáltam kivinni az üres tálat a konyhába, hatalmas visításban tört ki. Csak akkor nyugodott meg, mikor megmutattam neki, hogy üres a tálka és adtam neki még levest a saját tányéromból...

Mint minden szülinapon, Anya szülinapján is Manónak kell legközelebb lennie a tortához. Ez azért vicces, mert ő az egyetlen aki nem is szokott enni belőle.

Azért a mai joghurt tortával kivételt tett...

Múlt héten Imola panaszkodott, hogy Áron nem hajlandó egyedül pisilni. Csak áll a wc mellett és várja, hogy segítsenek.

Úgy tűnik Áron ezt meghallotta, mert Mónika ma azzal fogadott, hogy már minden rendben, nagyon szépen pisil egyedül is.

Ma megkóstoltuk a brokkolit. Hát ez határozottan nem tetszett Gergőnek. De nem úgy, mint a spenót vagy a sütőtök, amiből két kanál után összeszorított szájjal jelezte, hogy ebből ugyan ide több nem fog bemenni. A brokkoli az első falat után heves orditast valtott ki belole es eselyt sem adott neki masodszor. Sot, onnantol mas eteleknek sem akart eselyt adni. Meg se nyugodott, mig tejet nem kapott....

Végre anya szabadon engedett a kertben! Igaz a homokozóba még nem jutottam be, csak a szélére, de egy játékot sikerült szereznem.

Harapós Gergő

Mindig mondtuk Áronnak, hogy úgy bánjon Gergővel, hogy idővel visszakapja, de nem gondoltuk, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik:

Szépen békésen játszottak a kádban, majd egy óvatlan pillanatban Gergő két kézzel megmarkolta Áron fejét, és jól beleharapott az orrába.

Szegény Manó nagyon zokon vette a dolgot, pedig Gergő ezzel nem visszaadni akarta a márciusi harapást, hanem egyszerűen mostanában állandóan harap ha éhes vagy fáradt, márpedig most mindkettő igaz volt rá. Mikor pedig látta, hogy Áron mennyire sír, ő is rákezdett, úgyhogy percekig üvöltöttek egymás mellett...

Ma reggel mikor Áron és Apa indultak az oviba, Gergő ismét felsorakozott az ajtó elé, majd el is indult utánuk szépen négykézláb a lépcsőházban. Persze egyből visszahoztam, amit hangos tiltakozással jutalmazott.

Reggel Áron ébreszti apát:

- Apa kelj fel, mert már nincs éjszaka!

- Miért? Mennünk kell valahova?

- Igen, oviba!

Gergő imád az asztal alatt játszani:

Ilyenkor meg mikor az etetőszékben ül persze belekapaszkodik a terítőbe és húzza maga felé mindennel együtt ami rajta van. Ma miután sikerült mindent lerángatnia a földre, becsipeszeltem a terítőt.

Mivel csak három csipeszem volt, így Gergő felőli sarkot kihagytam, mondván tolni úgysem szokta. Működött is a dolog, míg a legnagyobb "gyerek" haza nem ért. Akkor valahogy mégis elvándorolt az abrosz...

Gergő imádja a porszívót, és mostanában mindig segít porszívózni.

Folyamatosan jön utánam és támaszkodik a porszívóra. Ha odébbhúzom, próbálja rajta tartani a kezét és térdelve gyalogol utána. Persze mióta gyakorolja az "állást", a porszívó is remek támaszkodási lehetőség.

Maci ül a fűben

Miközben Gergő segített apának füvet nyírni,

Áronnal mandulát szedtünk.

Gergő egyre egyenesebben áll.

Áronnak meg minden képen rajta kell lennie, de csak ha Gergőt szeretnénk fotózni.

Melyiket szeressem?

Dunaparti séta

Már ezeket is elérem...

Csipeszekkel játszottunk és kíváncsiságból felcsiptettem Gergő ruhaujjára egy csipeszt.

Először megpróbált azzal a kezével leszedni, amelyiken volt. Mikor látta, hogy ez nem fog menni, mert a csipesz is mindig odébbmegy, simán átnyúlt a másik kezével és leszedte.

Két Áron is van az ovis csoportban, így Manó a "Kis Áron" nevet kapta. Sokat ugyan nem szoktak együtt játszani, de mindkettő azt állítja, hogy a másik a barátja...

Gegrő már megeszik egy fél banánt.

Áron 12,6kg, Gergő pedig majdnem 9kg "megtankolva", ruhástól.

Délelőtt bababörzén voltunk, amit Áron következetesen "szomorú borznak" nevezett.

Gergő idönként felhúzza magát állásba, aztán gyorsan visszaül, mert még nehéz azért ez neki.

A banánt is szeretem. Főként ha anya épp azt enne.

Gergő kiharcolta magának a reggeli kefírünket.

Manó a kosárban

Gergő hol is próbákozna felállni, mint a vizes fürdőkádban, hogy babrálja a csapot. Megjegyzem sikerrel, mert hosszas próbálkozás után sikerült kinyitnia picit.