2007 március

Délután, illetve inkább este megint Szegedre utaztunk. Mivel elég későn indultunk, Áron délutáni alvása után, a kocsiban hamar felébredt és persze ki akart szállni. Ordított is egy darabig, de mire elértünk a következő parkolóig, feladta a dolgot és inkább álomba morogta-énekelte magát.

Délelőtt szépen beöltöztettem Áront és épp indultunk volna sétálni, mikor Apa mondta, hogy esik az eső. Levetkőztetni már nem akartam, de megázni még kevésbé, így szépen kiraktam Áront az erkélyre a hordozóban. Szinte még többet aludt, mintha a babakocsiban tologattam volna, úgyhogy ezt máskor is meg fogjuk ismételni...

Ma megkóstoltuk a spenótot. Nem volt odáig érte, de ha elég krumplit kevertem hozzá, megette...

Ezen kívül továbbra is próbálkozunk az egész banánnal, de mostanában (talán a foga miatt) jobban szereti ha azt is összetöröm.

Ma Mami (a dédnagymami) szülinapját ünnepeltük. Ott volt szinte az egész család.

Mikor megérkeztünk Áron aludt, és mikor felébredt Edo vetkőztette le a nagymamival. Sajnos még nem aludta ki magát, így addig sírt, míg ki nem vittük sétálni a levegőre. A dolog szépséghibája csak az volt, hogy esett az eső. Őt persze mindez nem zavarta. Jól kialudta magát, így miután felébredt egy kisangyal volt. Tetszett neki a társaság és mindenkire mosolygott.

Amikor pedig ismét elfáradt, apa elringatta a hordozóban, és betettük egy fotelbe...

Megint babatalálkozót szerveztünk Marcival (Mirtill kisfiával). Áron helyzeti előnyben volt, mivel saját terepen frissen kipihenten fogadta Marcit, de senki nem számított arra, hogy ez Marcinak nem fog tetszeni. Valamiért megijedt, pedig Áron nagyon kedvesen és kíváncsian közeledett hozzá, de akárhányszor próbáltuk a közeledést, Marci menekült vissza Mirtillhez.

Megettem egy egész céklát kis krumplival keverve!

Megvan a harmadik fogam!

A jobb felső 1-es.

Ma kipróbáltuk a szilvás Frutapurat-t. Egész jól ment. Egy fél dobozzal meg is evett belőle. Lehet, hogy ezt végre szereti?

Hazajöttünk Szegedről. Áron indulás előtt aludt egy kicsit az erkélyen, ami jó volt, mert tudtunk tőle pakolni, de utána a kocsiban nem volt hajlandó aludni csak az utolsó 30 km-en. Ébren pedig enyhén szólva nem tetszett neki az út...

Sikerült pohárból innom egy kicsit

Vacsinál anyu adott nekem egy kis tejecskét pohárból. Nagyon tetszett a dolog, jól megrágcsáltam a poharat és sikerült is innom pár kortyot. A többi az előkén végezte, de anyu szerint azért kezdetnek nem rossz...

Sikerült végre leszednem a kutyust a járóka oldaláról és birkóztunk egy jót. Amint láthatjátok én nyertem!

Szörnyű éjszakánk volt. Áron kb. óránként kelt. llletve nem is ébredt fel, hanem álmában üvöltött. Sajnos nem sikeült rájönnünk, hogy mi volt a baj. Végül hajnalban sikerült rendesen felébreszteni, ami után persze egy darabig nem akart visszaaludni, de utána legalább aludt rendesen.

Ma vagyok hét hónapos!

A súlyom kb. 6670g, a magasságom 69,5cm, és már van három fogam!

Nagyon jól tudok már kúszni, négykézláb hintázni, fekvőtámaszt csinálni. Ülni már nem szeretek, így ha megfogják a kezem, hogy felhúzzanak ülésbe, egyből állni próbálok. Tudok pacsizni is, és rájöttem, hogy ha ütögetem egymáshoz a játékaimat, akkor hangot adnak.

Mindent megpróbálok elérni, rángatni. Pl. a csapot amikor anyu megpróbál lemosni, a ruhákat a szárítón, a törölközőket fürdésnél. Masszírozni sem igazán hagyom magam, hiszen sokkal érdekesebb hasra fordulni és megvizsgálni mindent a pelenkázón.

Nagyon szeretek a habtapin játszani, leginkább a szélét felhajtogatni és rágcsálni, de ez valamiért anyunak nem szokott tetszeni. Sokszor le is mászom róla és célbaveszem a virágot, anya papucsát, vagy bármilyen ottfelejtett tárgyat.

Ezen kívül a telefonokat és távirányítókat is nagyon szeretem. Rögtön nekiindulok ha meglátok egyet. Az ágyról is lemásznék értük, ha hagynának. Már a karám sem fog vissza, úgyhogy anyuék nem mernek egyedül hagyni.

Mostanában leginkább egy szót használok, azt hogy "egy". Ezen kívül szeretek még csettintgetni a nyelvemmel.

Enni leginkább a fürdetőszékemben szeretek. A kedvenc ételem a krumpli. Annak mindig tátom a számat és rekamálok, túl lassan adják. El tudom rágcsálni a banánt is. Ezen kívül megeszem a sütőtököt, a répát, céklát és a spenótot is, ha elég sok krumplit kevernek hozzá.

Este pedig már egyedül is el tudok aludni ha épp nem fáj a fogam. Az éjszakai evésről viszont továbbra sem vagyok hajlandó lemondani...

Egyre jobban eszik. Ma már nem volt gond a sütőtök-krumpli párosítással sem, de azért a végén a sima krumpli még mindig jobban csúszott.

Szia!

Kéred a tálkámat?

Ma végre a cékla-alma párosítás krumpli nélkül is lecsúszott!

Új alvópajtásom van...

Délután a nagymami vigyázott rám, mert anyuék elmentek Dóra anyukájához, hogy beszélgessenek egy lakásról.

Megint tanultam új játékot. A nagymami megfogta a csörgőmet és felvátva le- és felfordítgatta, közben pedig mondogatta, hogy "le" meg "fel". Gondoltam ezt én is meg tudom csinálni, úgyhogy elkértem tőle a csörgőt és fordítgattam. Nagymami pedig nagyon ügyes volt és továbbra is mondogatta, hogy "le" meg "fel.

Azután pedig gyakorolni akarta velem az ülést, de én úgy döntöttem, hogy inkább állni szeretnék, így a járóka rácsához kerültem. Ott észrevettem a kedvenc karikámat, így elengedtem a nagymami egyik kezét és játszottam a karikával. Nagymami pedig nagyon örült, hogy ilyen szépen álldogálok és csak egy kézzel kapaszkodom.

Később megismételtem ezt a mutatványt anyuéknak is:

Találtam valamit fürdésnél a két lábam között. Jól meg is rángattam, de úgy tűnik oda van nőve...

Mostanában, ha betesszük a hintába, egyből megkapaszkodik:

Reggel sikerült meglepnem anyut, mert hason fekve kezdtem el szopizni. Szokás szerint hason feküdtem az ágyon, és gondolta, hogy majd átfordulok, de én inkább csak felemeltem a fejem és támadtam. De aztán mégsem volt olyan kényelmes, úgyhogy inkább hagytam, hogy megfordítson.

Ma megkóstoltuk a narancslét reggelire. Először egy kicsit fanyalgott, de nagyon rossz nem lehetett, mert utána is szépen nyitogatta neki a száját...

Délelőtt meglátogattuk a Kiskalózt, hogy vegyünk anyunak valami ajándékot. Sok-sok látnivaló volt ott. Rengeteg szines doboz és mappa a szobában, ráadásul még két nagyobb baba is játszott ott. Anyu pedig mindenféle színes újságot nézegetett és néhányat a dobozok közül is, de egyiket sem akarta odaadni. Aztán még nekem is vettek két színes dobozt, de azt mondták, hogy még nem kapom meg, majd csak a névnapomra.

Ebédnél Áron megint hozta a formáját. Hiába próbáltam etetni, mindegy volt, hogy krumplit vagy tököt adok-e éppen, csak nyüszögött, rágta a kanalat vagy az öklét és próbált kimászni a székből. Miután teljesen feladtam, szóltam apának, hogy próbálja meg ő. Amint Áron meglátta, nyitotta a száját. Pár kanál krumpli után visszatértünk a tökhöz, azt is megette. Majd a krumplit is, pedig időközben átvettem az etetést, de amíg az apja ott volt, úgy viselkedett mint egy kisangyal..

Szóval most először sikerült megenni magában a tököt. Kár, hogy ezt a mutatványt is csak apának tartogatja...

Megette a körtét!

Na, ehhez már nem volt elég, hogy apa adja... Először (és másodszor sem) egyáltalán nem volt hajlandó enni belőle. Fel is adtuk és úgy döntöttünk, hogy akkor mi megesszük. Apa adott nekem egy kanállal, majd ő is evett egyet, majd megint én jöttem volna, de mikor Áron meglátta, hogy mi milyen jóízűen esszük, meggondolta magát és szép nagyra tátotta a száját. Próbáltuk másik kanállal adni, de abból nem kellett, úgyhogy elmustuk a kanalat és azzal kapta. Meg is ette az összes maradékot!

Nem is meséltem, hogy pár napja már fogat is mosok esténként:

Megjavult az alvókája! Legalábbis ma éjszakára. Végigaludta az éjszakát, fél 7-kor kelt fel enni, utána pedig még aludt fél 9-ig!

Délelőtt kivittem a konyhába a pihenőszékben. Már ott nagyon próbálkozott a felüléssel, de nem túl nagy sikerrel:

Azután bevittük a szobába és mire legközelebb arra jártunk, már büszkén üldögélt előrehajolva a székben:

Azután pedig úgy döntött, hogy feltérképezi a környező vidéket. Megtapogatta maga mellett a szőnyeget, az ajtót, megrángatta majd megkóstolta a kábelt.

Már azt hittem ki is esik, de a szék azért nem adta meg magát olyan könnyen. Egy idő után már nagyon elfeküdt és nem tudott a helyére keveredni, akkor visszafektettem. Na ez nem sokáig tartott, egy pillanat alatt megint felült, majd úgy döntött, hogy oldalt már mindent látott és inkább előre igyekezett. Sikerült is felszednie a szőnyeget, de azt inkább már nem vártuk meg, hogy azt is megkóstolja...

Hajnalban nem bírta kivárni míg szopizunk, úgy döntött, hogy hasra fordul és egyedül megkeresi azt a cicit...

Ma zöldborsót és répát ettünk. Egész jól ment. Nem volt odáig ezért sem, de azért elfogyott...

Este apával játszottunk a villanykapcsolóval. Vele jobb ezt játszani mint anyuval, mert sokkal magasabbra fel tud emelni, így már nagyon jól ment a kapcsolgatás, és felkapcsolni is tudom a villanyt, nem csak lekapcsolni.

Délután voltunk doki néninél. Megint megmértek: 6640g voltam és 69,5cm. A doki néni meg is vizsgált, megszavazott nekem még egy fogacskát, mert azt mondta, hogy úgyis mindjárt kibújik.

Utána még elmentünk a gyógyszertárba, ahol már nagyon álmos voltam, úgyhogy kicsit rágtam még a pulcsim madzagját és elaludtam:

Megpróbálta levadászni a pörgőforgót. Már régóta nézegette, de ma úgy döntött, megpróbálja megfogni. Megsimogatni már sikerült is. Úgy tűnik nem sok hiányzik ahhoz, hogy le is tépje.

Mióta sikerült felülnie a pihenőszékben, állandóan ülni szeretne. Azóta, ha megfogjuk a kezét, már nem állásba, hanem ülésbe húzza fel magát...

Reggel megint arra ébredtem, hogy Áron egy zacsival zörög. Mivel előző este visszaszereltem a fejvédőjét, nem igazán értettem, honnan szerzett zacsit. Aztán sikerült megfejtenem a titkot: egy fejvédő már nem akadály...

Délelőtt a nagymami átjött és Ő sétált velem, amíg a mamiék elmentek valahova.

Elég sokáig sétáltunk, így mikor felébredtem nézelődtem egy csomót, majd egy idő után szóltam nagymaminak, hogy most már unatkozom, csináljon valamit. Ő félig felemelte a kocsi háttámláját, hogy kilássak, de úgy döntöttem, hogy nekem ez nem elég. Addig küzdöttem, míg felhúztam magam ülő helyzetbe...

... és ha már sikerült felülnöm, meg is kóstoltam a babakocsit:

Délután odakúsztam a járóka rácsaihoz, és mikor vissza akartam fordulni, sikerült félig felülnöm úgy, hogy a hátam a rácsnak támaszkodott. Kicsit meglepődtem, mert nem tudtam, hogy sikerült ezt elérnem, de nem voltak túl kényelmesek a rácsok, így inkább hasra fordultam és tovább kúsztam.

Estére ismét lementünk Szegedre. Az út közepén végre megálltunk és kaptam enni, mert már nagyon éhes voltam. Először még én sem tudtam, hogy mi a bajom, így mikor először megálltunk, még nem kértem enni, de aztán rájöttem, hogy mégis éhes vagyok és addig kiabáltam, míg anyuék el nem hitték, hogy mégiscsak ez a bajom.

Miután ettem egy kicsit, apa odaültetett a kormányhoz. Végignéztük a műszerfalat, ahol rengeteg kis lámpa világított és én is vezethettem egy kicsit az autót.

A délelőtti séta során végre felavathattam az első nagyfiús szerkómat:

Sikerült egyedül felülnöm, majd felállnom!

Reggel a nagymami lerakott az ágyra, a karámba. Addig próbáltam felmászni a macskákra, míg egyszer csak az oldalamra fordultam és ülve találtam magam. Ezt nagyon élveztem.

Este pedig apa próbálta az utamat állni amikor meg akartam kaparintani az asztalon lévő újságokat. Én azonban nem adtam fel, megpróbáltam átmászni rajta. Az ugyan nem sikerült, de apának támoszkodva sikerült először feltérdelnem, majd felállnom!

Fürdésnél addig küzdöttem, míg apa segített felülnöm:

Nagymami segített lemászni az ágyról. Én eredetileg fejjel előre akartam, de azt mondta, hogy inkább tolassunk. Végül is nem volt rossz ötlet, így legalább a talpamra érkeztem:

Séta során megint üldögélt a kocsiban és nagyon élvezte, hogy nézelődhet. Persze most sem elégedett meg azzal, hogy félig ül, szépen felhúzta magát és előre dőlt.

Padlócirkáló lettem

Délután végre szabadon engedtek a szőnyegen. Fel is térképeztem a szobát. Megnéztem mindent amit engedtek, még a szekrénybe is bekukucskáltam...

Ma kaptam először husit. A nagymami főzött egy jó kis husilevest, én pedig kaptam belőle répát, krumplit, husit és egy kis levet is. Nagyon finom volt. Ebédre meg vacsira meg is ettem az egészet!

Jó reggelt!

Imádja a szélcsengőt. Ha a közelében van, akkor nézi, nyúlkál érte, és ha eléri, akkor lökdösi is. Ha pedig megkérdezzük tőle, hogy hol a csingilingi, akkor bárhol vagyunk a szobában megkeresi és tátog mint egy halacska. Csak tudnám, hogy ez a tátogás mit jelent...

Délelőtt sétáltunk egy jó nagyot a nagypapival. El is dicsekedett velem mindenkinek. Mikor végre anyuék is utánunk jöttek, egy építkezésnél találtak ránk, épp azt néztük, hogy mit hogy csináltak meg.

Ezután még sétáltunk egy kicsit Marcival is, és megcsodáltuk a fákat a parkban.

Délután lenn voltunk a dédinél. Áron nagyon jól érezte magát, legalább fél órát ugrándozott, rugózott fáradhatatlanul miközben az apja tartotta.

Itt is talált kedvenc tárgyat: egy papucsos hőmérőt a falon. Valahogy mindig odatévedt a tekintete, különösen, ha megkérdeztük, hogy hol a papucs.

Úton hazafele...

Kibújt a negyedik fogam!

Ez most a bal felső 1-es!

Megkóstoltuk a paradicsomos krumplit. Egész jól megy...

Már nagyon megy a térdelés. Többször is feltérdelt különböző tárgyakba kapaszkodva.

Egy szabad lélek

Utálja a járókát, ha bekötjük a hintában (alias hordozó) vagy az etetőszékben, ha előkét adunk rá vagy akár csak leterítjük egy pelussal evésnél, vagy ha öltöztetéskor lefogjuk a kezét egy pillanatra...

Bármibe belekapaszkodik csak hogy felállhasson. Persze van, hogy végül az a valami mégis túl alacsonynak bizonyul.

Szinte egész délután távol voltunk Árontól. Az utolsó egy órában már folyton az ajtót leste, és annyira boldog volt, mikor hazaértünk, hogy szinte odarepült hozzánk.

Családi buli Gödöllőn

Áron ismét mindenkit elbűvölt. Tetszett neki, hogy Blanka és Máté foglalkoznak vele, úgy néz ki, még mindig szeret a társaság középpontja lenni.

"Ő is Tapsi!"

Na mit egyek a kiflit vagy a tányért? Azt hiszem mégis inkább a tányérnál maradok...

Mostanában állandóan "sünizik":

Már majdnem sikerült felülnöm:

Ha az ülés még nem is megy tökéletesen, de egy cipőfűzővel azért könnyedén elbánok:

Meguntam, hogy állandó harc megy a habtapiért, így beraktam a szőnyeg alá. Kicsit aggódtam, hogy így is megtalálja majd, de szerencsére inkább boldogan birtokba vette a szobát.

Persze hiába a finom meleg, habtapival szigetelt szőnyeg, első útja a parkettára vezetett, hogy lepakoljon egy polcot...

Megmondaná valaki hol van a labdám?

A kedvenc játék még mindig a hordozó és a hinta tartozékai. Naponta minimum fél órát "szereli"...

Reggel anyu sehogy sem akart elkészülni, pedig én már nagyon mentem volna sétálni. Beültetett a pihenőszékembe, majd kiment, hogy behozza az üvegemet és a teáját. Gondoltam segítek neki összepakolni, úgyhogy kiszálltam a székből és elkúsztam a pelusostáskáig. Sajnos kinyitnom már nem sikerült, csak magamra rántanom, de anyunak így is tetszett a produkcióm.

Délelőtt a piacon szokás szerint nagy sikere volt. Különösen a tojásos bácsinál, aki odajött hozzá és kedvesen integetett, bohóckodott neki. Áron pedig eközben úgy fogta a sapkáját, mintha félne, hogy elveszik tőle...

Este ismét sikerült felállnia Apába kapaszkodva, ráadásul már arra is rájött, hogy a lábaival közelebb is mehet, így már szinte egyenesen állt.

Fürdés közben pedig addig küzdött, míg magától felült a kádban... és természetesen ha már ült, itt is megpróbálta lepakolni a polcot...

reggel csorgott a telefon, ami utan anyu es apu nagyon szomoru lett
azt modntak, hogy sajnos a dedivel tobbet nem talalkozhatunk :(

vau vau-val talkoztunk fent a hegyen es kavicsokkal jatszott...

este a jaroka racsaiba kapaszkodva felterdelt, aztan meglatta a tanyerjat es hagyta a racsokat...