2008 szeptember

Telefonál

Ma volt először, hogy teljesen jól telefonáltunk egymással. Most már interaktív volt, válaszot is a telefonba.

Áron beteg lett.

Ez a kis nyugi csupán pár percig tartott, utánna olyan virgonc lett, mintha semmi baja nem lenne, pedig még sosem volt eddig 39 fokos láza.

Nagyon ügyes volt a dokinéninél. Engedte magát megvizsgálni, mutatta a torkát, fülét, sőt mikor a mellkasát hallgatta, közölte vele, hogy még a hátát is hallgassa meg.

Mikor indultunk haza a gyógyszertárból, mondtuk, hogy majd otthon megkapja a kalciumját. Mikor hazaértünk és lefektettük, közölte, hogy "Jaj, jaj majdnem elfelejtettük a kálciumot. Bocsánat."

Lazán mesét nézek

Csináltam egy autót

Ma ünnepeltük anya szülinapját. Jó időnk volt. Áron segített anyának ajándékokat bontani, meg megenni a rózsát a torta tetjéről.

Az éjszaka vihar volt. Reggel miután felébredt közölte, hogy csattogtak a madarak szárnyai odakint és a kutyus is segített nekik felébredni.

Segített kitakarítani a nagypapitól kapott szekrénykéket és azok kis fiókjait. Este tejecske után mégegyszer meg kellett nézni őket fent a helyükön, hogy milyen ügyesek voltunk.

Doktor bácsi rendel

Elleste a doktor bácsitól hogyan kell ultrahangozni és azt gyakorolja is anyán. "Zselét" ken anya hasára előtte, míg a végén hoz egy papírt, hogy megtörölhesse a hasát.

Este Apával rendezgette a csavarokat.

Fürdés után a pelenkázón anya épp a D vitamint csepegtette volna Áron szájába, de az nem jött ki az üvegből. Erre Áron: "jössz ki belőle..."

Este mentünk haza a nagymamitól, mikor anya meglátott egy pocsolyát és megjegyezte, hogy lassan egy kis csizmát is lehetne venni Áronnak, erre Ő is megszólalt: "Apa hócipője tele van!" "Vigyázzunk, nehogy sáros legyne a hócipőnk."

Reggeli tejecske utáni művelődés:

Délelőtt nagyon cseles volt a Manó. Fel akart hozzám kéredzkedni, de mivel már többször nem vettem fel, ha valami volt a kezemben most taktikát változtatott. Először közölte, hogy apa add oda a papírokat anyának, majd miután odaadtam, odajött elém, hogy akkor most vegyem fel.

Délután meglátogattuk Szandrát, Andrást és a kis Áront. Manó adta neki oda a kicsinek az ajándékát, amit vittünk. Segített az anyukákjának kicsomagolni a dobozt.

Nagyon kis aktív volt, dumált és játszott végig. Adogatta a játékokat a picurnak is, néha megsimogatta. Úgy láttuk, hogy a pici is élvezte a nagy társaságot, kivéve, mikor egyszer Áron ráugrott egy kicsit. No ezt zokon vette, de hamar megvigasztalódott a stram kiskölyök.

Áronnak meg elmagyaráztuk, hogy az ok, hogy apán ugrál, de ilyen pici babán még nem szabad...

Este mikor megkérdeztük, hogy mit akar enni azt felelte, hogy nokedlit tésztával. :)

Most már velünk eszik az asztalnál.

A kis vasútjával már nagyon jól eljátszik maga is. Ügyesen összeépíti a síneket és tologatja rajta a kis vonatokat, autókat. Közben a következő szövegeket nyomja:

"tekeredik a kigyó
kanyarodik a vonat, rétes akar lenni
mégis megtartjuk a tüzijátékot
szökevény vagonok tartanak erre"

Ez utóbbiak a Thomas a gőzmozdony meséjéből származnak.

Mióta végre kipakolhattuk a könyveket, esténként olvasgatja azokat, illetve anyával olvastatja. Nagyon tetszik neki a Vidám mesék, ebből a meséket többször elolvastatja anyával.

Segített nekem megszerelni a szerverem.

Felpróbálta a cipőmet, közben azért a konyhai munkákra is koncentrált.

Kiskutyus megette anya nadrágjának madzagját.

Ebéd után elmondta végig a töröm-töröm a mákot, meg a madarak voltunk mondókákat.