2008 december

Kukucs!

Este beugrottunk az IKEA-ba es vettünk kosarakat Áron játékainak. Már majdnem este 10 volt mire hazaértünk. Gondoltam gyorsan lefektetjük és alszunk. Persze... Manócska nem volt hajlandó lefeküdni, míg az összes kosarat tele nem raktuk játékkal. Ami azért volt vicces, mert direkt többet vettünk, hogy majd a karácsonyi ajándékokat is bele tudjuk tenni, így gondolkodhattam, hogy mit tegyek még bele. Na nagy nehezen sikerült mindbe rakni valamit, úgyhogy 11-re már le is fektettük.

Ezek után éjszaka felébredtem arra, hogy Áron hív. Hát ott találtam a polca előtt amint a kosarait vizsgálgatta.

Várjuk a Mikulást

Mondtam neki, hogy majd este kirakjuk a cipőjét az ablakba, és majd reggelre hoz bele a Mikulás valamit. Egyből mondta is, hogy "Nem! Most!" És már ment is a cipős szekrényhez, és kiválasztotta az egyik szandálját. Sikerült rábeszélnem, hogy a nappaliba tegye az erkélyajtóba, de nem tartott soká az örömöm, mert kb. 5 perc múlva felkapta a szandálokat és vitte a szobájába, hogy az ágya melleti ablakban jobb helye lesz. Fel is tette szépen a párkányra a sámliról...

Lefekvéskor megkérdezte, hogy miért olyan kemény a karom. Mondtam neki, hogy csont van benne. Na több sem kellett neki, az összes létező csontra kíváncsi volt amit meg tudtam neki mutatni...

Mikulásozások

Reggel alig akart felkelni, de miután Apa elénekelt néhány mikulásos dalt, mégis sikerült neki.

Azt hittem, hogy egyből az ablakot fogja nézni, de ha nem mondjuk, eszébe sem jutott volna. Azért amikor mondtuk egyből odament, még a szokásos tejecske sem kellett neki.

Nagyon örült a csokiknak. Másfél szaloncukrot egyből meg is evett.

Délelőtt voltunk a nagymaminál is. Ott is megkereste hova tette a Mikulás az ajándékot. Itt is nagy sikere volt mindennek és itt is a szaloncukorpapírok ürültek ki egyből, pedig itt kölesgolyó volt bennük nem csoki...

A délutáni alvás után pedig az Ericssonos Mikulás következett. Szegény Manó még valószínűleg nem ébredt fel teljesen mire odaértünk, mert a Mikuláshoz egyedül nem volt hajlandó odamenni, csak Apával. Így azonban nagy kegyesen elfogadta a szaloncukokat is.

Azután is ölbebaba volt egy darabig, míg végül a játszósarkot meg nem találtuk.

Ott már jól érezte magát, az ünnepség végéig ki sem tudtuk onnan robbantani.

Már nem engedi magát átvinni az ágyába este. Ő már nagyfiú! Zoknit kér és átsétál a szobájába.

Befészkeltem magam Apa mellé az ágyba.

- Ha nem hagyod abba a gombok nyomkodását, leteszlek az ölemből. Letegyelek?

- Igen! És azt is! (Mármint azt a gépet amin a gombokat nem lett volna szabad nyomkodni.)

Ma mézeskalácsot sütöttünk. Jól is indult minden. Áron élvezte ahogy összeállítottuk a tésztát, majd segített gyúrni, kinyújtani, kiszaggatni. Fél tepsi után azonban egy kicsit megunta, elvette tőlem a nyújtófát és nekiállt inkább kardozni vele. Miután az egyik virágot sikerült levernie, inkább visszaszereztem a nyújtófát, Manót kitessékeltem a konyhából és egyedül szaggattam ki a maradékot.

A kis pihenő jót is tett neki, mert a díszítést már ismét élvezte. Lelkesen nyomta a habot a sütikre, bár sokszor kellett megtisztítani a kezét, mert nem tetszett neki amikor ragacsos lett...

Mikor kész lettünk, nagy meglepetésemre megevett egy egész harangot és még kért, pedig egyébként nem szokta szeretni a sütiket.

Papírkarika-füzért csináltunk Áronnal. Az elején még lelkesen segített papírcsíkot vágni, de aztán inkább rám osztotta ezt a feladatot, ő pedig inkább apró pici fecnikre vágta az egyik csíkot. Aztán együtt összeragasztottuk a csíkokat. Ő mondta mikor melyik csík jön és adagolta nekem a ragasztót, én meg ragasztottam.

A kész művel aztán boldogan rohangált egész nap a lakásban...

Kirakta a 15 darabos kirakóját úgy, hogy csak egyszer kellett neki segíteni!

Segítek Anyának "megteríteni" a játékhoz.

Fürdés után...

- Megegyeztünk! Ez volt az utolsó mese, és most mész lefeküdni.

- Megegyezünk ebben is!

"Csecsemőkutatás"

Ma ismét csecsemőkutatáson voltunk az ELTEn. Illetve inkább ár kisgyermekkutatásnak kéne hívni, hiszen három év körülieket kerestek ezúttal. Áront a maga 28 hónapjával csak azért hívták, mert nem volt elég jelentkező így karácsony előtt, de megérte elmenni. Áronnak ismét nagyon tetszett és bár alig érte fel az asztalt, minden feladatot megoldott...

Az első feladatban azt nézték, hogy meg tudja-e mondani, a kísérletvezető rajzolás közbeni viselkedése alapján, hogy melyik tárgyat rajzolta le, ha a kész rajz mindkét tárgyra hasonlít. Bár közben úgy tűnt, hogy egyáltalán nem figyel oda, a kérdésre gondolkodás nélkül rávágta, a választ.

A második kísérlet egy kicsit bonyolultabb volt. Itt bevezetésként egy babaházzal játszottak, majd a babaházról készült képeket színeztek ki. Ezután pedig eldugtak egy kispárnát a babaházban, mutattak egy képet Áronnak arról, hogy hova és neki meg kellett keresnie. Mondták, hogy ez nem nagyon szokott menni még a nagyobb gyerekeknek sem, úgyhogy legfeljebb játszanak vele egy jót. Áron ehhez képest a kép alapján nagyon gyorsan megtalált mindent. Egyszer volt csak olyan, hogy máshol keresgélt, mint ahol a kispárna volt, mert azt a részt pont nem érte fel és nem láthatta a szekrényt ahova dugták. Ráadásul akkor is egy olyan színű és formára kicsit hasonló tárgyat vett célba egy emelettel lejjebb mint ami a rajzon volt.

Már két napja az egyik ördöglakatommal játszott, mikor egyszer csak jött, hogy leesett a karika és tegyem vissza...

Igyekeztünk úgy intézni, hogy minden kész legyen, ma reggelre már csak egy kis takarítás maradjon, hogy Áronnal is tudjunk foglalkozni.Gondoltuk majd porszívózni segít. Hát nem. Betett egy dvd-t és leült tévézni. Majd mikor Apa porszívózni kezdett, akkor rászólt, hogy hagyja abba, mert ő így nem hallja a tévét...

Karácsony

Délután míg Áron aludt feldíszítettük a fát és átjöttek a nagymamiék. Mikor felébredt, kezdődhetett az ünneplés.

Áronnak nagyon tetszett a fa, meg az ajándékok is, ő hozta el a fa alól és osztogatta mindenkinek az ajándékokat.

Persze a legtöbb neki jutott, mindig mással kezdett neki a bontogatásnak.

Mivel rengeteg ajándékot sikerült vennünk Áronnak, kicsit aggódtam, hogy nem fog tudni mit kezdeni velük. Ő azonban elég könnyen megoldotta a problémát. A harmadik kibontott csomag után egyszerűen nem érdekelte a többi csomag a fa alatt, csak a már kibontottakkal játszott...

seta Szentendren

Nagymaminal

Nagyon tetszett neki a fa, tatva maradt a szaja

Eslo kerdese: Hova van bedugva?

Reggel amint felkelt közölte, hogy lát még néhány ajandékot a fa alatt és bontsuk ki.

Ki is bontott egyet, amivel ismét annyira játszott, hogy a többi megint elmaradt. No nem baj, marad holnapra is...

Csaladi karacsony

alig lattuk egesz este

Trudival ment mindenhova

Ma jött a nagymami Szegedről. A változatosság kedvéért egy halom ajándékot hozott. Áronnak nagyon tetszett mind.

Megszületett Gergő

Ma reggel anya és apa elmentek a kórházba, hogy kibújhasson a kistestvérem anya pocakjából.

Egész nap oda voltak és csak este jelent meg apa a nagymaminál. Apa örömmel újságolta nekem és a nagymaminak, hogy kibújt a kistestvérem anya pocakjából. Mutatott is néhány képet, melyek közül megkértem, hogy párat tegyen fel ide.

Egy kicsit beteg lett Áron, viszont nagyon ügyesen a szája elé teszi a kezét, mikor köhög, vagy tüsszent.

Apa hozott szerpentint a nagymamihoz, amivel szépen feldíszítettük a szobáját. A szép szobában a nagymami tud majd bulizni.

Ma délután bevitt apa anyához és Gergőhöz.

Anyával kint találkozthattam a folyosón, míg Gergőt láttam az ügvegajtón keresztül. Nagyon kis picike volt, de tetszett nekem. Küldtem is neki, meg anyának is puszit.

Apa bement vigyázni Gergőre, míg anya kijött hozzám. Kaptam tőle egy dudát, megy egy anyósnyelvet. Ezek nagyon tetszettek. Cserébe én meg szerpentint adtam anyának, hogy fel tudja díszíteni az ágyát, hogy tudjon bulizni.

Apa csinált újabb képeket Gergőről.

Felnéz apára:

Pelusozás: 

Alszik, egy kicsit fázós: