2006 december

Rájöttem, hogy hason fekve is meg lehet enni a csörgőt! Addig kell kalimpálni, míg a szám elé nem kerül, és már lehet is harapni!

Találkoztam a Mikulással

Ma anyáék elvittek a Mikuláshoz. Mivel nem nagyon akartam enni, így pont akkor értünk oda, mikor a Mikulás már ment volna elfele, de még azért beszélgettünk egy kicsit.

Mivel otthon felejtettem a zoknimat, igy a Mikulás adott nekem egyet teli ajándékkal. Ez még jobb is, mert ez a zokni sokkal nagyobb, mint az enyém. Ebbe mind a két lábam beleférne egészen a csípőmig. :)

Miután elment a Mikulás anyáék körbevittek a sok gyerek és felnőtt között. Nagyon jó volt nézegetni a nagy jövés-menést. Egy idő után elaludtam és visszaraktak a kocsimba. Persze ekkor felébredtem és elkezdtem megenni a kutyusomat. Mindenkit elbűvöltem itt is, mindenkire mosolyogtam, nevetgéltem. Akadt egy rajongóm is, egy kislány, aki mindig simogatta a buksimat.

Anyával megkerestük a többi kisgyereket is a játszószobában, ahol birtokba is vettem egy játszószönyeget.

Végül elaludtam anya vállán és hazajöttünk.

Ma voltunk csípőszűrésen. Elvittek egy terembe, ahol még nagyon sok baba volt. Jól megnéztem őket, voltak nagyon kicsik is, meg nálam picit nagyobbak is. Aztán be kellett mennünk a doki nénihez, ott anyu levetkőztetett, majd jött a doki néni és megvizsgált. Szinte végig jókedvem volt és mosolyogtam, csak a lábam feszegetése nem tetszett igazán, pedig ezt anyuval is szoktuk játszani, csak ő általában megvárja míg van kedvem hozzá... Utána viszont hasra fordított, és így már fel tudtam könyökölni és nézelődni. Megdícsért, hogy milyen ügyes vagyok, és azt mondta hogy minden rendben van a ki rózsaszín talpúval (ez voltam én).

Reggel sikerült kimondanom az "igen" szót.

Rájöttem, hogy hason fekve is meg lehet fogni két kézzel is a kacsámat. Így már egész hatékonyan be tudom gyömöszölni a számba!

Este fürdés után apu fésülgetett a tükör előtt. Ez nagyon tetszett, úgyhogy elnevettem magam. (Balázs bácsi szerint azt nevettem, hogy nincs is hajam, de ez rágalom. Igenis gyönyörű hajam van!) Anyuéknak annyira tetszett, hogy velem nevettek, így a kezdeti "hehe" egyre jobban ment.

Délután ma már másodszorra mentünk el sétálni. Már ez gyanút kellett volna, hogy ébresszen bennem, de azért volt már olyan is, hogy nem lett belőle baj. Aztán békésen elaludtam a kocsiban, majd nemsokára arra ébredtem, hogy kivesznek és levetkőztetnek. Megint lemértek és azt mondták, hogy ez bizony nagyon kevés, és ha továbbra sem eszem rendesen, akkor elküldenek kivizsgálásra. Hétfőig kaptam haladékot... Aztán megint kaptam egy oltást, de nagyon ügyes voltam és csak addig sírtam, amíg anyu fel nem vett.

Este pedig megint jött a Mikulás. Én most nem találkoztam vele, de hozott nekem egy nagy csörgő labdát, meg egy finom piros cicás rágókát.

Az esti fürdés viszont nem esett jól. Valahogy mostanában nem érzem igazán biztonságban magam a lebegő szivacson. Eddig csak feszengtem, de ma szóltam is apunak, mert úgy tűnt nem akar tenni semmit ezügyben.

Ma vagyok négy hónapos!

A súlyom már 5840g és 63cm vagyok.

Tudok már nevetni, a hátamról a oldalamra és a hasamról a hátamra fordulni, és mindent a szába tömni amit elérek.

Délután anyu azt találta ki, hogy kiszedi a második szivacsot a járókámból, hogy jobban tudjak mozogni. Ez így jobb is volt, sikerült is haladnom pár centit előre, meg jó sokat forognom oldalra!

Aztán labdáztunk egy kicsit: én hason feküdtem, anyu meg gurította nekem a labdát, amit én visszafejeltem. Ez is jó móka volt, jókat nevettem mikor a buksimhoz ért a labda.

Este mikor anyu fürödni vitt, hátranyúltam a vállam fölött, ahogy szoktam, hátha találok valami játékot. Találtam is: sikerült megkaparintanom anyu fülét. Kicsit megráncigáltam, de csak nem akart előre jönni, aztán anyu el is vette tőlem.

A masszírozás alatt pedig játszottuk a szokásos tappancs csikizést, de most már úgy is ment, hogy anyu csak felemelte a lábam és én magamtól megfogtam a tappancsaimat.

Irany Szeged ismet

Reggel megint hangos fúrással szórakoztattak minket, ami nagyon zavaró volt, így szopi közben is megálltam és elsírtam anyunak a bánatom és csak akkor voltam hajlandó folytatni a szopizást, mikor abba maradt a fúrás. Ez ment is egy ideig, de mikor már negyedszer szakítottak félbe elegem lett. Ezután anyu úgy döntött, hogy inkább mi is megyünk apuval Szegedre.

Úgy tűnik apuék már teljesen belejöttek a pakolásba, nagyon gyorsak voltak.

Az úton már sikerült többet aludnom, de az evésidőm pont beleesett az utazásba így kiharcoltam magamnak az ebédemet. Utána meg már nem volt kedvem aludni, a székben viszont unalmas volt, így nem volt túl élvezetes az út senkinek sem a kocsiban...

Szegeden viszont nagymamiék nagyon örültek nekem.

Este meglepi várt a fürdőben. A szivacsom helyett (amit amúgy sem használtunk pár napja) egy helyes kis foltel várt a kádban. Ez így nagyon kényelmes volt, és mikor a hátamat mosták, akkor jól lehetett kapaszkodni is benne, de azért így sem volt olyan jó fürdeni mint régen, úgyhogy a biztonság kedvéért végig kapaszkodtam a kád szélében.

Ma reggel apa nagyon korán kelt. Ezt onnan tudom, hogy hajnalban mikor felkeltem enni ő közben halkan kilopódzott a szobából.

Mint kiderült elmentek nagypapiékkal malackat vágni.

Délután anyu új játékot talált ki nekem: mindent lepakolt az asztalról, és odarakott maga elé. Ez így nagyon jó volt, az asztalon jól lehet forogni, és így szépen körbe tudtam nézni a szobában. Próbáltam előre is menni, de az valahogy nem igazán akar sikerülni. Még mindig csak pár mm-t haladok.

Apa csak este ért haza, megfürdetett aztán gyorsan el is aludt.

A mai nap újdonsága, hogy anyu egyedül fürdetett:

Apu még mindig malackát vágott, és anyu úgy gondolta, hogy megint fáradt lesz mire megjön, és biztos tetszeni fog neki, ha meglepiként egy tiszta baba várja majd. Minden úgy indult, ahogy szokott, de aztan a víz helyett a nagykádban talaltam magam az új fürdő-székemben, és innen nézhettem míg anyu megcsinálja a fürdővizet, majd székestül átrakott a kiskádba. Most hosszú idő után ismét jól esett a fürdés, még egy mosolyt is engedélyeztem magamnak. Aztán azért a törölközést végigordítottam, nehogy anyu túlságosan elbízza magát...

Újra itthon

Ma visszajöttünk Szegedről. Összepakultak anyuék, aztán még lementünk begyüjteni a finomságokat Józsi bácsiéktól. Apa engem is bevitt hozzájuk és láttam a sok szalámit, hurkát... Jó illatok terjengtek, anya meg is éhezett.

Hazafele sikerült végigaludnom az utat, anyuék meg is dícsértek mikor hazaértünk.

Este ismét előadtam az újfajta hasonfekvő technikámat, a kezeim és a lábaim is az égenek emelem. Anya kiváncsi is volt már korábban is, hogy ez nekem miért jó, így nem haladok előre. Apa meg megállapította, hogy biztosan repülni tanulok.

Reggel megint a doki néninél kezdtünk. Már másodszor csinálják velem, hogy felébresztenek közvetlenül azután hogy elaludtam. Ennek örömére végig is üvöltöttem a méréseket. majd miután végeztünk, abbahagytam a sírást és mindenkit levettem a lábáról.

Súlyom most 5980g volt, azaz pont megdupláztam a születési súlyom, a "magasságom" pedig már 64cm.

Az esti fürdés igazán élvezetes volt. Anyuék fényképezni akartak, ezért rámraktak egy szivacsot. Na azt mindenáron meg akartam szerezni, vagy legalább odébb rakni, de nem hagyták. A nagy mozgolódásban viszont el is felejtettem, hogy félek, így elengedtem a kád szélét, sőt, arra is rájöttem, hogy ha csapkodok, akkor tök jól fröcsköl a víz!!! Ettől annyira feldobódtam, hogy nem sírtam sem a törölközésnél, sem az öltözésnél!

Este apu berakott a fotelbe és a kezembe nyomta ezt a papírt. Azt mondta a nagymamiéknak csinálunk ajándékot. Megpróbáltam megnézni a lapot minden oldalról, de nem jöttem rá miért jó ez nekik.Remélem a nagymamiéknak tényleg tetszeni fog...

Anyu fodrászhoz ment. Mi meg nagymamival követtük. Sétáltunk egy jó nagyot, majd mikor felébredtem, mi is bementünk. A fodrász néni szép fényes eszközei nagyon tetszettek, de nem adta ide őket. Meg aztán az ebédjét sem, pedig azt is nagyon néztem...

Elértem a 6 kg-ot!!!

Este lebuktam. Anyuék látták, amint felvettem valamit magam mellől/mögül amit közvetlenül előtte véletlenül elejtettem. Ezután nem fogják elhinni, hogy elveszett...

Átköltöztem a saját szobámba.

Úgy tűnik anyut jobban megviselte a dolog mint engem. Azonnal otthon éreztem magam új birodalmamban, és másnap ugyanolyan sokáig aludtam mint szoktam.

Ma megint vásárolni voltunk. Úgy tűnik ez mostanában kezd szokássá válni.

Ma jó sokat mászkáltunk az üzletben, így már azt sem vettem zokon, hogy visszacsomagoltak az overálba. Anyu és nagymami nagyon meg is dícsért ezért.

Egyre jobban megy a kukucsos játék. Már nem ijedek meg ha anyu rámborítja a pelust és kérdezi, hogy "hol a baba?", hanem szépen lehúzom a buksimról és nagyokat mosolygok, mikor megtalálnak.

Este evés közben-helyett Áron elkezdte a szokásos nézelődést. Nagyokat beszélgetett, majd megráncigálta a takarót, de az sehogy sem akart elérni a szájáig. Ekkor kicsit közelebb húztam hozzá, mire boldog mosollyal magához húzta, de az utolsó pillanatban félrefordította a fejét és a cicire harapott rá... :)

Újabban megint próbálkozik a hátrafordulással. A legújabb taktika, hogy nem a fejét emeli, hanem a popsiját, és úgy billen fel. Úgy tűnik egész hatásos, és ami fő tudatos, mert már nem meglepett amikor sikerül, hanem jó nagyokat vigyorog.

Már csak a kezeivel van egy kis probléma, ugyanis néha oldalt maradnak, ami megakadályozza a fordulást. Azonban úgy tűnik azt is tudja, hogy ez a baj, mert mindig különböző helyzetekben próbálkozik.

Ez az új tudomány viszont akadályozza az esti lefekvést, mivel alvás helyett is ezzel próbálkozik, és persze ilyenkor mindig sikerül is, mindenki örömére.

Kibújt az első fogam!

A jobb alsó 1-es.

Este pedig sikerült tolatnom egy kicsit a járókában. Ugyan én előre akartam menni, de azért ez sem rossz.

Ma voltunk a doktor bácsinál és a doktor néninél, akik segítettek megszületni.

Miközben vártunk a doktor bácsira teljesen elbűvöltem a nővérkéket. Annyira tetszettem nekik, hogy mindegyik fel akart venni és babusgatni akart. Ezt egy ideig bírtam is, de egy idő után visszakértem magan anyuhoz.

A doktor bácsira folyamatosan vigyorogtam. Neki is nagyon tetszettem. Adtunk neki néhány rólam készült sztár fotót, aminek nagyor örült.

Délután elmentünk a doktor nénihez is. Miközben vártunk, anya lerakott a váróban a kanapéra, ahol jól éreztem magam. Volt ott egy néni mellettünk, aki beszélt hozzám. Ez nekem annyira tetszett, hogy folyamatosan vigyorogtam és hangosan nevettem. Egyszer egy kicsit nemtetszésemet nyilvánítottam valamiért, így a következő néni helyett minket hívott be a doktor néni.

A doktor néninek is nagyon tetszettem, neki is adtunk képeket rólam, meg egy kis meglepit is. Anya fűzött egy pingvint gyöngyből és azt adtuk neki Karácsonyra. Ha már ott voltunk le is fotózott apu a doktor nénivel.

Edit, anya kollegája járt ma nálunk. Apával szereltünk neki délután egy számítógépet.

Hozott nekem ajándékot Finnországból, egy szép kis sündisznót. Igazából a csomagolás jobban tetszett, mint maga a süni, de mikor a papírka leesett, akkor már a sünivel is foglalkoztam egy kicsit.

Karácsony

Ma egy nagyon mozgalmas napunk volt. Anyuék egész nap mindenfélét csináltak. Próbáltam néha rávenni őket, hogy velem is foglakozzanak, de folyton csak mindenfele dobozokat, ajándékokat csomagoltak.

Délután együtt feldíszítettünk egy fenyőfát. Mint kiderült az alá hozta a Jézuska a sok-sok ajándékot.

Estére átjöttek nagymamiék. Először megpróbáltunk ajándékozni, de én úgy gondoltam, hogy most már elég volt nekem, inkább aludnék egy kicsit. Amíg aludtam a többiek mindenféle finomságot ettek, amivel később anya engem is megkínált tejecske formájában.

Azután végre elkezdtünk ajándékozni. Mindenki sorra bontogatta a csomagjait. Engem igazából a legjobban az ajándékok csomagolópapírja érdekelt. Azokat nagyon jól lehetett (volna) tépni és enni is, amíg anya gyorsan ki nem vette a számból. Az ajándékaim közül a legjobban a vizi mesekönyvem tetszett. Jól meg is rágcsáltam.

A sok ajándék bontogatása közben megint elfáradtam. Még gyorsan elmentünk fürödni egyet. A fürdés nagyon jó volt, mert megint olvasgathattam az új könyvecskémet. Ezt össze-vissza rángattam, rugdalóztam, így jól lecsapkodtam anyut.

A nap vegén még ettem egy jót, aztán már jól esett végre az ágyamba lefeküdni.

Ez volt az első Karácsonyom!

Tegnap úgy elfáradtam, hogy ma reggel fél 12-ig aludtam. :) Ezzel újabb rekordot döntöttem, és apa szerint egyre jobban hasonlítok anyura. :)

Miután felébredtem a járókában megkaparintottam a tegnapi ajándékokat és jót játszottam velük.

Edit tanítgatott integetni. Nagyon figyeltem, és a végére már egész jól ment. Szépen mozgattam az ujjaim, már csak azt kell gyakorolni, hogy együtt mozgassam őket.

Már hason fekve is tudom rázni a csörgőt!

Karácsony Gödöllőn

Ma megint karácsonyoztunk, csak most Gödöllőn anyu rokonaival.

Itt volt csillagszoró is, ami le is kötött egy ideig, és kaptam több ajándékot is. Persze a csomagolópapír még mindig érdekesebb volt, bár a flakon amit a Gáboréktól kaptam versenyképes volt. Csak kár, hogy apa nem tudta, hogy az is az enyém és otthagyta. :(

Megint utazunk

Ma ismét elindultunk Szegedre.

Annyi cuccunk volt, hogy mire anyuék összepakoltak már délután 4 óra lett és csak akkot tudtunk elindulni.Persze én sem segítettem nekik sokat, mivel egy percre sem volt kedvem egyedül játszani.

A kocsiban viszont úgy elálmosodtam, hogy végigaludtam az utat. Meg is dícsértek, hogy milyen ügyes voltam.

Szegeden aztán ismét karácsonyoztunk, és kaptam egy újabb labdát. Persze ez sem járt jobban, mint az eddigiek, ebből az ajándékból is a csomagolópapír érdekelt leginkább...

Apa az orrom alá dugott egy mézes pálinkás üveget. Hát nagyon jó illata volt. Szépen nagyra ki is tátottam a számat, de persze ebből nem adtak.

Este a nagymaminak feltűnt, hogy piros a torkom, úgyhogy anyuék jól becsomagoltak és elvittek az ügyeletre. Szerencsére épp időben érkeztünk és egyből bemehettünk a doki nénihez. A vizsgálat nagyon tetszett, a doki néni megtapogatott a hallgatójával és megdícsérte a fogacskámat is. Én még játszottam volna vele, de neki ennyi elég volt.

Kaptam egy szirupot a torkomra, aminek anyu szerint olyan íze van, mint az eper ízű gumicukornak. Hát mit mondjak nem vagyok tőle feldobva...

Este anyu csinált rólam néhány fényképet a fürdésnél:

A szirupot amit a torkomra kaptam viszont továbbra is utálom. Meg is próbáltam visszaköpni apa vállára, de anyu sajna észre vette, így még egy adagot kaptam...

Jó kis hajnalunk volt. Áron felébredt, evett, visszaaludt, eddig semmi új... No de aztán kis köhögés és bukás után megemelkedik a kis buksi, kinyílnak a szemek. Nem baj, itt az ideje megtanulni egyedül elaludni. Visszaraktuk a kiságyba és lefeküdtünk mi is. Kis idő múlva kaparászás hallatszik a kiságy felől. Apa szerint a kisegerünk megpróbálja kirágni magát. Aztán még egy kis idő eltelik s egy-egy bátortalan majd egyre bátrabb "Heee" hangzik fel. Benézek a kiságyba, hát Áron kitakarózva a hátán fekszik és nagyban vigyorog. Na itt feladtuk az alvást...

Annyira köhögtem délután, hogy megint az ügyeleten kötöttünk ki. A vizsgálat most is nagyon tetszett, a doki néni meg is jegyezte, hogy milyen jókedvem van. Sajnos egy újabb löttyöt kaptam a köhögésemre. Ennek málna íze van és nem olyan sűrű, de ez még kevésbé tetszett mint az előző szirup...

Délután és este aludtam egy kicsit, aztán este 11-kor úgy döntöttem itt az ideje csatlakozni a bulihoz.

Éjfélkor anyu felvett a kezébe, meghallgattuk a Himnuszt, majd mindenki odanyújtotta felém a poharát és boldog új évet kívánt...

Aztán nagy durrogás lett mindenfelé, a nagymamiék pedig kimentek az erkélyre és meggyújtottak egy csomó csillagszórót. Mi anyuval és apuval az ajtóból néztük mindezt a jó meleg szobából. Egyet a nagymami oda is tartott az ajtó elé, hogy jól lássam.

Aztán még nem akartam lefeküdni, játszottam fél kettőig, majd elálmosodtam és elaludtam anyu vállan.