2008 február

Látjátok, így kell fogni a teáskannát, mert forró...

... és így nem szabad inni belőle...

Játszócsoport a bölcsiben.

Ma kipróbáltuk a játszócsoportot az egyik bölcsiben. Nagyon jó találmány. Egész délelőtt játszhat hasonló korúakkal, majd együtt ebédelnek kis asztalok körül.

Áronnak is nagyon tetszett, bár az első fél órában nem volt hajlandó elengedni a kezem. Utána viszont felengedett és jól eljátszott a többi gyerek mellett. Ebéd előtt volt egy kis mondókás torna, az is tetszett neki. Az ebéd viszont már kevéssé. Mondjuk nem csoda, a céklafőzelék nekem sem volt a szívem csücske...

Kukucs!

Délután itthon már alig várta az ebédet. Nem mintha éhes lett volna, hiszen alig evett a "második" ebédből. Inkább álmos lehetett. Ebéd után Ment is magátóla szobájába. Kicsit később utána mentem. Kerestem a kiságyban, de ott nem volt. Körülnéztem a szobában, de sehol nem találtam. Már épp ki akartam menni, mert azt hittem mégsem oda ment, mikor megszólalt, hogy "Kukucs!" és kikukucskált a ruhaszárító alól.

Mikor meglátta, hogy észrevettem, elmosolyodott, majd rámutatott az ágyára, és mondta, hogy "rács". Kiderült, hogy szegény nem tudott lefeküdni, mert a kiságy rácsai a hlyükön voltak. Kiszedtem a rácsokat, majd kicsit kimentem a szobából, hogy bevigyem a poharát. Mikor ismét visszaértem, már az ágyában feküdt és várta, hogy betakarjam és meséljek neki...

Kukucs 2

Délután a nagymami átkapcsolta a tévét egy másik csatornára. Ott éppen egy műtétet, illetve a műtétet végző maszkos orvosokat mutatták. Manó elkezdte nézni, majd egyszer csak megszólalt: "Kukucs! Kukucs!" Azt várta, hogy majd előbújnak a maszk mögül. Aztán amikor egyikük végre levette a maszkot, már elégedett volt és többet nem foglalkozott velük.

Ma másfél éves!

Nagyon sokat beszél. minden szót ismétel, és sokat használ magától is.

Sikerült ismét kacsalábon ráadnunk a szandálját. Eddig nem nagyon zavarta. Igazából most sem, legalábbis nem szólt érte, de nagyon édesen próbálgatta, hogy akkor most ebben hogy is lehet járni. Fel-alá mászkált míg észre nem vettük, hogy kicsit furcsán mozog és egyfolytában a lábát nézi.

Egyedül nekiindult a lépcsőnek. Eddig mindig mondtam neki, hogy várja meg, hogy elrakjam a babakocsit. Meg is várta, majd azután nyújtotta a kezét, hogy menjünk fel. Pár napja már sokszor az első lépcsőfokon találtam meg, de onnan tovább nem ment. Ma viszont mikor látta, hogy teszem el a babakocsit, maga mondta, hogy "várjál, várjál". Meg is beszéltük, hogy akkor megvár. Ennek ellenére, mire bezártam a tároló ajtatját, már fél emeletet felment!!!

Délelőtt elmentünk kirándulni a Hármashatár hegyre, jobban mondva a repülőtérre. Sajnos most repülők nem voltak, de Manócskának a kutyák is nagyon tetszettek. Aztán végül egy repülő is jött. Többször átrepült fölöttünk és közvetlenül a fejünk fölött fordult meg. Áron végig mutogatott rá.

Visszafele hegyet is mászott. Egy szakaszon jött a saját lábán, majd egy idő után megállt és ugyanúgy nem mozdult, mint mikor a lépcsőmászást unja meg itthon.

Mostanában ismét olvasni akar lefekvés előtt. Néha verseket, néha pedig a képes könyveit, főként azt, amelyikben repülő van. Már szinte mindennek tudja a nevét...

Vendégségben Editnél.

Mikor megérkeztünk, Manóka nem tudta levenni a kabátját, mert mindkét kezében volt egy-egy kisautó. Edit felajánlotta, hogy megfogja. Hiába bátorítottuk, Áron csak meredten nézte egy darabig, majd odafordult hozzám és a kezembe nyomta őket... Kicsit később Edit fel akarta venni. Áron ekkor is csak nézte és nem mozdult. Ekkor Edit felemelte, párszor feldobta, majd letette. Na ez már szemlátomást tetszett neki. Mikor Edit megkérdezte, hogy megismételjék-e, Áron vigyorogva felemelte a kezét, hogy vegye fel...

A vendégség alatt Áron bemutatta a jóbaba oldalát. Nagyon jól viselkedett. Rámutatott a pogácsára és kért belőle, szépen eljátszott a teáskészletével, nyugodtan fekve tűrte a pelusozást... Mikor pedig már Edit el sem hitte, hogy tud rosszalkodni is, akkor rámozdult a többi sütire és rágcsára, és szépen belemarkolt a tálakba, elkezdte nyomkodni a hifit, és szétdobálta a teáskészletet. :)

Egyszer csak közölte, hogy "haza" és kiment az ajtóhoz. Mondtuk neki, hogy a teát még megisszuk és megyünk. Kicsit később elvonultam egy kis időre. Mikor becsukódott mögöttem az ajtó, Manócska egyből balhézni kezdett. Csak akkor hagyta abba, mikor Edit kisautózni kezdett vele. Mikor kijöttem, úgy tűnt békésen játszanak, de mindez csak addig tartott, míg meg nem látott. Ekkor elvette Edittől a kisautót, odament az ajtóhoz és ismét közölte, hogy "haza".

Sajna tegnap elfelejtettünk tejet venni. Így reggelre a szokásos két és fél deci helyett kb. egy deci maradt, amit megpróbáltam kis vízzel "felturbózni", de mivel jobban nem mertem vizezni, így is csak másfél deci lett a cumisüvegben. Áron meg is itta szépen, úgy tűnt megússzuk a dolgot, de mikor elfogyott, keservesen sírni kezdett. Hiába magyaráztam, hogy nincs több, vigasztalhatatlan volt. Vízről persze hallani sem akart, de szerencsére eszembe jutott a narancslé. Mondtam neki, hogy öntök egy kicsit a poharába. Erre még mindig sírva mondta, hogy "bele-bele". Meg is itta, majd megnyugodott...

Egy teáskanna öt élete...

Nagyon jó vételnek bizonyult a teáskanna. Áron ma ötféle funkciót talált neki.

Először is főzött nekünk teát, illetve kávét benne.

Aztán előlépett dobbá. Dobolt az alján, és közölte, hogy "dob", ha esteleg nem jöttünk volna rá, hogy mi az.

Kicsit később az oldalára fordította, nekitámasztotta a fülének (mármint a teáskannáénak), majd rámutatott az aljára és mondta, hogy "tik-tak"... ás tényleg: nagyon hasonlított ebben a formában az egyik órára.

Aztán jött a porszívó. Ezen már meg sem lepődtünk, hiszen szinte mindnnel megpróbál porszívózni, de igazán nem láttuk át ezen funkció mibenlétét, hiszen azon kívül, hogy lerakta a földre és mondta, hogy "porszívó", nem igazán bontakozott ki.

Végül délután mosógép lett szegény kis kannából. A kanna kiöntőjén keresztül adagolta bele a mosószert és öblítőt (a tejeskannából), majd a fülénél fogva forgatta...

Manócska oltást kapott.

Mikor itthon mondtam neki, hogy megyünk a doki nénihez és fog kapni egy pici szurit, elkezdett pityeregni. Aztán megnyugodott, mikor mondtam, hogy utána majd kap matricát is...

A doki néninél bejött velem a szobába. Erősen fogta a kezem, de mikor beléptünk az ajtón, valahogy nem igazán akart tovább menni, inkább gyanakvóan méregette a társaságot. Levetkőzni se nagyon akart, és a mérlegelés sem igazán tetszett neki. Morcosan álldogált a mérlegen, majd boldogan ugrott vissza a nyakamba. A magasság (illetve hossz) mérést viszont kifejezetten utálta, hiszen még mindig fekve mérték. Végig is ordította az egészet. Csak akkor nyugodott meg, mikor elkezdtem felöltöztetni. Szegény azt hitte, hogy megúszta a dolgot, pedig csak ezután jött a szuri. Ha nem fekve kapta volna, valószínűleg fel se veszi, de így már akkor elkezdett sírni, amikor ismét lefektettük. Aztán szerencsére a szuri után pár másodperccel megérkezett a postás bácsi. Áron egyből abbahagyta a sírást és érdeklődve nézte ahogy a doktor néni átveszi a levelet. Innentől már minden rendben volt.

Otthon azután elmesélte a nagymaminak mi történt. Mondta, hogy "doktor", aztán pedig mutogatott a lábára, hogy szurit kapott és mondta, hogy "fáj"... Nagyon édes volt, főként, hogy a másik lábát mutogatta...

9,1 kg és 80 cm

Anya "dino" vagy!

Állandóan kitessékel a fotelből. A saját helyemről!

Amikor hazaértünk a játszótérről, ő nekiállt játszani, én meg befeküdtema fotelba, hogy alszom kicsit. Ki is ment panaszkodni a nagymaminak, hogy anya alszik. Aztán visszajött, felmászott rám, majd kitoloncolt a fotelből. Magára húzta a takarómat, hátradőlt, becsukta a szemét és közölte, hogy alszik.

Délután még többször is eljátszotta ezt. Nagyon tetszett neki a takaróm...

Este megkérdeztük, hogy kivel szeretne fürdeni. Mondta, hogy Apával. Apa meg is próbált vele bemenni a fürdőszobába, de Manó kirakta. Engem azért beengedett...

Újra a bölcsiben. Jól érezte magát, bár az első fél órában ismét csak a kezemet fogta, utána feloldódott és jót játszott.

A mai meglepetés gyurmázás volt. A bölcsis néni főzött szép színes só-liszt gyurmát és hozott hozzá színes száraztésztákat a díszítéshez. A gyurmát Manó megfogta, majd nagy ívben el is dobta, majd nézte a kezét, hogy ezt neki miért kell neki megfognia... Aztán csináltam neki egy-két gombócot és feldíszítettük tésztával. Ez már jobban tetszett neki, de nem kötötte le sokáig.

Az ebéddel viszont több szerencsénk volt mint múltkor: a rakott krumplit az utolsó falatig eltüntette. Csak az uborka okozott neki nagy csalódást. A szokásos savanyú ubira számított, így eléggé csalódottan köpte ki a csemege ubit. A jó kis "napközis" teát sem itta meg, a víz finomabbnak bizonyult.

Kétszer ebédelt. A bölcsis rakott krumpli után még itthon megevett egy egész töltött káposztát is.

Este legújabb szokásunk szerint lementünk a játszótérre. Nagy meglepetés várt minket. Egy apuka és két gyerek egy távirányítható elektromos kisautóval érkezett. Manóka egyből felfigyelt rájuk és a nyomukba eredt. Egy kör után ki is szállt az egyik gyerek, mire Áron már indult is, hogy beszálljon helyette. Rászóltam és visszahúztam, de mázlija volt, mert az apuka észre vette (mondjuk nem volt nehéz, úgy nyomakodott) és mondta, hogy mennek egy kört a másik gyerekkel és utána Áron is mehet. Ígyhát követtük őket még egy körön keresztül, aztán Áron is beszállt. Nagyon tetszett neki. Fogta a kormányt és nagy komolyan "vezetett". Aztán persze megint követnünk kellett az autót, meg később megint utazhattunk is. Nagyon örültem neki, szerintem még sosem gyalogolt ennyit főleg ekkora sebességgel!

Már egyedül mutogatja a "Szita, szita" című mondókát.

Séta Esztergomban

Apa reggel kitalálta, hogy kiránduljunk. A -4 fokra való tekintettel ezt sikerült egy esztergomi sétává és ebéddé szelidítenünk.

Így is majd megfagytunk, de azért nagyon jó volt. Manócska ugyan egyből kiszúrta, hogy a babakocsi az autóban maradt, így rövidesen cipeltetni kezdte magát, de azért picit ő is sétált. Meg természetesen kavicsot gyűjtött. Mindenhol.

Ebédnél nagyon aranyos volt. Megette a fél ebédemet, közben pedig szétszerelte az etetőszéket. Nagyon boldog volt, hogy sikerült kiszednie egy csavart, majd visszatennie, pedig ez utóbbi nem is volt egyszerű, mert ehhez a megfelelő helyen kellett lennie a tálcájának. A mutatványt még többször megismételte, majd egyszer csak szólt, hogy neki elég volt, tegyük vissza a széket a helyére. Ekkor még sétálgatott egy kicsit az étteremben, majd közölte, hogy akkor most indulhatunk haza...

apró mondatok...

Ma a séta után átadtam Áront a nagymaminak, majd levittema szemetet. Amíg távol voltam, Manócska megpróbálta kinyitni a táskámat. Nem sikerült neki, így segtséget kért a nagymamitól. Nagymami mondta, hog yvárjon meg engem és kérdezze meg, szabad-e. Manó le is táborozott az ajtó előtt és mondta a nagymaminak, hogy "Vár Aja, vár."

Este elmentünk vásárolni. Úgy hét óra fele (ekkor szokott vacsizni,) egyszer csak megszólalt a boltban: "Haza, haza, nyami-nyami!"

Manó babázik

No nem "rendes" babával, hanem a tűzoltóautó és a targonca kicsi sofőrjével, akiket röviden csak "bácsi"-nak hív.

Kivette őket a fülkéből, sétáltatea (mondta, hogy "sétál"). Aztán megint visszatette, újra kivette, mondta, hogy "pihen" és lefektette őket. Azután kicsit gondolkodott, elrohant, majd visszajött a takarójával, hogy be is takarja őket. (Nagymami ekkor azért közbelépett és adott neki egy régi kéztörlőt takarónak.) Ezután főzött is nekik és megetette őket...

Manó babázik 2.

Nagymami: "Mit csinálnak a bácsik a bögrében?"

Manó: "Fürdik!"

Ma kipróbáltuk a közelebbi bölcsi játszócsoportját. Szinte rá sem lehetett ismerni Áronra. Amint megérkeztünk, már nyomult is be a játszószobába. Semmi Anya mellett üldögélés vagy kézfogás. Alig láttam egész délelőtt. Alig győztem utolérni, már ment is tovább a szoba másik sarkába. Egyszer azért a szoba másik oldaláról rám nevetett majd odafutott és a nyakamba ugrott, majd ment vissza játszani.

Az ebédnél is nagyon ügyes volt. Szépen ült és mindent megevett. Tojást (azaz "gágát") még külön kért is. Aztán persze itthon is megette még az én ebédemet is. :)

Éljen a bölcsi!

Ma reggel megkérdeztem tőle, hogy hova menjünk a játszótérre vagy bölcsibe. A válasz: "Bölcsi! Bölcsi! Bölcsi!"

A játszótéren az idő nagy részét a bogarak nézegetésével töltöttük. Mondjuk amilyen idő volt nem is bántam, mert így legalább a napon voltunk.