« 2009 április | Main | 2009 február »
vasárnap, március 01, 2009
Mostanában vagyok két hónapos...
... csak a februárból kifelejtették a 30.-át.
Örömmel jelentem, hogy sikerült megdupláznom a születési súlyomat, (amit az okosok szerint hat hónaposan kellene, de hát mit értenek ők hozzá... ).
A "magasságom" pedig 59,5 cm, azaz majdnem 10 cm-t nőttem a két hónap alatt. Ezt csinaljátok utánam!
Továbbra is nagyon jó baba vagyok. Eszem, alszom, néha ordítok, de csak ha van okom rá.
Ezen kívül kibővítettem a tudományaim körét a mosolygással, fej emelgetéssel és nézelődéssel.
Nagyon szeretem, ha beszélnek hozzám, vagy ha bekapcsolják nekem a pörgő-forgót...
hétfő, március 02, 2009
Manó újra kisbaba
Elővettük a játszószőnyeget Gergőnek. Szerencsére még mielőtt kimostam, eszembe jutott, hogy megmutassam Áronnak. El is foglalta rögtön. Nagy élvezettel feküdt rá a szőnyegre és vadul játszani kezdett a lelógó játékokkal. Még jobban csinálta, mint amikor kicsi volt. Kézzel lábbal hadonászott és minden játékot megnézett, kommentált.
Aztan hirtelen ordítani kezdett, hogy "Bennmaradt egy puki! Masszírozzuk ki!", úgyhogy megtornáztattam és megmasszíroztam, ahogy Gergőt szoktam. Ezek után közölte, hogy a köldökét is tisztítsuk meg és pelusozzuk is át. Majd mérgelelni kellett és még szopizni is akart... a "szopi" után pedig visszafeküdt a játszószőnyegre és kért egy rágókát...
kedd, március 03, 2009
Rájöttünk mivel lehet Manócskát reggel felébreszteni. Elég, ha megcsörgetjuk a C vitaminos dobozt a konyhában és már jön is a válasz a gyerekszobából: "Én is kérek C vitamint!"
Gergő első oltása
Illetve valójában már a második, csak az elsőt szerencsére nem láttam.
Manónál sem volt egy élmény az oltás, de Gergőnél sokkal rosszabb. Áron szimplán csak dühös volt és hamar abba is hagyta a sírást, de Gergő szemlátomást szenvedett és úgy sírt mint még soha. Ráadásul vigasztalhatatlan volt, abba sem hagyta míg ki nem jöttünk a rendelőből.
csütörtök, március 05, 2009
Ma végre sikerült rávennem Áront, hogy rajzoljon. Eddig mindig úgy nézett ki a dolog, hogy "Anya te rajzolj!". Persze, mint kiderült, azért, mert nem volt megfelelő a téma. A gyerekkönyvek mindenféle cérnákat és gyöngyöket javasoltak ebben a korban, ami persze Áronnak nem volt motiváció.
Ma taktikát változtattam és konnektorokat és lámpákat rajzoltunk, amiket össze kellett kötnie. Na ez már megfelelő volt. Össze is huzogatta szépen sok-sok kábellel és még kábel kötegeket is rajzolt mellé, majd ki kellett ragasztani a házacskája falára.
Sajnos közben elkövettem azt a hibát, hogy megmutattam neki a ceruzahegyezőt, így egy idő után már csak az volt érdekes...
péntek, március 06, 2009
Gergő ma megkapta végre a csörgőjét. Nem hiszem, hogy tudta mit csinál, de néha azért odanézett, amikro megmozdította a kezével.
Mosoly persze csak a pörgő-forgónak jár...
szombat, március 07, 2009
Elmentünk egy tapétaboltba. Mikor beléptünk, az eladók megkérdezték mit szeretnénk. Mielőtt szóhoz jutottunk volna Apával, Manó már mondta is: "Tudod, tapétát szeretnénk..." Ezen jót derült mindenki, és persze egyből levette az eladókat a lábukról. Ezután szépen elmagyarázta a nekik, hogy a házikóját szeretnénk kitapétázni.
vasárnap, március 08, 2009
...és a csirkecomb után még egy palacsinta is elfogyott...
Ki is mondta, hogy nem eszik ez a gyerek?
hétfő, március 09, 2009
Gergő már profi módon kezeli a csögrőt. Csak azt a kezét használja, amelyikkel mozgatni tudja és egész finom mozdulatokkal csörgeti, nem a kezdeti hatalmas kalimpálásokkal.
Viszont sikerült belenevelnem, hogy a csörgő márpedig baloldalon van. Ha fordítva teszem a járókába, nem talalja meg...
kedd, március 10, 2009
Harapós Manó
Sajnos nem csak a "cigizés" az egyetlen káros szenvedély a Áronnak. Bár a harapás inkább a család többi tagjára van káros hatással. Az utóbbi időben mindent és mindenkit harap. Sajnos még Gergő is kapott belőle. Az egyik pillanatban még puszilgatta, meg becézgette és játszott vele, a következőben meg ismét hallhattam az oltásnál hallott ordítást...
csütörtök, március 12, 2009
Táncoló Manó
Megtalálta a rázókendőmet, amit persze egyből fel kellett adni rá.
Ez persze még nem volt elég. Berakatta a Flatley dvd-t és szinte egész nap táncolt, azaz főként szaladgált és ugrált rá. Azt hiszem még sosem mozgott ennyit...
Párbeszéd a tánc nézése közben, egy "fiútánc" után:
-Indítsuk újra!
-Meg akarod nézni még egyszer ahogy a fiúk táncoltak?
-Nem! A lányokat!
Közben persze nekem is ugrálnom kellett vele.
- Versenyezzünk ki táncol jobban! - mondta Manócska.
- És ki fogja eldönteni, hogy ki nyert?
- Hát én nyerek!
szombat, március 14, 2009
vasárnap, március 15, 2009
kedd, március 17, 2009
szerda, március 18, 2009
csütörtök, március 19, 2009
Gergő elromlott. Eddig, ha álmos volt és beraktam az ágyba, akkor szépen lefeküdt és elaludt.
Ma eddig akárhányszor megpróbáltam lerakni, ez let az eredmény, még ha előtte a kezemben szundizott is...
Áron bezzeg elaludt mesenézés közben...
Sajnos mint kiderült, nem véletlenül. Mikor felébredt, forró volt a láztól. Úgy tűnik az óvoda látogatásnak volt egy kis mellékhatása.
Azért egy ks láz nem gátolta meg a játékban.
péntek, március 20, 2009
Esti tejecske után Áron kijött a hálószobából és közölte velem:
"Tudod apa, venned kell még füstjezőt!"
Mikor írtam a blogjába, akkor is egyfolytában dumált:
"Tudod, füstjezőt írjál le!"
szombat, március 21, 2009
Séta a Róka hegyen
Délelőtt elindultunk sétálni a Róka hegyre.
Fel is másztunk a tetejére.
Onnan viszont nem nagyon akartunk visszamászni, mivel nem tetszett az út lefele, úgyhogy úgy döntöttünk, inkább kerülünk egyet Üröm felé, mondván nincs az olyan messze, és sokkal egyszerűbb arra menni, mint itt küzdeni a meredek hegyoldalon legfele két gyerekkel ... Persze borítékolni lehetett volna, hogy arra sem lesz olyan egyszerű.
Némi (ennél jóval sűrűbb) bozótos és néhány zsákutca után végül valóban sikerült eljutnunk Ürömre, de addigra szegény Mnónak annyi energiája sem volt, hogy kikerülje az akadályokat, úgy bukdácsolt át mindenen. Így mire a házak közé értünk, már csak egy lehetőségem maradt, felkapni és hazáig cipelni... Ilyenkor azért örülök, hogy még alig több 11 kilonál.
Kicsit közel került ma a játszószőnyeg a pörgő-forgóhoz. Gergő ki is használta, mivel így a játszószőnyegre akasztott csörgővel mozgatni tudta a pörgő-forgó állatkáit is. Látszott rajta, hogy teljesen tudatosan néha (mikor már majdnem megálltak az állatkák)megütögeti a csörgőt és közben elégedetten nézi a pörgő-forgót.
vasárnap, március 22, 2009
Reggel kinézett a teraszajtón és meglátta a friss földkupacokat a kertben, amit a kertészek követtek el. Teljesen letörten jött oda hozzám és megkérdezte hogy, "mit csináltak a kertünkkel"?
hétfő, március 23, 2009
Az esti fürdésnél szokás szerint tornáztattam Gergőt.
Épp a "Megy a maci"-nál tartottunk (amikor a lábával szoktam lépegetni a pelusozón egyre gyorsabban), mikor észrevettem (nem volt nehéz, mivel hangosan dübörgött), hogy Áron nagy vigyorgások közepette ugyanazt csinálja a földön, mint amit mi Gergővel a pelusozón.
szerda, március 25, 2009
Késő délután kivittem Áron a kertbe, ahol épp gereblyéztem. Ő is hozta a kis gereblyéjét, amivel összehúzta az ágakat a földön. Majd adtam neki egy kis csövet, amit elhagytak az emberek. Ezt be kellett vinni, elmostuk és várja, hogy megszáradjon.
Este Áron telefonált a szegedi nagymamival. A nagymami megkérdezte, hogy jöjjön e a hétvégén, erre Áron közölte:
"Igen gyere a hétvégén. Hétvégén kaphatok Kinder tojást és hozzá Kinder tojást, mert elfogyott."
Majd elmesélte, hogy talált a kertben magának csövet, amit elmostunk és most szárad, meg hogy ventillátor van a sütőben és vannak benne fogaskerekek amik hajtják.
szombat, március 28, 2009
hétfő, március 30, 2009
Ma vagyok három hónapos.
Még mindig nagyon jó baba vagyok.
Bár még mindig sokat alszom, egyre jobban érdekel a világ. Már nagyon szépen tudom tartani a buksim is, ezért nagyon szeretek hason lenni, mert hason fekve többet látok a szobában történtekből. Anyu viszont nem anyira szereti, ha hason vagyok, mert olyankor a tejecske nem akar a pocimban maradni. Így pár bukás után sajnos mindig megfordít.
Most kezdem felfedezni, hogy a kezeimmel mozgásra tudom késztetni a tárgyakat. Egyre többet használom őket, bár még nem igazán tudom hogyan működnek.
kedd, március 31, 2009
Áron egyre beszédesebb. Ma már hangosan köszönt többször is, amit eddig nem volt hajlandó, max. integetni. Ezen kívül egyre több emberrel hajlandó beszélgetni.