2007 február

Az olvasáshoz két dolog kell. Egy jó könyv és egy jó fotel. Nekem mindkettő megvan...

Segítség! Engem itt harapnak!!!

Az egy dolog, hogy a kezemet rágja, de most már szopi közben is használja a kis tűhegyes fogait.

Reggel a harmadik eset után mondtam neki, hogy tápszert fog reggelizni, ha így folytatja. Ez úgy látszik hatott, mert abbahagyta. Legalábbis akkor...

Ma úgy döntöttem, kipróbáljuk a Sinlac tápszert, ha már mást úgysem akar megenni. Ez szemmel láthatóan jobban ízlett neki, mint a gyümölcsök, (pedig elég gyenge főtt rizs íze van,) de így sem evett túl sokat belőle.

Ma megint megvicceltem anyut. Először is sikerült öszzemaszatolnom a ruhámat. Megvártam, míg leveszi rólam a partedlit kaja után, aztán visszaköptem egy kis almalét a body ujjára és gyorsan szétkentem a rugimon. :)

Aztán átpelusozott, és míg új ruhát keresett amibe átöltöztethet, én szépen kibontottam az új pelusomat...

Rájöttem miért nem eszik. Délután láttam és hallottam, hogy szívogatja a könyve sarkát. Biztos az is tele van tápanyaggal, mint Roosta törölközője...

Délután elmentünk bevásárolni és a nagymami vigyázott rá. Persze megéhezett mielőtt hazaértünk volna és nagy meglepetésünkre tőle elfogadta a lefejt tejet. Igaz pipettából, mert sikerült eldugnom az összetartozó cumisüvegdarabokat, de abból boldogan szívta ki. Ráadásul abban a "babás" pózban, amitől nálam egy percen belül üvöltés lesz. Később rájöttünk, hogy valószínűeg rálátott a tévére, azért volt olyan nyugis...

Meglátogatott a szegedi nagymami. Hozott nekem egy szép piros focista bodyt.

Délelőtt kimentünk sétálni a szigetre, délután meg kettesben maradtunk egy kicsit, mert anyuék megint vásárolni voltak.

Ma megkostoltuk a banánt. Igazság szerint többet vártam tőle, merthogy azt "minden gyerek szereti", de Áron ebből sem evett igazán.

Imádom a telefont (meg az összes távirányítót is természetesen). Ha valaki telefonál, nekem feltétlenül meg kell kaparintanom legalább a madzagját és ha sikerül el is veszem a kagylót, vagy lerántom a maradékot az asztalról. Persze a mobil is jöhet, nem vagyok válogatós...

Anyu néha megengedi, hgy én is telefonáljak. Odatartja a kagylót a fülemhez, én meg hallgatom a búgást, meg mindenféle hangokat ahogy leüti a gombokat.

Ma gondoltam bevetem azt a kaját, amiről a fórumon mindenki csodákat zeng, a Frutapura-t. Hát eddig tényleg ez ment a legjobban, délelőtt is sikerült megennünk egy fél dobozzal meg délután is, úgyhogy rekord mennyiségű (majdnem 100g) gyümölcs csúszott le Áron torkán egy nap alatt. Ráadásul ma szopizni is sokkal nagyobb kedve volt, mint eddig bármikor az utóbbi hónapokban. Biztos gyúr a holnapi mérlegelésre. :)

Ma fürdés végén, mikor apu a hátamat mosta gyakoroltam a mérleg állást. Anyu szerint még nem tökéletes, mert nincs nyújtva a felemelt lábam, de nekem így tetszik.

Megtanultam pacsizni. Azt úgy kell, hogy anyu kiteszi a tenyerét, én meg belecsapok. Ennek mindig annyira örül, hogy többször meg is ismétlem...

Ma vagyok fél éves!!!

A súlyom 6370g és már 67.5cm vagyok.

Már nagyon jól tudok forgolódni minden irányba, pillanatok alatt át tudok gurulni az egyik helyről a másikra.

Szeretem, ha a mami megfogja a kezem és segít felülni, de még jobban, ha fel is állhatok. Szoktunk még ugrálni is, az olyan vicces, hogy mindig jót nevetek közben.

Ma volt het honapos

vege a karamnak

Nem tudom miért, de napközben már a Frutapurat sem volt hajlandó megenni. :(

Estére viszont apa segítségével megette az egész maradékot!

Sikerült négykézlábra állnom!

Reggel apu lemaradt róla, csak anyu és Olga látták, de este neki is bemutattam.

Ma kipróbáltuk a banán darabot. Ettől is kicsit többet vártam. Nyalogatta, néhány darabot le is harapott belőle, de nem volt olyan nagy sikere mint amire számítottam.

Séta közben, amikor szokás szerint elegem lett a fekvésből, anyuék felemelték a kocsi háttámláját. Hogy ezt eddig miért nem tették? Így tök jól ki lehet látni!

Nézelődtem is egy kicsit, majd elaludhattam, mert egy idő után otthon találtam magam a pihenőszékemben a nyitott ablak előtt...

Imádja az apját!

Én egész nap bohóckodhatok neki, csinálhatok bármit, csak néhány mosoly a jutalom.
Apa hazaér, annyit mond, hogy "Szia Manó!", és Áron már nevet és bemutatja minden tudományát.

Ez már botrány! Én éhes vagyok, anyuék meg itt fényképezkednek...aztán meg csodálkoznak, hogy nem akarok rájuk nézni...

Végre egy étel, ami igazán ízlik neki!

És hogy mi az? Hát krumpli!

Eddig még semmit nem evett így. Nyitotta a száját és vidáman sikongatott!

Bár ha jobban belegondolunk, nem olyan meglepő. Állítólag én is odáig voltam érte mikor kicsi voltam, az apja meg még mindig nagyon "krumplis"...

Ismét Szeged

Megint ügyesen végigaludta az utat. Igaz, közben annyit mocorgot, hogy mire leértünk teljesen a szemére került a sapka, csak az orra hegye látszott ki.

Ezután viszont szinte egész nap fenn volt és játszott. Mindenkinek bemutatta az új tudományait; forgolódott, mászott, kiharcolta, hogy állhasson kicsit, mindent megpróbált megfogni, elhúzni, megenni...

Levette az egyik zokniját, majd begyűjtötte az összes játékot az ágyról:

Egyszer még az ágyról is lemászott volna, ha hagyom, annyira érdekes volt a pelusos zacsi és a papucsom a földön.

Este pedig ugyanezt megismételte a masszírozás közben teljesen olajosan, amitől úgy csúszott az én kis halacskám, hogy alig tudtam elkapni.

Aludni alig aludt valamennyit, de még délután és este is vígan játszott a játszószőnyegen, nem volt nyűgös "ölbe-baba" mint máskor.

Ismét felfedezte a lábát. Mivel itt nincs rajta rugi csak zokni, sokkal csábítóbb számára hogy játszon vele, megfogja a szájába vegye.

Este a nagypapi az ölébe vett és játszott velem egy kicsit...

Délelőtti séta során anyuék bevittek a belvárosba, hogy megnézzük a téltemetést. Volt kézművesvásár, télboszorka és ágyúval is lőtték a hideget. A lövésre nem értünk ki, de ez nem volt olyan nagy baj, mert így legalább nyugodtan tudtam aludni.

Volt egy bioenergiával hajtott körhinta is. Most csak megnézni tudtuk, de ha jövőre is lesz, akkor már biztosan fel is ülök rá:

Délután meglátogattuk a Dédnagymamit:

Az alvással igencsak hadilábon állunk mióta Szegeden vagyunk. Inkább forgolódik helyette, pillanatok alatt a hátára fekszik, játszik a lábával, kaparássza a hálót vagy ütögeti az ágy elejét/oldalát...

...majd mikor már nagyon fáradt, elkezd üvölteni és abba sem hagyja míg ki nem vesszük.

Mivel tegnap már alig ettem valamit, anyuék úgy döntöttek, valamit változtatni kell. Ki is találták, hogy az a baj, hogy kényelmetlen valakinek az ölében ülve ennem, úgyhogy apu előhozta a fürdőfotelemet, felrakták a konyhaasztalra és ma abban ehettem.
Ez így tök jó volt. Kényelmes is, mindent jól beláttam és még le sem fogtak. Be is vágtam egy egész krumlpit ebédre, délután meg egy kis körtés Sinlac-ot.

Este meg meglepiként apu etetett. El is fogyott egy újabb krumpli!

Tanultam cuppogni a nagymamitól. Ő megmutatta én meg utánoztam. A végére már nagyon jól ment, ráadásul nagy sikerem is volt vele...

Ma meglátogattuk a nagymamit a munkahelyén. A kolleganői nagyon örültek, hogy végre megismerhetnek, és odáig voltak értem, hogy milyen aranyos kis mosolygós baba vagyok.

Ma még mindig a körtével és a sütőtökkel próbálkoztunk. Hát egyiket sem akarta enni. Úgy csinált, mint aki nem éhes, csakhogy egyre gyanúsabb, hogy csak akkor éhes, ha krumpli van ebédre.

Így este megpróbálkoztunk a körtés krumplival. Azt az elején még ette, majd pár kanál után kezdett megint úgy csinálni, mint aki nem is éhes. Ekkor kapott egy kis krumplit magában, na azt bezzeg megette. Sőt, az öszes maradék krumplit is! Apa a végén még próbálkozott egy kanál körtével, de hiába. Áron hirtelen jóllakott... :)

Hazajöttünk Szegedről

Az út kellően eseménytelen volt, Áron pedig egyből itthonérezte magát.

Egyre jobban megy a négykézlábra állás, közben pedig folyamatosan előre hátra rugózik. Van, hogy percekig is bírja. Gondolom haladni szeretne ezzel a módszerrel, mert időnként néhány rugó után előreveti magát és a pofiján landol. Persze haladni nem sokat halad így, ezért egy idő után dühös is lesz.

Mostanában folyamatosanazt ismételgeti, hogy "egy". Erre persze mi mondjuk neki, hogy "kettő", ami egyrészt tetszik neki, másrészt néha mintha utánozni is próbálná.

A másik új tudománya, hogy valami olyasmi hangot ad, mint a lovak patája a kövön. Ezt is folyamatosan ismételgeti és élvezi, ha mi is utánozzuk. Na most akkor hogy is van ez? Ki tanít kit?

Ha tudnátok, hogy ez milyen finom...

Imád a habtapin lenni. Egy pillanat alatt képes bárhova elkúszni rajta, semmi nincs tőle biztonságban a szobában. Legjobban persze a tiltott dolgok érdeklik: a papucsom, a virág, a takaró rojtja és persze a habtapi széle, ahol fel lehet hajtani és persze meg lehet enni.

Délelőtt kimentünk a biopiacra, hogy vegyünk Áronnak sárgarépát és céklát. Egy darabig nézelődött, majd szépen elaludt a kendőben.

Ebédre aztán kapott is egy kis répát. Nem volt odáig érte, de ha krumplival keverem eszik belőle.

Főleg, ha Apa eteti. Ma este pl. csak nyüszögött a sárgarépás krumplira, de mikor odaadtam Apának a kanalat és kimentem a konyhából, akkor már nyitotta a száját. Csak az a baj, hogy így csak este eszik.

Egy ideje kénytelen voltam feladni az esti masszírozást. Alig várja (vagy épp ki sem várja), hogy levegyem róla a pelust és a ruháit és már fordul is hasra, hogy mindent megvizsgálhasson és megrághasson, beleértve magát a pelenkázót is.

Délelőtt kint voltunk a Szigeten egy rövidke sétára.

Dóráéknál bezzeg lecsúszott egy egész üveg répás krupmli. Gyönyörúen tátotta a száját. Mondtam, is, hogy máskor is idejövünk enni.

Ma csak ötször öltöztünk.

1. Reggel sikerült túlterhelni a pelust. Ezek után persze nem mertem ráadni az egyetlen megmaradt plüssrugit, úgyhogy kapott egy simát,

2. így indulás előtt megint öltözhettünk.

3. Dóráéknál sikerült kinyitnia a cumisüveget és magára borítania a vizet. Kicsit meglepődött, de ez nem zavarta, csak az amikor elvettem tőle az üveget és átöltöztünk.

4. Este még sikerült lepisilni a ruháját pelusozásnál,

5. majd a fürdés után persze megint újat kapott.

Délután meglátogattuk Dóráékat

Áronnak nagyon tetszett, hogy Zsófi játszik, táncol, érdeklődik iránta. Még akkor sem ijedt meg, amikor Zsófi megmutatta nekünk, hol van Áron szeme. Az pedig különösen tetszett neki, mikor Zsófi a kezét simogatta.

Elvittünk néhány játékot, hogy legyen mivel játszania, de persze a sajátjaira rá sem nézett, csak Zsófi játékaival játszott. Azért nem cipeltük feleslegesen, Zsófinak szívesen játszott velük...

Itt a tavasz!

Engem pedig még mindig nagykabátban járatnak.

Séta közben beugrottunk a Flóriánba edényt venni. Rengeteg szép fémlábos és fedő volt mindenfele. Csak azt nem értem, hogy anyuék miért nem adták oda őket és miért nem kóstolhattam meg, pedig nagyon finomnak tűntek. Végül kaptam egy rugós tojástartót, de azt sem engedték megenni, és mikor bedobtam a pult alá, valamiért nem adták vissza, pedig megkeresték.

Hihetetlen sebességgel képes haladni, ha valamit el akar érni. Leraktam a habtapi közepére a játékai közé, erre ő kiszúrta a papucsomat a szőnyegen, villámgyorsan odakúszott és már épp rágcsálni kezdte volna, de közbeléptem.

Ma bennmaradt a járókájában az üvege. Hát egyszer csak látom ám, hogy önkiszolgáló büfét nyitott. Ugyan fordítva fogta, így a víz egy része a nyakába csurgott, de ez cseppet sem zavarta, boldogan és büszkén ivott.

Ma kipróbáltuk a céklát. Délben egy kicsit evett is belőle, de azért nem rajongott érte. Este pedig már hallani sem akart róla. :(

Ma újra répa-nap van. Megpróbáltam magában adni, de pár kanál után nem nyitotta ki többet a száját.

Bezzeg egy-egy szem krumpli lecsúszott délben is meg este is. Este apa próbált cselezni és miután elfogyott a krumpli, adott neki egy kis répát. Szegény az első kanálnak még tátotta a száját, majd megpróbálkozott még egy kanállal, de utána nem lehetett a szájába adni semmit.

Időközben azt is megtanulta, hogy csukott szájjal kiabáljon ha elege van, nehogy bármi is bejusson a szájába míg nyitva van.

Közben persze folyamatosan próbálkozom a gyümikkel is, meg a Sinlac-kal, de amióta krumplit kapott, ezekből egy-két kanálnál többet nem eszik meg. :(

Délután leraktam az ágy egyik végébe, a másikba meg a kedvenc könyvét, amit szemmel láthatóan el akart érni. Gondoltam ez elég motiváció lesz, hogy kússzon egy kicsit. Hát nem volt az. Inkább megfordult és elmarta a távirányítokat az ágy sarkáról. Lehet, hogy nem könyvet kéne csalinak használnom, hanem valami elektromos kütyüt?

Nem szeretem ha apa puszilgat. Anyutól még elviselem, de apunak mindig mondom, hogy nem kérek többet.

Mostanában ha valami nem tetszik neki, akkor rövid de éles "á" hangokat hallat.

Anyuék sosem hagyják, hogy megtépkedjem a virágot (vagy ahogy apu mondja, a "civirágot"). Valahányszor végre odaérek, mindig rámszólnak és visszahúznak.

Egyszer anyu a lábát is elém rakta, de azon simán átmásztam.

Aput meg ma megpróbáltam kicselezni: elindultam a fotel felé, és mikor úgy gondoltam, hogy már elég távol vagyok tőle egy hirtelen irányváltással a virág felé fordultam. Sajnos nem jött be, mert így is elkapott...

Délelőtt megnéztünk néhány referencia lakást. Áron ismét nagyon ügyes volt. Az első lakásban volt még két kisgyerek (másfél és három évesek). Letettük közéjük a játszószőnyegre, és végig elvolt míg mi megnéztük a lakást. Még az sem zavarta, mikor nem voltunk a közelében és egy idegen anyuka vigyázott rá. Közben a kisebbik gyerek ki akarta vinni a kertbe, mert bentről nem tudta megmutatni a homokozóját, de szerencsére anyukája lebeszélte róla.

Mikor indultunk az anyuka meg is kérdezte, hogy mindig ilyen jó gyerek-e, mert végig annyira aranyos, kedves, nyugodt volt.

Utána még elmentünk egy másik lakásba is, azt is jól bírta. A tulaj kutyája jobban félt tőle, mint ő a kutyától.

Aztuán elaludt a kocsiban és végigaludta amíg megnéztük a telket.

Úgy tűnik lassan már három foga lesz. Már érezni egy kis dudort és látszik is a fog az ínye mögött.

Sajnos emiatt elég nyűgös, az utóbbi pár napban pedig már megint alig eszik. (Még a krumplit is csak minden második evésnél fogadja el, a többivel meg teljesen hiába próbálkozunk.)

Aludni sem igazán tud napközben. Csak akkor hajlandó elaludni, ha bekenjük az ínyét, különben addig üvölt míg végképp ki nem merül, de van, hogy még a fájdalomcsillapító sem segít szegénynek.

Délután anyu megint előttem ette a banánt. Én persze szokás szerint nyeltem nagyokat és kinéztem a kezéből. Szerencsére a nagymami is látta és mondta neki, hogy adjon nekem nyugodtan így egészben. Be is termeltem a harmadát!

Ma itt volt a nagymami, mert már rég látott nagykabát nélkül... :)

Sokat játszottunk, és új játékokat tanultam tőle. Pl. hogy a karikát a járóka szélén lehet pörgetni. Azután pedig kopogott a tányéromon az egyik játékommal, és nagyon boldog lett mikor elkértem tőle a játékot és én is kopogtam vele.