2007 december

Délelőtt elindultunk sétálni. Akkor jutott eszünkbe, hogy babakocsit persze nem hoztunk. Nem baj, elindultunk gyalog, Áron már nagyfiú, majd sétál. Persze. Ahogy azt Móricka elképzeli. Amilyen kis okos, tudja, hogy ha nincs babakocsi, akkor nem tudjuk azt mondani, hogy ha elfáradt akkor beleültetjük, így teljes lelki nyugalommal már egy lépés után közölte, hogy ő bizony nem megy tovább...

Ebédre vendégek jöttek, nagymami és nagypapi névnapját ünnepelni. Áron egy csomó mindent megevett, majd miután azt hittük jóllakott, megevett még egy csomó nokedlit magában, majd kiszúrta Apa kezében a somlóit. Természetesen abból is kért, meg közben egyszer-kétszer visszatért hozzám egy kanál nokedliért.

Nagyon jókat játszott, élvezte, hogy ennyi ember van. Alvásról persze hallani sem akart, nagyon haragudott, hogy miért kell neki elmenni aludni, amikor vendégek vannak.

Késő délután átjött a Kiss család is. Áron kapott tőlük egy csomó-csomó autót. Marcival odaálltak a dohányzóaztalhoz és ott autóztak egymás mellett.

Sajnos Áron egy kicsit irígy korszakában van, így valahányszor Marci elvett egy autót az asztalról Áron visított. Marcinak ez nem igazán tetszett, párszor meg is ijedt szegény a kis hangoskodótól, és csak Mirtill tudta megnyugtatni. Később Marci álldogált egy szék mellett. Áron odament, megkerülte a széket, elmosolyodott, majd átölelte Marcit. Olyan lendülettel, ami engem is felborított már sokszor, amikor épp guggoltam. Marci sem igaztán bírta megtartani, ráadásul eléggé meglepődhetett a dolgon, így hátrált egy-két lépést, végül, Apa elkapta őket.

Délelőtt kimentünk a karácsonyi vásárba Szegeden. Hiába mutogattunk neki mindenfélét, nem tetszett neki semmi, csak egy tologatható kutya. Azt viszont nem lehetett tőle elvenni. Sőt, azért is visított, ha valaki segíteni akart neki a tologatásban, pedig nem igazán ment egyedül a macskakövön. Otthon viszont már nagyon profi módon tologatta.

Délután hazautaztunk és még elugrottunk az Ericssonos Mikulás ünnepségre.

Sajnos épp lekéstük a Mikulást, Manóka pedig nem volt formában, szinte semmi nem tetszett neki, csak egy tologatható katica, meg egy kalapácsos játék, meg néhány építő kocka.

A katicát végig magával vitte minden játékhoz, a végén pedig alig lehetett tőle elvenni, amikor indulni akartunk. Próbáltuk becserélni a mikuláscsomagra, de az nem tetszett neki. Szerencsére apa belenézett a csomagba, és talált benne egy egeret. Manó szó nélkül elvette és már nyújtotta is a katicát...

Ismét mászik!

Fenn volt a lábam az asztalon, Manó meg többször is átmászott alatta négykézláb. Mostanában ezt nem volt hajlandó, de úgy tunik tegnap látta, hogy más gyerek is milyen szívesen mászik, még a nagyobbak is.

Ezt a szép tornyot én építettem!!!

Reggel eldugta a kulcsot, nagymami pedig fél órát kereste amikor indultunk sétálni, végül az akvárium és a polc közé rejtve találta meg a kisautók között.

Apa, én is nézni akarom mit csinálsz!

Odébbtoltuk az ágyat, hogy be lehessen csukni a szoba ajtaját. Gondoltuk jó lesz, mert így legalább Manócska nem fér majd a számítógéphez. Két másodperc sem telt bele, hasra vágta magát, és bekúszott az ágy alatt...

Elesett és picit beütötte a fejét a küszöbbe. Kérdeztem tőle: "Hol fáj, hol ütötted meg?". Erre odavitt a küszöbhöz és rámutatott, hogy ott...

Mi van? Csak így érem el...

Itt a Mikulas!

Manót felöltöztettük Mikulásnak (a sapka kivételével, mert azt sehogy nem bírtuk a fején tartani) és kapott egy zsákot minden féle finomsággal: szaloncukorpapírba csomagolt kölesgolyóval és túrórudival. Nagyon lelkes lett tőlük, a túrórudit egyből hozta hozzám, hogy együk meg. És persze ragaszkodott a "ká"-hoz, azaz a csokihoz is. Kibontottunk egy "szaloncukrot" is, az is nagyon tetszett neki.

Utána szaladgált egy kicsit a szobában, majd az egyik kanyarban észrevette, hogy megjött a Mikulás és tett egy csomó mindent az erkélyajtóba. Boldogan vitte az asztalhoz a csokimikulásokat és sorbarakta oket. A legtöbb dolgot persze most is inkább Katának vitte.. :) Egy idő után megunta, hogy egyedül "cipekedik", akkor besegítettünk neki. Leginkább a nápolyi tetszett neki, azt is felismerte s vitte a nagymamihoz, mert tőle szokta kapni. Egy kicsit evett is belőle, de nem sokat, mert már eléggé tele volt. Később azért egy óvatlan pillantaban elmart egyet még a tálkából és boldogan megette egyedül.

Ma vagyopk 16 hónapos!

Súlyt és magasságot most nem tudok mondani, mert Anyu nem vitt el a dokinénihez, mondván, most már úgyis rendesen eszem.

Visznt kibújt egy újabb fogam ez most a bal alsó 3-as, így már összesen 15 van belőlük.

Nekem is lehet babzsák fotelem. Még akkor is, ha szerintetek ez csak egy puff.

Nagy munkában vagyok:

Sikerült!

Voltunk tornán. Manónak egy kicsit hangos volt, végig bújt hozzám. A végén amikor csak pár gyerek volt, már jól érezte magát. Kinézett magának egy épp járni tanuló kislányt, odament hozzá és átölelte. Most már résen voltam és elkaptam őket mielőtt elestek volna. Kicsit később pedig odaszorította szegényt a radiátorhoz és odabújt hozzá. A kislány elég jól tűrte, (nem hiába második gyerek, jól bírja a gyűrődést) csak látszott rajta, hogy nem tudja hova tenni a dolgot.

Újabb foggal lettem gazdagabb.

Az utolsó szemfogam (jobb alsó 3-as) is kibújt, így már összesen 16 fogam van! 16 hónaposan azt hiszem ez nem rossz teljesítmány...

Mondja, hogy "tess", azaz tessék, amikor odaad valamit. Meg olyankor is, ha azt szeretné, hogy mi adjunk neki valamit.

Ma véletlenül meglátta a babakocsiban a makkot, amit még ősszel gyűjtöttünk. Rámutatott és mondta, hogy "ma", pedig azóta nem látott olyat.

Imád a nagymamival főzni. Ma töltött paprikát csináltak. Áron ült az etetőszékben, és nézte, mi történik. Amikor pedig a nagymami megmutatta neki a befűszerezett husit, Manóka mondogatni kezdte, hogy "nyam-nyam".

Délben mikor éhes lett, mondta, hogy "nyam-nyam" és ment ki a konyhába. Nagymami mondta neki, hogy először egy kicsit fel kéne porszívózni az előszobában. Azt tisztes távolból figyelte, majd miután nagymami végzett, és mondta, hogy akkor mehetnek enni, ismét nagy nyam-nyam-ozások közepette elindult a konyha fele.

Este pedig amikor a könyvben láttuk az almát, mutatott a szájára, hogy olyat evett délben.

A Media Marktban húzta a földön az egerét. Amikor pedig az véletlenül fejtetőre fordult, akkor lehajolt, visza igazította a talpára, majd ment tovább.

Egész nap vásároltunk. Végigjártuk a Vörösmarty teret. Láttuk az igazi Mikulást is. Manóka végül elaludt és még arra sem ébredt fel, hogy betettük a kocsiba és átmentünk egy bevásárlóközpontba. Ott azért már felébredt, és jelezte, hogy azért enne is. Szerencsére találtunk egy etetoszéket az éttermeknél, és még nagyobb szerencse, hogy manónak is tetszett. megette a brokkoliját és jól eljátszott benne míg mi is megettük az ebédünket. Aztán egész délután fenn volt, nem volt hajlandó aludni. Ehhez képest nagyon jól bírta a vásárlást egy csomót mászkált, nevetgélt, pedig 7-re értünk haza. Ma is talált egy kislányt, aki megtetszett neki. Át is ölelte mielőtt észrevettük volna mire készül. A kislány egy kicsit meglepődött, de végül kiderült, hogy ő is ilyen barátkozós fajta. Meg is mutogatta Áronnak a hajcsattját, majd ő is vizsgálgatni kezdte Áront. Leginkább a nadrágcsattja tetszett neki, el is kezdte húzni, ami viszont már Áronnak lett sok, így inkább elköszöntünk.

Imád beülni a dobozába és ott játszani...

Mostanában inkább este eszik. Napközben alig valamit, este viszont mindenki vacsoráját végigkóstolja és ha tetszik neki, meg is eszi. :) Főleg a nagymami banánturmixának szokott sikere lenni. Ma megette a felét, pedig már előtte is úgy tűnt, hogy teljesen tele van.

Lett is egy kis pocakja...

pici huncut manó...

Még mindig imádok a kulccsal játszani:

Mostanában már nem kiskádban fürdünk esténként, hanem zuhanyozunk a nagykádban. Eleinte még minden fürdés előtt húzott a kiskádjához, hogy vigyük, de pár nap után arról is leszokott és már ez a természetes neki.

Kukucs!

Ma nagyon nyűgös volt. Épp a szennyestartó mellett álltunk, amikor megint elkezdett nyüszögni és felkapaszkodni a nadrágomon. Mondtam neki, hogy ha nem hagyja abba, berakom a szennyestartóba. Erre egyből abbahagyta, majd emelte a kezét, hogy tegyem már...

Reggel be akartam rakni egy csomag papírzsepit a táskámba. Mivel Manóka két csomag zsepivel játszott tegnap este, kérdeztem tőle, hogy hova tette, mert szeretném elvinni. Erre szó nélkül elvonult a szobájába. Mivel nagymami úgy emlékezett, hogy a nagyszobában látta őket utoljára, én meg odamentem, hogy megnézzem ott. Persze nem találtam meg, de amikor visszaértem a táskámhoz, láttam, hogy Áron ott guggol előtte és pakolja bele a zsepiket!

Mondja, hogy ééje (azaz egér), szék, tiszta, kösz.

Szólt, hogy üljünk a bilire, és tele is rakta mindenféle büdi dologgal!

Ma kipróbáltuk az Iciri-piciri táncházat. Addig jól is ment a dolog, míg el nem kezdődött a foglalkozás. Manókának nagyon tetszettek a gyerekek, barátságos volt, mindent megnézett. Viszont amint elkezdődött a zene, Áron felkapaszkodott rám, szorosan hozzám bújt és képtelenség volt lerakni. Onnan figyelt mindent, de nem volt hajlandó részt venni a dolgokban. Először még az sem tetszett neki, amikor leültünk a földre mondókázni, de mivel az ölemben ülhetett, egy idő után belenyugodott. Annyira, hogy a mondókázás után egy táncot hajlandó volt kipróbálni. Sőt, a végén még tetszett is neki, ahogy előre hátra kellett menni, meg főként, ahogy magam felé fordítgattam.

Mindig mindennek a helyen kell lennie. A sótartó tetejének, a poháron a fedélnek, a távirányítónak, telefonnak... Nagymaminak ma is fel kellett kelnie, mert Manóka addig nem nyugodott, míg a telefonját ki nem vette a táskájából és a helyére nem rakta a szobában. De így legalább fel tudja venni, ha csörög. Mondta is, hogy csak az a baj, hogy néha a Manó sem veszi észre. :)

Mai kedvenc játéka:

Egész nap hurcolászta magával, nyitogatta, visszacsukta, ivott ill. töltött belőle.

Manó főz. Kis pohárban kulcsot és cérnát. Kevergeti a kanállal, időnként vizet önt hozzá, megkóstolja.

A hűtőajtón dörömbölve követelt még egy Kinder Pinguint a nagymamitól, de nem kapott többet.

Este a Csillag születik adásában nagyon tetszett neki a kisfiú (Bíró Gergely) éneke. Megfogta a nagymami kezét, behúzta a szobába, és mutatta neki a tv-t, majd ő is nézte és táncikált közben. Bezzeg utána az enyhén hamisan éneklő lánynál felkapta a távirányítót és próbált elkapcsolni....

Reggel kávét főzött nekem. Tejet öntött a bögrébe (a kiürült narancslés dobozból), megkavargatta, majd egy nagyobb szájú flakonból kiskanállal kávét is tett bele. Ezt is megkavarta, megkóstolta és még tett bele kávét meg tejet... Persze közben mindig visszazárta a kupakokat.

Olyan meggyőző volt, hogy megengedtem, hogy segítsen a kávém elkészítésében is. Egyedül tehette a kávét a tejbe. Bele is tette. Egy szem sem ment mellé. Bele visznot rengeteg. A szokásos fél mokkáskanálnyi helyett egy púpozott kanállal kaptam. Olyan arckifejezéssel, hogy "Igyál Anya!"

Este nagyon jókedvű volt, így elhatároztuk, hogy kihasználjuk az alkalmat és ismét megnyírjuk, hogy Karácsonyra szép legyen. Mondtuk is neki, hogy milyen szép lesz majd, amit ő is ismételgetett, majd csodák csodája egy szava sem volt a nyírás ellen, végig szépen tartotta a fejét. Utána hajat is mostunk, majd míg törültem, mutogatott a hajszárítóra, hogy szárítsam is meg. Nagyon büszke volt magára, hogy hajat száríthat.

kokoa

Ma este csináltam egy kis kakaót. Persze Manónak végig kellett nézni, ahogy csináltam, majd végre ivott is a kakóból.

El is keresztelte "kokoa"-nak.

Valami apróságot bügyürgetett a kezében, én meg megkérdeztem, hogy már megint mi a fene van nála. Erre odamutatta nekem és mondta, hogy "fe".

Ma ismét eljutottunk a játszótérre. Egy rövid ideig jól érezte magát. Nézte, hogy mit csinál a másik két baba és kavicsokat gyűjtött. Próbáltam neki mutogatni a havat, de az nem érdekelte, csak a kavicsok. Hiába volt nagyon hideg, a kesztűjét le kellett venni, mert nem tudott tőlük rendesen kavicsozni. Kavicsozás után beült a hintába. Ott jól elvolt, míg egyszer csak el nem kezdett üvölteni. Hiába csináltam vele akármit, abba sem hagyta míg lenn a kapu előtt el nem aludt...

Megvettük a karácsonyfát. Hely hiányában felkötöttük a helyére a nappaliban. Manónak nagyon tetszett a művelet. Egyfolytában a lábunk alatt volt, mindent meg kellett néznie. Később pedig mutogatott rá és mondogatta, hogy "fa".

Délután kicsit nyűgös volt és szokás szerint a lábamba kapaszkodva üvöltött. Mondtam neki, hogy ilyenkor nagyon csúnya, de ez nem hatotta meg. Ekkor felvettem a fényképezőgépet, hogy megörökítsem. Mire az első fotó elkészült, már félig abbahagyta az üvöltést.

kb. 20 másodperc múlva pedig már csak csúnyán nézett...

Megtanulta becsatolni az övet az etetőszékén.

Ma is nagy figyelemmel nézte Bíró Gergelyt a tévében. Táncolni nem tudott, mert nem olyat énekelt, de végig nagyon figyelt. Utána megkérdeztük tőle, hogy tetszett-e neki, amire csak annyit mondott, hogy "szép"...

Nagymami mondta neki este, hogy akkor most, hogy megitta a turmixot, mehet lefeküdni. Erre Manócsak közölte, hogy "Men! Cicizel!" (azaz "Nem! Cicizek!")

A mi kis hősünk...

Délután porszívóztam. Egyszer csak megjelent Manócska a nagymami kezét fogva. Mivel imádja a porszívókat és nagyon kíváncsi volt, hogy mi történik, de nem mert egyedül a porszívó közelébe jönni.

Végül sikerült annyira megbarátkoznia vele, hogy meg is simogatta a csövét, de amint a nagymami visszament a konyhába, inkább kihátrált az előszobába és nekivettette a hátát a szekrénynek. Így is maradt míg ki nem porszívóztam.

Elvágta a kezét. Valószínuleg csomagolópapírral. Ez nem zavarta, vígan fogdosott vele, szépen mindent összevérezett. Amikor viszont észrevettük, és megpróbáltuk leszorítani egy zsepivel, akkor hirtelen minden baja lett. Addig rángatta a kezét, míg mégjobban lejött róla a bőr. Ekkor nem maradt más, kapott egy ici-pici sebtapaszt. Ekkor kezdődött csak az igazi ordítás. Mintha nyúzták volna. Keserves arccal mutatta nekünk az ujját, tépte a sebtapaszt.

Ezután elmentünk sétálni és kesztyut húztunk a kezére. A séta alatt elfeledkezett a dologról, és már azután sem zavarta, hogy hazaértünk.

A délutáni alvás alatt feldíszítettük a fát, így mikor felébredt, már nem mehetett be a szobába. Ez persze nem tetszett neki, de szerencsére sokat aludt, így már csak az ő öltöztetése maradt hátra. Ezután mindannyian bementünk, hogy meghallgassuk a karácsonyi énekeket. Manócska először felkéredzkedett, majd amint meglátta az ajándékokat, letúrta magát a földre és megragadta az első ajándékot amit talált. Monduk, hogy az a nagymamié, erre odaadta neki. A következő a Balázsé volt, de ezután már nem lőtt mellé, mindig sikerült a sajátjait kiszúrnia, még akkor is, ha ehhez át kellett gázolnia a többi csomagon. (Csak egyszer tévedett később, de akkor sem sokat, mert akkor Apa legoját szúrta ki magának.)

Az elso csomagja egy "lego" tuzoltóautó volt.

Ez nagyon tetszett neki, (főleg a tűzcsap, amiből nagyon jól lehet öntögetni, pl. a tűzoltó fejére) jól eljátszott vele. Így mi ismét megpróbáltuk meghallgatni a dalokat és énekelni egy kicsit. Nem értette, ez miért jó nekünk, és nem is igen akart odajönni hozzánk, inkább játszott. A puszikat azért nagy kegyesen elfogadta. Mire ezekkel végeztünk, úgy döntött eléggé megnézte az ajándékát és ismét vadászni indult. Tévedhetetlen magabiztossággal rátalált a következő ajándékára, a főzőkészletre.

Ez is nagyon tetszett neki. Ezzel is játszott egy kicsit, majd mikor megunta, ismét a fához indult. Kapott még szerszámos ládát, halacskát, dömpert, mágneses rajztáblát. Most minden ajándékot eltaláltunk. Mindennek örült, nem jártunk úgy mint a szülinapján.

Közben azért megéhezett, így nagyon örült, amikor kimentünk a konyhába vacsizni. Nagyon tetszett neki az aszal is, foleg a gyertya. Le nem vette róla a szemét egy darabig. A vacsi is nagyon ízlett neki, bár a kedvenc krumplisalátámat kiköpte, azért a krumlipüréért és a husiért nagyon hálás volt a nagymaminak. Utána még evett egy kis beiglit is, majd amikor meglátta nálunk a szaloncukrot, azt is kért.

Késobb rájöttünk, hogy a játék babakocsiját nem csomagoltuk be, de azért odaadtuk. Nagyon boldog lett tole, alig várta, hogy kinyissam, fel-alá tologatta a folyosón.

A fürdésnél pedig kipróbálhattuk végre a halacskát is. A vízben már nem volt olyan szörnyű hangja mint szárazon így már Manó sem félt tőle, sőt nagyon tetszett neki. Miután pedig Manócska kijátszotta magát és elment lefeküdni, Balázs is bevette magát a fürdőszobába és jót játszott vele.

A reggelt az új babakocsij tologatásával kezdte. Nagyon ügyesen megy vele. Felemeli a küszöbnél az első kereket, majd a hátsót is, úgy tolja át. Beleültette a kutyáját, majd a többi plüssállatot, meg az egerét és az egyik kocsiját is...

Ezután megkezdtük a szokásos karácsonyi rohangálásunkat Szeged és Pest között.

Egyre értünk Icukáékhoz, Manócska pedig már nagyon éhes volt. Kapott egy kis levest, miközben mindenki rá várt, mivel itt először fát szokás bontani. A leves után mindenkinek oddadta az ajándékát, bár közben a szaloncukros tálat is sikerült félig kipakolnia, majd az ő ajándékát is kibontottuk. Kapott egy helyes könyvet és egy kisautót, majd egy pólót és egy kamiont is. A kamionból leginkább a pótkocsi tetszett neki, azt szorongatta és próbálta tolni is, ami persze az eleje nélkül nem igazán ment neki.

Ezután megebédeltünk, Áron ismét végigette az étlapot, majd kisétáltunk a temetőbe. Áron nagyon lelkes lett, ahogy meglátta a babakocsit, már ült is bele. A temetőben kivettük és sétáltunk egy nagyot a hóban. Manócska nagyon élvezte, ahogy ropog a hó a lába alatt. Persze aludni egy percet sem sikerült neki, pedig nagyon fáradt volt és nyűgös. Így amikor visszaértünk Icukáékhoz, megpróbáltam lefektetni, de meglátta, hogy kinn esznek, elkedett "nyam-nyam-ozni". Mondtam neki, hogy amíg ordít, addig én biztos vagyok benne, hogy fáradt és nem kelhet fel. Erre egy perc alatt abbahgyta az ordítást és ismét közölte, hogy nyam-nyam. Nem tehettem mást, kivittem enni. Evés után még játszott egy kicsit, majd egyszer csak mutogatni kezdett az ajtó felé. Megkérdeztük, hogy menni akar-e, amire elkezdett pápázni.

Hazafele aludt pár percet az autóban, de sajnos felébredt amint hazaértünk. Meglepo módon így is jól érezte magát, egészen este 10-ig.

Áron megkapta az ajándékát a nagymamiéktól is, egy szép kis kocsit tele "legoval". Áronnak nagyon tetszett ez az ajándék is. Átjöttek Olgáék. Ők is hoztak Áronnak egy kis meglepit, egy jó kis távirányítós autót, bár ennek igazából inkább Apa örült, hiszen Áron szinte hozzá sem érhetett.

Este még átjött a Kiss család is. Tőlük is kapott Áron egy csomag fakockát, Marci pedig tőlünk néhány kisautót.

Most is nagyon jól eljátszottak egymással a gyerekek, bár Marci továbbra sem nem bírja Áron visítását. Ha meghallja, sírva bújik Mirtillhez, hiába mondjuk neki, hogy nem kell félnie, és inkább ő is ijessze vissza. Mikor megnyugodik, megy is a dolog, szorgalmasan gyakorolja az ijesztgetést, de azután ha ismét meghallja a visítást, elfelejti mit tanult. Már félve közelít felé amikor játszanak. Olyan messzirol nyújtja felé a játékokat amilyen messzirol csak lehet. Pedig Áron próbálta visszafogni magát, a szokásos hangerejének töredékével visított csak...

Indulás előtt szánkóztunk egy kicsit a ház előtti réten.

Áron nagyon élvezte. Amikor Apa megállt, hogy lefényképezzen minket, egyből mutogatni kezdett a kötélre, hogy inkább húzza tovább a szánkót.

Délután hazautaztunk, majd Gödöllőre mentünk karácsonyozni. Áron alig aludt az úton, így kicsit aggódtam, hogy hogy fogja bírni az estét, de nagyon ügyes volt! Szépen eljátszott pár fagolyóval, Blanka edényeivel, egy tök jó golyópályával (amivel mi is jót játszottunk), meg a kirakóval, amit ott kapott.

Áron Blankán és Mátén is kipróbálta a visítást, de náluk már nem jött be. :) Nem foglalkoztak vele, tovább játszottak Áronnal. Sokszor azon ment a vita közöttük, hogy ki üljön Áron mellé. Persze ennek az lett az eredménye, hogy Áronnak enyhén szólva nem sok hely jutott. Nem is tetszett neki, méltatlankodva odébb tolta őket.

Kb. fél 11-ig bírta! Amikor már nagyon nyügi lett, elindultunk haza. Mondtam neki, hogy ha hazaérünk, majd alszik egy jót, de ő közölte, hogy "nyami-nyami". Aztán mire hazaértünk elaludt, úgyhogy csak cicit kapott....

Délelőtt kinn voltunk a temetőben. Mikor hazaértünk Áron már vonult is a konyhába, ellenőrizni az ebédet. Felemeltette az összes fedőt, majd elégedetten látta, hogy nagymami főzött egy csomó mindent. Hálásan rámosolygott, odabújt hozzá és megsimogatta a karját!

Este mondtam neki, hogy lassan le kéne szokni a ciciről, mert már nagyfiú. Erre teljesen kétségbe esett. Kiabált, hogy "cicizel!" Átvettem a kezembe, erre egyből pápázni kezdett, hogy akkor menjünk is. Addig nem nyugodott meg, míg meg nem kapta...

Büdi macska volt és mondtuk neki, hogy hozzon egy tiszta pelust és hozott is egyet.

"Fejemre nőtt ez a gyerek!"

Végül azért sikerült rávennem, hogy inkább a hátamon lovagoljon...

Este cici nélkül aludt el!!! Ő nem kérte, én meg nem kérdeztem.

Kapott egy csomó banán turmixot, aztán mentünk lefeküdni. Nem akart egyből az ágyába menni, így összebújtunk az ágyon, de akkor sem jutott eszébe. Aztán betettem a kiságyba. Kérte a vizét, hogy készítsem oda neki éjszakára, aztán pedig látszott rajta, hogy valami nem stimmel, de nem jött rá, hogy mi. Még egy kicsit beszélgettünk, meg simogattam, bepróbálkozott egy peluscserével, de az is rendben volt, úgyhogy beadta a derekát és lefeküdt aludni.

Hajnalban bezzeg ismet jelentkezett a ciciért... este viszont ismét sikerült anélkül elaludnia!

Délelőtt sétáltunk. Nem jutottunk messzire, csak a ház előtti játszótérre.Hintáztunk, csúszdáztunk, sétáltunk a hóban, eldobtunk pár hógolyót, fújtuk a friss porhavat. Nagyon tetszett neki a sok hó...

Délután itt voltak a nagymami barátnői. Áron kapott egy formabedobós húzogatható repülőt. Teljesen lenyűgözte. Főként, hogy az alján van egy ajtó, amin át ki és be lehet pakolgatni a formákat.

Este átmentünk Kissékhez Marcizni. Marci már tart egy kicsit Árontól. Eleinte nem mert a közelébe menni, de később is csak óvatosan.

Álmában ásított egyet és közölte, hogy "nyami-Nyami".

Sir Golyópocak...

Van egy találós kérdésem. Szerintetek mire jó egy ilyen lego tömb?

Nekem van pár ötletem: Pl. kisszéknek:

kispárnának:

tűzhelynek:

Még gombjai is vannak!

Na, finomat főztem?

Akkor hívjunk vendégeket! Hallo?

Reggel Apa énekelte neki a "Zsip-zsup kenderzsup" című örökzöldet, Manócska meg lelkesen mondogatta vele a zsip és zsup szavakat!!!

Vettünk Áronnak egy picike trombitát, de neki Apáé jobban tetszett. Sőt, amin igazán meglepődtünk, még megszólaltatnia is sikerült!

Aztán ennyi volt a buli számára. 9 körül már annyira harapott, hogy ráadtuk a hálózsákot és elvittem lefeküdni. Azt meg hiába mondtam neki, hogy most elég egy-két órát aludnia, aztán felkelhet bulizni, idén inkább az alvást választotta.

BUÉK!

Aztán vigyázzatok, hogy ne így nézzetek ki holnap!